Ugrás a tartalomhoz

A ferde ház (regény)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ferde ház
SzerzőAgatha Christie
Eredeti címCrooked House
OrszágAmerikai Egyesült Államok
Nyelvangol
Műfajkrimi
ElőzőZátonyok közt
KövetkezőGyilkosság meghirdetve
Kiadás
KiadóDodd, Mead and Company
Kiadás dátuma1949. március
Magyar kiadóHunga-Print, Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma1993, 2009
FordítóBorbás Mária

A ferde ház (Crooked House) Agatha Christie egyik regénye, amely először az Amerikai Egyesült Államokban jelent meg 1949 márciusában,[1] majd ugyanazon év májusában az Egyesült Királyságban.[2] Az írónő szerint két legjobb művének egyike.[3]

A könyv címe egy angol gyermekversre utal, amely megjelenik a regényben is; a vers ihlette a cselekmény egyes elemeit is.[4]

A vers a könyvben így van leírva:

„Járt egy sanda ember,
Görbe útjain,
Gacsos karónál termett neki
Egy rossz fitying.
Vett rajt' görbedt macskát,
Mely egy sunyi egérre vadász,
S mindannyiuk otthona
Egy kicsi, ferde ház.” (magyarul)
"There was a crooked man,
Who walked a crooked mile.
He found a crooked sixpence
Against a crooked stile.
He bought a crooked cat,
Which caught a crooked mouse,
And they all lived together
In a crooked little house." (angolul)

A ferde házban a görög származású angol Leonides család három nemzedéke él. A milliomos családfő, Aristide, a törökországbeli Szmirnából költözött Angliába. A történet idején a második feleségével, Brendával él, aki ötven évvel fiatalabb nála. Miután az öregurat saját szemcseppjével megmérgezik, unokája, Sophia azt mondja vőlegényének, Charles Haywardnak, a történet narrátorának, hogy addig nem mehet feleségül hozzá, amíg az ügyre fény nem derül.

A legkézenfekvőbb gyanúsított Brenda Leonides, Aristide sokkal fiatalabb második felesége, és Laurence Brown, Aristide unokáinak a házitanítója. Azt beszélik, hogy Brenda és Laurence titkos viszonyt folytatnak. A család minden tagja abban reménykedik, hogy ők a gyilkosok, mivel Brendát nem tekintik családtagnak. Charles apja, aki a Scotland Yard felügyelője, megkéri a fiát, hogy segítsen a nyomozásban.

A család mindegyik tagjának volt indoka és lehetősége a gyilkosság elkövetésére, és egyiküknek sincs alibije. Mindegyikük tudta, hol tartják Aristide szemcseppjeit, és mindegyikük szép örökségre számíthat. A családtagok nagyon különböző egyéniségek. Edith de Haviland, Aristide vénkisasszony sógornője keserű nő, aki nővére halála után azért költözött a házba, hogy a gyermekek nevelését felügyelje. Roger, Aristide idősebb fia és kedvence, sikertelen üzletember, aki csődbe vitte apjának a kedvenc cégét. Roger felesége, Clemency egy puritán tudós, aki soha nem volt képes élvezni a család gazdagságát. Philip, Roger öccse, egész életében szenvedett attól, hogy apjának Roger a kedvence, ezért visszahúzódott a könyvek világába. Philip felesége, Magda, nem túl sikeres színésznő, aki még a gyilkosságot is színháznak tekinti, és megpróbál főszerephez jutni. A tizenhat éves Eustace a gyermekbénulásból nem teljesen felépülve a kamaszok jellemző problémáival küzd. Tizenkét éves húga, Josephine, csúnya, különc és rendkívül okos gyermek, aki imádja a detektívtörténeteket, folyamatosan kémkedik mindenki után, és tapasztalatait feljegyzi naplójába.

Kiderül, hogy az öregúr titokban új végrendeletet készített, amelyben mindent Sophiára hagyott, mert ő az egyedüli, akiről feltételezi, hogy gondoskodni képes a többiekről. Josephine azt állítja, hogy tudja, ki a gyilkos, ezért nem meglepő, hogy eszméletlenül találják a kertben: egy súlyos márványkő zuhant a fejére. Charles megtalálja a leveleket, melyeket Brenda írt Laurence-hez, ezért mindkettőjüket letartóztatják. Már nincsenek szabadlábon, amikor a gyermekek dajkája meghal egy csésze mérgezett kakaótól, amelyet Josephine-nak kellett volna meginnia. A család rémülten veszi tudomásul, hogy a gyilkos még mindig közöttük van.

Charles, aki aggódik Josephine életéért, hiába próbálja rávenni a kislányt, hogy árulja el a gyilkos nevét. Edith de Haviland autóval fagylaltozni viszi a kislányt, útközben mindketten meghalnak egy balesetben.

Charles két levelet kap Edith de Havilandtól: az egyik a rendőrfelügyelőnek szól, amelyben bevallja a gyilkosságokat; a másik, amelyet csak Charles-nak szánt, az igazságot tartalmazza, miszerint Josephine a gyilkos. Bizonyítékul csatolja a gyermek naplóját is, ami ezekkel a szavakkal kezdődik: "Ma megöltem nagyapát."

  • Brenda Leonides, Aristide Leonides fiatal özvegye
  • Edith de Haviland, Aristide első feleségének testvére
  • Philip Leonides, Aristide fia
  • Magda West, Philip felesége, színésznő
  • Sophia Leonides, Magda és Philip Leonides lánya, Aristide unokája
  • Charles Hayward, Sophia Leonides vőlegénye
  • Josephine Leonides, Magda és Philip lánya, 12 éves
  • Eustace Leonides, Josephine bátyja, 16 éves
  • Laurence Brown, Josephine és Eustace házitanítója
  • Roger Leonides, Aristide fia
  • Clemency Leonides, Roger felesége, tudós
  • Ferde ház; ford. Borbás Mária; Hunga-print, Bp., 1993 (Hunga könyvek)
  • A ferde ház; ford. Borbás Mária;Európa, Bp., 2009 (Európa krimi)

Maurice Richardson, a The Observer 1949. május 29-ei kiadásában kedvezően értékelte Agatha Christie előző könyvéhez (Zátonyok között) képest.[5] A Toronto Daily Star aláírás nélküli kritikája szerint a meglepő befejezés új ötletet hozott a krimiirodalomba.[6]

A regényből a BBC Radio 4 négy adást készített, amelyeket hetente közvetítettek 2008. február 29-től kezdődően. A fő szerepeket Rory Kinnear (Charles Hayward), Anna Maxwell Martin (Sophia Leonides) és Phil Davis (Taverner főfelügyelő) játszotta. A rádiójátékot, amelyet Joy Wilkinson írt és Sam Hoyle rendezett, CD-n is kiadták. Ebből a változatból kihagyták Eustace szerepét.

Neil La Bute amerikai rendező bejelentette, hogy 2012-ben filmet forgat a regényből, Julian Fellowes forgatókönyve alapján.[7] A film főszereplői Gemma Arterton, Matthew Goode, Gabriel Byrne és Julie Andrews lesznek.[8]

  1. ↑ American Tribute to Agatha Christie
  2. ↑ The Scotsman May 19, 1949 (Page 9)
  3. ↑ Agatha Christie: Életem. Budapest:Partvonal. 2008. ISBN 978-963-9644-95-3. 590. oldal.
  4. ↑ Hadnagy Róbert, Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz. Budapest: Európa. 2004. ISBN 963 077 4291. 109. oldal.
  5. ↑ The Observer May 29, 1949 (Page 8)
  6. ↑ Toronto Daily Star March 12, 1949 (Page 29)
  7. ↑ Eden, Richard (2011. március 20.). "'Downton Abbey' creator Julian Fellowes to make Agatha Christie fashionable again". The Daily Telegraph. London.
  8. ↑ Higgins, Charlotte (2011. május 15.). "Cannes 2011: Neil LaBute turns his macabre hand to Agatha Christie". The Guardian. London.