A méltányosságként felfogott igazságosság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A méltányosságként felfogott igazság John Rawls, amerikai filozófus egyik alapfogalma. A fogalom fontos szerepet kap leghíresebb művében, Az igazságosság elméletében.[1] Rawls a méltányosságként felfogott igazságosságot a társadalmi igazságosság filozófiai fogalmának olyan újraértelmezésének tartja, mely a korábbiaknál magasabb szinten elvonatkoztatva, általánosítva fogalmazza meg a társadalmi szerződés hagyományos eszmekörét.[2]

A méltányosságként felfogott igazság elvei[szerkesztés]

A méltányosságként felfogott igazság két fő elven alapul, az elveket szigorúan ebben a sorrendben kell alkalmazni egy igazságos államban:

1. Az első elv az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását jelenti, vagyis olyanokat, mint a vallás- és gondolatszabadság, a szólásszabadság. 2. A második elv alapvetően a szociális és gazdasági egyenlőség kérdését vizsgálja. Rawls ezen belül is két fontos szabályt ír elő. Egyrészről azt, hogy igazságosnak olyan elosztás tekinthető, mely a társadalomban mindenki számára előnyös, ugyanakkor olyan pozíciókhoz kötődjön, melyek mindenki előtt nyitva állnak.[3]

A méltányosságként felfogott igazságosság a alapvetően úgy foglalható össze, hogy a társadalomban minden értéknek (például a szabadságnak, jövedelemnek, valamint az önbecsülés alapjának) egyenlően kell eloszlania a társadalomban, kivéve, ha az egyenlőtlenség mindenki számára hasznos.[4]

Az alábbi táblázat a gyakorlatban szemlélteti Rawls elképzelését:

A gazdaság alapszerkezete A leghátrányosabb helyzetben lévők Átlagos helyzetben lévők Legjobb helyzetben lévők
A 10000 10000 10000
B 12000 15000 20000
C 20000 30000 50000
D 17000 50000 100000

[5]

Rawls elveit figyelembe véve a javak elosztásánál a C változatot kell választani egy igazságos államban, szemben a javak egyenlőbb elosztásával (A helyzet), a kisebb differenciákkal (B helyzet), vagy a jobb helyzetben lévő társadalmi csoportoknak lényegesen nagyobb anyagi javakat biztosító D-vel szemben. Utóbbinak elutasítása alapvetően azt jelenti, hogy a gazdagok nem lehetnek az igazságos államban gazdagabbak azáltal, hogy a szegényebbek helyzetét rosszabbá tennék.[5]

Az eredeti helyzet[szerkesztés]

Rawls igyekszik a méltányosságként felfogott igazságosságot egyfajta társadalmi szerződés keretein belül elhelyezni. Szerinte az igazságosság alapelveire egy jól meghatározott kiinduló állapot alatti megegyezés révén teszünk szert. Ezt a kiindulópontot nevezi eredeti helyzetnek.[6] Az eredeti helyzetben a szereplők a tudatlanság fátyla mögött vannak, nem tudják, mely pozíciót fognak betölteni a leendő társadalomban, milyen értékeket fognak fontosnak tartani.[7] Rawls szerint ilyen helyzetben a maximin szabályt alkalmaznák, ami alapján azt választanák, ahol a legrosszabb eredménye jobb, mint a többi legrosszabbé, vagyis ebben az esetben a szereplők a méltányosságként felfogott igazságosság elvei szerint választanának a felkínált társadalmak közül.[8]

A méltányosságként felfogott igazságosság elméletének kritikái[szerkesztés]

Rawls elképzeléseit több oldalról is érték kritikai megjegyzések. Charles Taylor kritikával illeti azt, hogy Rawls az eredeti helyzetet értéksemlegesnek tekinti. Taylor szerint a rawlsi eredeti helyzet ugyanis a liberalizmus alapértékeinek foglalata. Ezentúl támadja a maximin szabály alkalmazását is.[9] Robert Nozick ezzel szemben azt bírálja, hogy az igazság rawlsi felfogása mindenképpen az állampolgárok tulajdonhoz való jogának megsértéséhez fog vezetni.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bayer József, A politikai gondolkodás története : bevezetés, Bp., 2005. 298. o.
  2. Rawls, John, Az igazságosság elmélete, Bp., 1997., 21. o.
  3. Stanford Encyclopedia of Philosophy John Rawls szócikke
  4. Rawls, John, Az igazságosság elmélete, Bp., 1997., 88. o.
  5. a b Stanford Encyclopedia of Philosophy John Rawls szócikke
  6. Rawls, John, Az igazságosság elmélete, Bp., 1997. 152. o.
  7. Stanford Encyclopedia of Philosophy Original Position szócikke
  8. Rawls, John, Az igazságosság elmélete, Bp., 1997. 192. o.
  9. Pogonyi Szabolcs, Charles Taylor Rawls-kritikája, Phronesis, 2. évfolyam, 1. szám [1] Archiválva 2016. június 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. Wolff, Jonathan, Robert Nozick: property, justice, and the minimal state, Cambridge, 1997., 31. o.