A háziméh érzékelése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A méhek aktívan keresik és gyűjtik táplálékukat, ezért számukra is fontos a környezet észlelése. A többi méhfaj érzékelése a háziméhéhez hasonló.

Látás[szerkesztés]

A méhek szeme más rovarokéhoz hasonlóan összetett. Minden kis szem külön képet alkot; ezt az idegrendszer egyesíti egy képpé. Egyes elképzelések szerint a szemek egy kép részleteit érzékelik mozaikszerűen, mások szerint hasonló képeket látnak egy kicsit máshogy. A kép kevésbé éles, mint az embernél; egyrészt azért, mert a szemek nem fókuszálhatók, másrészt azért sem, mert összesen sem tartalmaznak annyi fényérzékeny sejtet, mint az emberi szem. Azonban a mozgó objektumokat könnyebben felismerik, mert több mozgásra érzékeny érzékelősejtjük van. Viszont a látótér nagyobb. Az anya egy összetett szemében 4000, a dolgozóéban 4500, a heréében 9000 kis szem található. Képesek a másodpercenkénti 300 dia megkülönböztetésére.[1]

Emellett van három apró pontszemük is, amikkel csak közelre látnak. Irányt, fényt és árnyékot különböztetnek meg. Félhomályban nagyon rosszul látnak, ezért nem szabad sötétedés után kaptárt bontani.

A méhek nem különböztetik meg egymástól a telített kört, háromszöget, négyzetet, és ferde vonalat. Hasonlóan, nem látnak különbséget az X, a csúcsára állított négyzetvonal, a négy függőleges vonal és az egyenlő szárúnak rajzolt Y között. E kettő csoport két tagját azonban nem tévesztik össze. A bonyolult virágformákat azonban meg tudják különböztetni egymástól, bár az egyes virágokat fél méterre meg kell közelíteniük ahhoz, hogy lássák a formájukat. A gyűjtőmunkát megkönnyíti, ha a virágok nagyok, feltűnőek, vagy ha virágzatba csoportosulnak.

Színlátásuk három alapszínre épül. Nem látják a piros színt, helyette az ibolyántúli sugárzást látják, amit ezért méhbíbornak is neveznek. A három alapszínük tehát zöld, kék és méhbíbor. Számos virág méhbíbor színű jelzésekkel vezeti a méheket. A méh az ólomfehér festékkel festett kaptárt fehérnek látja, míg a cinkfehér a méhbíbor komplementer színében, kékeszöldben tűnik elő. A színek között csak kevés árnyalatot tudnak megkülönböztetni, így nem tesz különbséget a zöld, a sárga és a narancssárga, illetve a kék és az ibolya között.

Látják a fény polarizációját is, így borús időben is tudnak a Nap állása alapján tájékozódni. A közvetlenül a Napból érkező fény nem polarizált, de egyes felületek, például a víz már polarizált fényt ver vissza.

Hallás és elektromos mező érzékelése[szerkesztés]

A háziméh hallószerve a csápján található Johnston-szerv. Ugyanez érzékeli az elektromágneses mezőt. A mechanikai rezgéseket a lábukon található receptorok képesek érzékelni a bennük levő folyadék közvetítésével. Ezek a mechanikus rezgések közül inkább az alacsony frekvenciájúakat észlelik.

Az elektromos mezőt Coulomb törvénye alapján érzékelik, ugyanis annak hatására megmozdulnak a csápok, így a rajtuk levő Johnston-szervnek alkalma nyílik a mező érzékelésére. Ez a kommunikációjukban is szerepet játszhat.[2]

A méh teste repülés közben pozitív töltést nyer. Az elektromos mező érzékelése segít tájékozódni a virágon. A töltés segíti a virágpor felvételét is. A virág átveszi a pozitív töltés egy részét, és még egy ideig megőrzi; ez fontos információt nyújt a virág állapotáról.

Mágnesesség[szerkesztés]

A méhek érzékelik a mágneses tér változását is. Ennek érzékszerve a potrohban foglal helyet, és vasszemcsék irányváltoztatása alapján észleli a változást.

Ízlelés és szaglás[szerkesztés]

A méhek szaglószerve a csápon foglal helyet. A szaglás segíti abban, hogy megtalálja a virágot.

Az ízlelés kevésbé fontos a méhek számára. Álcaként a kifejlett méhek által adagolt táplálékot fogyasztják. A muslicáknál 68 génnek van szerepe az ízlelés felépítésében, a háziméhében csak 10-nek. Szájával, kisebb mértékben csápjával és talpával is ízlel. Szerepe gyűjtéskor válik fontossá; inkább az édesebb nektárt választja. Az édességet leginkább a nádcukor biztosítja.

A méh érzékeli az édes, a sós, a savanyú és a keserű ízeket. Édesnek érzi a nádcukrot; a malátacukrot az emberhez hasonlóan enyhén édesnek érzi. Az ember számára keserű oktozánt és kinint élvezettel fogyasztja. Nem érzi édesnek a tejcukrot, és nem fogadja el a szacharinos oldatot. A nektárban és a cukoroldatban csak legalább 4% nádcukrot, vagy legalább 8-9% invertált cukrot érzékel. A császárkorona nektárja 8,8% invertált cukrot tartalmaz, de a méhek alig látogatják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archivált másolat. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
  2. Greggers, Uwe (2013. március 1.). „Reception and learning of electric fields”. Proceedings of the Royal Society B 280, 20130528. o. DOI:10.1098/rspb.2013.0528.  

Források[szerkesztés]