A német haditengerészet története

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tengerhajózás története a német területeken[szerkesztés]

Brandenburgi Haditengerészet (16. század–1701)[szerkesztés]

A Brandenburgi választófejedelemség a német államok között elsőként kezdett jelentős tengerjáró hadiflotta építésébe. A brandenburgi flotta legfényesebb időszaka pedig Frigyes Vilmos választófejedelem (1640–1688) uralkodására tehető, 1680-ra a fegyvernem kötelekébe mintegy harminc aktív hadihajó tartozott. A hadiflotta megszervezésének célja a partvédelem, a brandenburgi (1648-tól a brandenburg-poroszországi) kereskedelmi útvonalak biztosítása és a kapcsolattartás megvalósítása a távoli gyarmatokkal (például brandenburgi Aranypart) volt.[1]

Porosz Haditengerészet (1701–1867)[szerkesztés]

Északnémet Szövetségi Haditengerészet (1867–1871)[szerkesztés]

Német Császári Haditengerészet (1871–1918)[szerkesztés]

Német Birodalmi Haditengerészet (1919–1935)[szerkesztés]

A Német Birodalmi Haditengerészet harci lobogója (1933-1935 között)

Az első világháborúból vesztesként kikerülő Német Császárság területi vesztesége és jóvátétel fizetési kötelezettsége mellett államformát is változtatott: II. Vilmos császár emigrációba vonult, az ország polgári demokratikus állammá szerveződött Weimari köztársaság néven.

A versailles-i békeszerződés során a német haditengerészet létszámát 15 000 főben korlátozták, nem tarthatott tengeralattjárókat, a méretét 6 régi csatahajóban, 6 cirkálóban, és 12 rombolóban 12 torpedónaszádban és 1 segédhajóban maximalizálták, valamint nem építhetett 10 000 tonnánál nagyobb hadihajót. A haditengerészet személyzetét 15 000 főben határozták meg. A szigorú korlátozások miatt a vezérkar új technológiák bevezetésével és a békeszerződés megkerülésével próbálkozott. Az egyébként sem kedvező anyagi helyzetben lévő ország kormánya előteremtette a háborút, és az azt követő zűrzavaros időszakot túlélő hajók felújításához szükséges összeget, valamint kisebb hajóépítési programot is indított.

Az Adolf Hitler vezette nácik 1933-tól látványosan felrúgták a versailles-i béke szigorú korlátozásait és nagy volumenű fegyverkezési programot indítottak. A fejlesztéseknek a Birodalmi Haditengerészet is haszonélvezője lett. A fellendülést tovább erősítette az 1935-ös angol-német flottaegyezmény, amely lehetővé tette a hajók számának és méretének növelését. Ugyanebben az évben a német haditengerészet új nevet is kapott (Kriegsmarine).

Haditengerészet (1935–1945)[szerkesztés]

A Kriegsmarine lobogója (1938-1945 között)

1937-ben Hitler felállított egy szakértői bizottságot, melynek feladata a hírhedt Z terv kidolgozása volt. A terv szerint körülbelül tíz év alatt készült volna el: 10 csatahajó és csatacirkáló, 12 zsebcsatahajó, 2 repülőgép-hordozó, 50 cirkáló, 158 romboló és torpedónaszád, valamint 249 U-boot és számos kisebb hajó. Emellett haditengerészet létszámát 200 000 főre kívánták bővíteni. A háború kitörésére nyilvánvalóvá vált a terv kudarca, 1939 szeptemberére mindössze két csatacirkáló, 1 nehézcirkáló, a rombolók egy része, valamint a tengeralattjáróknak mindössze 1/6-a készült el.

A háború során a Kriegsmarine fő feladata a kikötők és partmenti területek légi és tengeri védelme volt, már csak a kialakult kedvezőtlen tengeri erőviszonyok miatt is. Ám dacára a britek elsöprő tengeri fölényének, a Kriegsmarine tevékenysége a háború első szakaszában sikeresnek nevezhető: Weserübung hadművelet illetve az Atlanti-óceánt átszelő ellenséges konvojok zavarása komoly veszteségeket okozott a szövetségeseknek. Ugyan Franciaország kapitulációjával a francia hajók eltűntek a hadszíntérről, ám a megszállt országok flottájának tekintélyes része tért brit zászlók alá és a Kriegsmarine veszteségeit a német hadiipar nem tudta megfelelően pótolni, így az erőviszonyok még inkább a szövetségesek javára tolódtak el.

1944 végétől a háború végéig, a Kriegsmarine felszíni flottájának feladata főként a visszavonuló német szárazföldi alakulatok fedezettüzének biztosítása volt a Balti-tenger partja mentén, emellett segédkeztek a civil lakosság átmenekítésében Németország nyugati részébe. A háború legvégső szakaszában a Kriegsmarine legénységéből is külön gyalogos hadosztályokat hoztak létre.

Német Szövetségi Haditengerészet (1945–1995)[szerkesztés]

Német Népi Haditengerészet (1956–1990)[szerkesztés]

Német Haditengerészet (1995-től)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A brandenburgi flotta és gyarmatosítása története (német nyelven). Deusche-schutzgebeite.de. [2016. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 2.)

Források[szerkesztés]