A biológiai sokféleség gócterületei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai – a biodiverzitás veszélyeztetett globális központjai, olyan biogeográfiai régiók, ahol kivételesen jelentős a biológiai sokféleség, és amelyet az emberi tevékenység veszélyeztet.[1][2]

Norman Myers 1988-ban[3] és 1990-ben írt a koncepcióról a The Environmentalist c. tudományos folyóiratban,[4] majd Myers és mások alapos elemzését követően a koncepciót felülvizsgálták és 2000-ben két publikációban jelentették meg.[5][6]

Ahhoz, hogy egy terület a Myers által 2000-ben felállított koncepció szerint biodiverzitás gócterületnek vagy hotspotnak minősüljön, két szigorú kritériumnak kell megfelelnie:

  1. legalább 1500 endemikus edényes növényfajjal kell rendelkeznie (a világ összes növényfajának több mint 0,5%-val)
  2. vegetációja csupán 30%-ban, vagy ennél kisebb mértékben maradt eredeti állapotában – más szavakkal, veszélyeztetettnek kell lennie.[6]

Globálisan 36 zóna felel meg ennek a meghatározásnak.[7] Ezeken a területeken él a világ növény-, madár-, emlős-, hüllő- és kétéltűfajainak közel 60%-a, mely fajok nagy része endemikus. Ezen gócterületek némelyike akár 15 000 endemikus növényfajjal is rendelkezik, és némelyek elveszítették természetes élőhelyük 95%-át.[7]

A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai a bolygó felszínének mindössze 2,4%-át teszik ki.[2] Myer eredetileg tíz gócterületet vagy hotspotot azonosított;[1] jelenleg 36 ilyen területet tartanak számon, melyek eredetileg a szárazföld több mint 15,7%-át fedték le, de mára területük körülbelül 85%-át elveszítették.[8] Azélőhelyvesztés az oka annak, hogy a világ szárazföldi fajainak körülbelül 60%-a a szárazföld mindössze 2,4%-án él. A nagymértékű erdőirtás miatt a trópusi Andok, a Fülöp-szigetek, Közép-Amerika és a Szunda-szigetek valószínűleg elveszítik növény- és gerinces fajaik nagy részét.[9] Hasonló a helyzet a Karib-térségben, például Haiti és Jamaica endemikus növényeire és gerinces fajaira komoly nyomás nehezedik a gyors ütemű erdőirtás következtében.

Gócterület vagy hotspot megőrzési kezdeményezések[szerkesztés]

A biodiverzitás gócterületeinek csak egy kis százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt. Számos nemzetközi szervezet dolgozik a biológiai sokféleség gócterületeinek megőrzésén.

  • A Critical Ecosystem Partnership Fund (CEPF) egy civil szervezet, amely finanszírozza és technikai segítséget nyújt civil szervezeteknek a Föld biológiai sokféleségében leggazdagabb régióinak védelme érdekében, ideértve a biodiverzitás gócterületeit, a nagy biodiverzitású biotópokat és tengeri régiókat is.
  • A Természetvédelmi Világalap okológiai és geográfiai szempontok figyelembevételével felosztotta a Földet Ökorégiókra. Majd kiválasztotta a Globális top 200 Ökorégiót, olyan területeket, melyek a biodiverzitás globális megőrzése szempontjából elsőbbséget kell hogy élvezzenek. A kiválasztás szempontjai, a fajgazdagság, endemizmusok, taxonómiai egyediség, különleges ökológiai vagy evolúciós jelenségek és globális ritkaság. Minden biodiverzitási gócterület vagy hotspot tartalmaz legalább egy Globalis top 200 ökorégiót.
  • A Birdlife International 218 „endemikus madár élőhelyet ” (EBA) azonosított, amelyek mindegyike két vagy több olyan madárfajt tartalmaz, amelyek sehol máshol nem találhatók, továbbá több mint 11 000 nemzetközileg fontos madárfaj megőrzési területet azonosított világszerte (IBA)
  • Plant life International koordinálja a fontos növénymegőrzési területek azonosítását és kezelését célzó programokat.
  • Az Alliance for Zero Extinction tudományos szervezetek és természetvédelmi csoportok kezdeményezése, amelyek együttműködve a világ legveszélyeztetettebb endemikus fajaira összpontosítanak. 595 helyszínt azonosítottak, köztük számos egyben a madárvilág szempontjából fontos területet (IBA) is.
  • A National Geographic Society elkészítette a gócterületek vagy hotspotok világtérképét,[10] valamint a Biodiverzitás Gócterületek vagy Hotspotok[11] térinformatikai rendszerben használható digitalizált változatát (ESRI shapefile) és metaadatait, beleértve az egyes gócterületek vagy hotspotok veszélyeztetett állatvilágára vonatkozó adatait is, amelynek 2016-os állapota letölthető ITT.
  • A Kompenzációs Erdőgazdálkodási és Tervezési Hatóság (CAMPA) igyekszik ellenőrizni az erdők pusztítását Indiában.

Megoszlás régiónként[szerkesztés]

A biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai. Az eredeti ajánlat zölddel, a hozzáadott régiók pedig kékkel.

Észak- és Közép-Amerika

A Karib-térség

Dél Amerika

Európa

Afrika

Közép-Ázsia

  • Közép-Ázsia hegyvidéke (31)

Dél-Ázsia

Délkelet-Ázsia és Ázsiai Csendes-óceán

  • Kelet-Melanéziai-szigetek (34)
  • Új-Kaledónia (23)
  • Új-Zéland (24)
  • Fülöp-szigetek (18)
  • Polinézia-Mikronézia (25)
  • Kelet-Ausztrália mérsékelt égövi erdői (35)
  • Délnyugat-Ausztrália (22)
  • Az indiai Sundaland és Nicobar-szigetek (16)
  • Wallacea (17)

Kelet-Ázsia

  • Japán (33)
  • Délnyugat-kínai hegyvidék (20)

Nyugat-Ázsia

A gócterületek vagy hotspotok kritikája[szerkesztés]

A biodiverzitás gócterületeinek vagy hotspotjainak koncepciója nagy népszerűsége miatt némi kritikát váltott ki. Tanulmányukban Kareiva és Marvier (2003)[14] amellett érvelnek, hogy a biológiai sokféleség gócterületei vagy hotspotjai:

  • Nem megfelelően reprezentálják a fajgazdagság egyéb formáit (pl. teljes fajgazdagságot vagy veszélyeztetett fajgazdagságot).
  • Az edényes növények mellett más taxonokat nem reprezentálnak megfelelően (pl. gerinceseket vagy gombákat).
  • Kisebb léptékben fajgazdag területeket nem véd.
  • Nem veszi figyelembe a földhasználati/hasznosítási szokások megváltoztatását. A gócterületek vagy hotspotok olyan régiókat képviselnek, amelyek élőhelyeik jelentős csökkenését szenvedték el, de ez nem jelenti azt, hogy jelenleg is élőhely-veszteséget szenvednek el. Másrészt a viszonylag sértetlen régiók (pl. az Amazonas-medence ) viszonylag csekély területvesztést szenvedtek el, de jelenleg rendkívüli csökkennek az itt található élőhelyek.
  • Nem védi az ökoszisztéma szolgáltatásokat .
  • Nem veszi figyelembe a filogenetikai sokféleséget.[15]

A közelmúltban megjelent cikkek rámutattak arra, hogy a biodiverzitás gócterületei vagy hotspotjai (és sok más szempontból prioritást élvező régió) nem foglalkoznak a költség fogalmával.[16] A biodiverzitási gócterületek vagy hotspotok azonosításának célja nem egyszerűen az, hogy lehatárolják azokat a régiókat, amelyek biodiverzitás szempontjából nagy értéket képviselnek, hanem az, hogy megőrzési szempontból is előtérbe kerüljenek. Az azonosított régiók közé egyaránt tartoznak a fejlett világ (pl. Kalifornia Florisztikai tartomány ), valamint a fejlődő országok egyes régiói (pl. Madagaszkár). A biodiverzitás gócterületeinek vagy hotspotjainak kijelölései nem veszik figyelembe az egyes területeken belül a partvidéki és a belső szárazföld arányának a természetvédelmi jelentőségét, mely arány több nagyságrendbeli különbséget is mutathat egyes területek között. Mindazonáltal megőrzésre rendelkezésre álló erőforrások is hasonlóan nagy különbségeket mutatnak.

Hivatkozások[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

Külső linkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Biodiversity Hotspots in India. www.bsienvis.nic.in
  2. a b Why Hotspots Matter. Conservation International
  3. Myers (1988). „Threatened biotas: "Hot spots" in tropical forests”. Environmentalist 8 (3), 187–208. o. DOI:10.1007/BF02240252. PMID 12322582.  
  4. Myers, N. The Environmentalist 10 243-256 (1990)
  5. Russell A. Mittermeier, Norman Myers and Cristina Goettsch Mittermeier, Hotspots: Earth's Biologically Richest and Most Endangered Terrestrial Ecoregions, Conservation International, 2000 ISBN 978-968-6397-58-1
  6. a b Myers (2000). „Biodiversity hotspots for conservation priorities”. Nature 403 (6772), 853–858. o. DOI:10.1038/35002501. ISSN 0028-0836. PMID 10706275.  
  7. a b Biodiversity hotspots defined. Critical Ecosystem Partnership Fund. Conservation International. (Hozzáférés: 2020. augusztus 10.)
  8. Biodiversity Hotspots. www.e-education.psu.edu
  9. Brooks (2002. augusztus 1.). „Habitat Loss and Extinction in the Hotspots of Biodiversity”. Conservation Biology 16 (4), 909–923. o. DOI:10.1046/j.1523-1739.2002.00530.x. ISSN 0888-8892.  
  10. Conservation International. The Biodiversity Hotspots, 2010. október 7. [2012. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  11. Conservation International. The Biodiversity Hotspots, 2010. október 7. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
  12. North American Coastal Plain. Critical Ecosystem Partnership Fund. (Hozzáférés: 2019. február 7.)
  13. Noss (2015). „How global biodiversity hotspots may go unrecognized: lessons from the North American Coastal Plain”. Diversity and Distributions 21 (2), 236–244. o. DOI:10.1111/ddi.12278.  
  14. Kareiva (2003. március 10.). „Conserving Biodiversity Coldspots: Recent calls to direct conservation funding to the world's biodiversity hotspots may be bad investment advice”. American Scientist 91 (4), 344–351. o. DOI:10.1511/2003.4.344. ISSN 0003-0996. (Hozzáférés: 2022. május 10.)  
  15. Daru (2014). „Spatial incongruence among hotspots and complementary areas of tree diversity in southern Africa”. Diversity and Distributions 21 (7), 769–780. o. DOI:10.1111/ddi.12290.  
  16. Possingham (2005. augusztus 1.). „Turning up the heat on hotspots” (angol nyelven). Nature 436 (7053), 919–920. o. DOI:10.1038/436919a. ISSN 1476-4687. PMID 16107821. (Hozzáférés: 2022. május 10.)  
  17. Hotspots of endemic terrestrial invertebrates in southern Greece. (Hozzáférés: 2022. május 17.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Biodiversity_hotspot című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.