A macska intelligenciája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A macska intelligenciája mindazon tanulási, gondolkodási, problémamegoldási, logikai és alkalmazkodási képességek összessége, melyekkel a házimacska rendelkezik. A macskák magányos ragadozók, így többet kell gondolkodniuk a zsákmányejtés során, mint a falkában élő állatoknak (például a farkasoknak). Ezen tényező magas szintű intelligenciára enged következtetni.

Agyméret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A macska agya

Egy átlagos macska agya körülbelül 5 centiméter hosszú és 30 gramm tömegű, míg a teste körülbelül 60 centiméter hosszú és 3,3 kilogramm,[1] Ebből következően az agy hossza mindössze 12-ed része a test hosszának, tömege pedig 1/110-ed része (0,9%-a) a test tömegének. Ez kevésnek tűnhet, azonban egy átlagos ember agytömege is csak mintegy 2%-a a testtömegének. Emellett pedig érdemes figyelembe venni azt is, hogy nincs egyértelmű bizonyíték az agytömeg és az intelligenciaszint közti összefüggésre. Az agyfelszín területe és az intelligenciaszint azonban arányban áll egymással. A macska agyának területe körülbelül 83 négyzetcentiméter.

Tanulás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A macska próbálkozások és hibák, felfedezések és utánzás segítségével képes tanulni.[2][3][4][5][6][7] Számos képességgel születik, mint például a vadászat vagy a toalett használata, amelyek azonban gyakorlást igényelnek. Az anyaállat a kölykeit három hetes koruktól a zsákmányállatok segítségével tanítja vadászni, melyeket kezdetben élettelenül, majd később élő állapotban visz eléjük, hogy az utódok láthassák hogyan kell megenni, illetve megölni azokat. A lopakodás, a kúszás és a lerohanás gyakorlására alkalmas a műegér, a cérnaguriga vagy akár egy összegyűrt papírdarab is. Az alomtálca használatának megtanulásánál a macska ugyancsak részben az anyját, részben pedig az ösztöneit követi, melynek hatására ürüléke elásásával igyekszik eltüntetni a szagnyomait ellenségei elől.

Ezen képességeit jó memóriája segíti,[8][9][10][11][12][13][14] mellyel megtalálhatja például az étkezőhelyét, az alomtálcáját vagy a kedvenc helyeit, felismeri gazdája hangját, a közelében élő állatokat és képes tájékozódni a territóriumában. Asszociatív memóriájuk segítségével képesek a felidézett emlékeket összehasonlítani. Norman Maier és Theodore C. Schneirla kutatásai szerint a macskák hosszútávú térbeli emlékezete akár 16 óra után is felidézheti a látottakat, míg a kutyák agya erre csak mintegy 5 percig képes.[15][16] A dolgozó memória avagy rövidtávú memória terén azonban a kutyák nagyban felülmúlják a macskákat.[17] Egy másik tanulmány szerint a macskák vizuális memóriája a majmokéhoz hasonlítható.[18] Az idősödő macskák emlékezőképessége, az emberekéhez hasonlóan romlik, a feledékenységet fokozhatja egy Alzheimer-kórhoz hasonló macskabetegség is.[19]

Az örömérzet segíti a tanulási folyamatot. Például az állat nevének megtanítására talán a legjobb alkalom az étkezés ideje. Névként ideálisak a két szótagból álló szavak, melyek „a”, „u” vagy „i” magánhangzókat tartalmaznak és „i”-re végződnek.

Demotiváció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár a macskák jól teljesítenek az állatok számára készített intelligenciateszteken és tudáspróbákon,[20] időnként egyértelműen jelzik, hogy mikor van elegük a „játékból”. Figyelmük elkalandozik, a frusztrációt pedig nehezen viselik, rendszerint feladják a próbálkozást vagy véletlenszerű válaszokat adnak, ha a megoldás nem nyilvánvaló vagy nem biztos, hogy jutalmat kapnak érte, illetve ha úgy döntenek, hogy a jutalom nem éri meg a próbálkozást. A természetben élő macska is ehhez hasonlóan viselkedik abban az esetben, ha nehezen elejthető zsákmány kerül az útjába. Amennyiben elsőre sikerül jól megoldaniuk egy feladatot, nagyobb valószínűséggel próbálkoznak újra, mint abban az esetben, amikor már az első kísérlet sikertelenül végződik. Ezt nem az intelligencia hiánya okozza, hanem csupán a vadászó állat örökölt viselkedése. A macskák ugyanis megalkuvó módon vadásznak, nem követnek állandósult keresési mintákat, így ha a zsákmány nem tűnik fel két hely közül az elsőn, nem feltétlenül keresik a másikon. Ezzel szemben a keresgélő állatok valamennyi lehetséges élelemforrást ellenőriznek, kezdve azzal, amelyen az általuk leginkább kedvelt táplálék található.

Eszközhasználat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár az eszközhasználat inkább a madarakra és a főemlősökre jellemző, 1996-ban, San Diegóban megfigyeltek egy esetet, mely során egy macska egy fiókból kiszedett egy nedvszívó hajgumit, melyet a vizes táljába beáztatott, majd benedvesítette vele a szárazeledelét.[21]

Tájékozódás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyedülálló tájékozódási képességük, mely a madarak égitestek és mágneses terek alapján történő tájékozódásához hasonlóan működik, lehetővé teszi hogy akár több száz kilométeres távolságból is hazataláljanak.[22] Emellett azonban az általuk ismeretlen helyre távozó gazdáikat is tudják követni. Ezt a képességet a Duke Egyetem parapszichológiai laboratóriumában dolgozó Dr. Joseph B. Rhine (aki 1953-ban az amerikai hadsereg megbízásából titkos kísérleteket végzett a háziállatok parapszichológiai képességeit illetően[23][24]) „pszí-követésnek” nevezte el[25] és olyan macskák esetében is dokumentálta, melyek egyértelműen azonosíthatók voltak sajátos viselkedésük, korábbi sérüléseik vagy egyéb megkülönböztető jegyeik alapján. Sheila Burnford Hihetetlen történet című elbeszélése egy hasonló történetet dolgoz fel.[26] A jelenségre vonatkozóan több elmélet is született, például sejt vagy atomi szintű kötődés az állat és gazdája között, illetve állati telepátia,[27] általánosan elfogadott tudományos magyarázat azonban jelenleg nem ismert.

Érzelmi intelligencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kutatók álláspontja nem egységes a macska érzelmi intelligenciáját illetően. Gyakran úgy vélik, csupán kényelmi szempontból kötődik az emberhez, az élelem és a biztonság reményében. Számos macskatartó azonban arra hivatkozik, hogy a macska reagál a hangjukra és az érzelemnyilvánításaikra amely pozitívan hathat az állatra és gazdájára is; amennyiben a helyzet kellemetlenné válik (például hangos vita vagy hisztérikus zokogás esetén – melyek a macskák számára az érzékenyebb hallásuk miatt meglehetősen kellemetlenek), akkor sem feltétlenül menekül egy biztonságosabbnak vélt helyre.

Intelligencia fajtánként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Animal Planet a macskákat átlagos intelligenciájuk alapján 1-10-ig különböző kategóriákba sorolja; melyen 1 a legalacsonyabb és 10 a legmagasabb szintet jelzi. Tudományos vizsgálatot azonban nem végeztek a témával kapcsolatban és az intelligencia fogalmát sem definiálták pontosan, így eredményeik vitathatóak.

Például egyes macskatulajdonosok véleménye szerint a himalája macskák okosabbak a perzsáknál. Norman Auspitz szerint az aktívabb életmódot folytató fajták egyedei intelligensebbek a passzívabb fajtákhoz tartozóknál. Állítása alapján nincs hivatalosan elismert mód a macskák intelligenciájának mérésére, de ha létezne is, meglehetősen emberi mércével mérne, így a témával kapcsolatos jelenlegi megállapítások csupán spekulációknak tekinthetők.

Az elismert fajták intelligenciája az Animal Planet véleménye alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. kategória
2. kategória
3. kategória
4. kategória
5. kategória
6. kategória
7. kategória
8. kategória
9. kategória
10. kategória

Betanítható trükkök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajtók és ablakok kinyitása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azon macskák számára, melyek rendszerint a szabadban tartózkodnak vagy valamely okból a házon kívül rekednek, hasznos lehet az ablakok és ajtók kinyitásának megtanulása. A forgókaros ablaknyitók használatával könnyedén kijuthatnak a házból, a visszajutáshoz azonban szükségük lehet egy csapóajtóra. Képesek a szekrényajtók kinyitásának elsajátítására is, mely segítségével élelemhez juthatnak.

Tárgyak megszerzése nehezen hozzáférhető helyekről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A macskák labdával való játék közben kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor játékszerüket egy nehezen hozzáférhető helyről, például egy ágy alól kell kiszedniük. Ilyen esetben a mancsaikkal igyekeznek elérni a tárgyat. Ez a megfigyelés vezetett a laboratóriumi használatra rendszeresített Thorndike-féle dobozok megalkotásához. Ezekből a csapdákból a macska egy sor emelőkar mozgatásával tud kiszabadulni. Kezdetben próbálkozással jön rá a megfelelő sorrendre, majd eltárolja azt a memóriájában. Emlékezete segítségével lerövidítheti a szabaduláshoz szükséges időt abban az esetben is, ha egy újabb dobozba helyezik át.[2] A macska örömmel mászik fel magasan levő helyekre, például a hűtőgép vagy a szekrények tetejére, az oda elhelyezett játékokért is szívesen felmegy. Képes lehet rájönni arra, hogyan szedjen ki ételt egy nagyobb méretű táskából a zárókapocs kinyitásával vagy annak megkerülésével a táska megfelelő méretű nyílásán bejutva. Az étel megszerzésében a kutyával is együttműködhet, például leveri a csomagot vagy dobozt a szekrényről, majd miután a kutya feltépte azt, megosztoznak az ételen.

Toalett használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toaletthez szoktatott macska

Mivel a macskák szaglása érzékeny, igyekeznek vizeletüket és ürüléküket a megszokott tartózkodási helyüktől távol, például a házon kívül elhelyezni. A kölykök hamar rájönnek arra hogy hogyan alkalmazható az alomtálca, de a macskák betaníthatók az embernek készült toalettek használatára is. Egyesek maguktól jönnek rá ennek mikéntjére, másokat pedig a gazdájuk vagy az anyjuk tanít be.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. What is the relationship between brain and body size??. (Hozzáférés: 2007. február 15.)
  2. ^ a b How Intelligent Are Cats? – Horses for Courses – and Tests for Species. (Hozzáférés: 2007. február 19.)
  3. Adler, H E (1955.). „Some Factors Of Observation Learning In Cats”. Journal of Genetic Psychology 86 (159-77).  
  4. Hart, Benjamin L (September—October 1975.). „Learning Ability in Cats”. Feline Practice (10 – 12).  
  5. Caro, T M, and M D Hauser (1992.). „Is There Teaching in Nonhuman Animals?”. Quarterly Review of Biology 67 (151 – 74).  
  6. John, E R, P Chesler, F Bartlett and I Victor (1968.). „Observation Learning in Cats”. Science 159 (1589 – 1591).  
  7. Pallaud, B (1984.). „Hypotheses On Mechanisms Underlying Observational Learning In Animals”. Behavioural Processes 9 (381 – 394).  
  8. Rosenkilde, Carl E, and Ivan Divac (1976.). „Discrimination of Time Intervals in Cats”. Acta Neurobiologiae Experimentalis 36 (311-317).  
  9. Davis, Joel L, and Robert A Jensen (1976.). „The Development of Passive and Active Avoidance Learning in the Cat”. Developmental Psychobiology 175 – 179.  
  10. Doré, François Y. (1990.). „Search Behaviour of Cats (Felis catus) in an Invisible Displacement Test: Cognition and Experience”. Canadian Journal of Psychology 44 (359 – 370).  
  11. Dumas, Claude (1992.). „Object Permanence in Cats (Felis catus): An Ecological Approach to the Study of Invisible Displacements”. Journal of Comparative Psychology 106 (404 – 410).  
  12. Dumas, Claude, and François Y Doré (1991.). „Cognitive Development in Kittens (Felis catus): An Observational Study of Object Permanence and Sensorimotor Intelligence”. Journal of Comparative Psychology 105 (357 – 365).  
  13. Fiset, Sylvain, and François Y Doré (1996.). „Spatial Encoding in Domestic Cats (Felis catus)”. Journal of Experimental Psychology: Animal Behaviour Processes 22 (420 – 437).  
  14. Heishman, Miriam, Mindy Conant and Robert Pasnak (1995.). „Human Analog Tests of the Sixth Stage of Object Permanence”. Perceptual and Motor Skills 80 (1059 – 68).  
  15. The Intelligent Cat. (Hozzáférés: 2007. február 19.)
  16. Macskamemória és öregedés. (Hozzáférés: 2007. március 7.)
  17. Sylvain Fiset and François Y. Doré (2006.). „Duration of cats' (Felis catus) working memory for disappearing objects”. Animal Cognition 9 (1), 62-70. o. Hozzáférés ideje: 2007. február 19.  
  18. (2005.) „{{{title}}}”. Acta Neurobiologiae Experimentalis 65 (2), 205-211. o.  
  19. A macska lehet a kulcs az Alzheimer-kórhoz?. (Hozzáférés: 2007. március 7.)
  20. How Intelligent Are Cats? – Easily Demotivated. (Hozzáférés: 2007. március 6.)
  21. How Intelligent Are Cats? – Cats Using Tools?
  22. Extraordinary Cats – Homing Instinct
  23. Cat Tales – Strange But True. (Hozzáférés: 2007. március 7.)
  24. Army Report on ESP in Animals. (Hozzáférés: 2007. március 7.)
  25. Psychology and the Missing Cat. (Hozzáférés: 2007. március 7.)
  26. Burnford, Sheila. Hihetetlen történet. Kossuth. ISBN 9630931451 (1987) 
  27. Állati telepátia. (Hozzáférés: 2007. március 5.)

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bergler, Reinhold. Man and Cat: The Benefits of Cat Ownership. Blackwell Scientific Publications (1989) 
  • The Behaviour of the Domestic Cat. C A B International (1992) 
  • Chesler, Phyllis (1969.). „Maternal Influence in Learning by Observation in Kittens”. Science 166 (901-903).  
  • Hobhouse, L T. Mind in Evolution. MacMillan (1915) 
  • Turner, Dennis C, and Patrick Bateson. The Domestic Cat: The Biology of Its Behaviour. Cambridge University Press (1988) 
  • Miles, R C (1958.). „Learning In Kittens With Manipulatory, Exploratory And Food Incentives”. Journal of Comparative and Physiological Psychology 51 (39-42).  
  • Neville, Peter. Claws and Purrs. Sidgwick & Jackson (1992) 
  • Neville, Peter. Do Cats Need Shrinks. Sidgwick & Jackson (1990) 
  • Voith, Victoria L (August 1981.). „You, Too, Can Teach a Cat Tricks (Examples of Shaping, Second-Order Reinforcement, and Constraints on Learning)”. Modern Veterinary Practice (639-642).  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]