A Szent Korona mervi keletkezésének elmélete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szent Korona

A Szent Korona mervi keletkezésének elmélete egyike a Szent Korona eredetére vonatkozó történettudományi hipotéziseknek. E szerint a magyar királyi korona Irán hunok által uralt északi vidékéről származik. A hipotézist Varga Géza dolgozta ki az 1990-es évek elején. Legkorábban egy Szegeden tartott előadásában számolt be róla 1992-ben. Ezt követően részletesen kifejtette "A magyarság jelképei" című kötetében,[1] majd azt kiegészítette a cikkeiben.[2]

Külföldi történetírók[szerkesztés]

Az ókori Merv romjai a mai Türkmenisztánban

Amíg az egymásnak is ellentmondó akadémikus eredeztetés-elméletek Varga Géza szerint puszta feltételezéseken alapszanak és a Szent Koronán ellenőrizhető ötvöstechnikai, stb. tényekkel sincsenek összhangban; addig a régen ismert történeti források egybehangzóak a Szent Koronát szülő folyamat leírásakor: világosan azonosítják a Szent Koronát és a hun kort. A török kútfők tanúvallomása nem érthető másik koronára, korra, vagy földrajzi területre. Nincs ezeknek ellentmondó további forrás sem, amely máshová tenné a Szent Korona készítésének helyét és korát.

Ibrahim Pecsevi török történetíró "azt állítja, hogy ő hallotta a magyaroktól ezt a nyilatkozatot: a korona 3000 esztendős; Iszkendertől (Nagy Sándor) örökölte Nusirván, s ettől szállott mi reánk".

Továbbá Mohammed Emin nagyvezír 1768-ban azt írta Kaunitz herczegnek, hogy az osztrák császár mint a Nusirván idejéből maradt korona örököse egyedül érdemli meg az "imperator" czímet." (Thúry/1893/343, 344)

Nagy Szulejmán 1529. évi hadjáratának leírása szerint a Tas falu melletti állomáson a pasa lóháton összegyűjtvén a bégeket, előhozatta a királyoktól viseltetni szokott koronát s megmutatta nekik, ezt mondva: "Ez a korona Nusirván idejéből maradt fenn." (Katona/1989/127).

Nusirván, azaz Khoszró Anosirván, akit Küroszként is emlegettek (de nem volt azonos az óperzsa Kürosszal) a Karnamagban leírja, hogy befogadott országa északi területeire (Azerbajdzsánba, az alán határokra és a mervi oázisba) egy 53 000 fős népet, amelynek 20 000 kitűnő lovasa volt. Hét törzsre osztotta őket és kagánokat nevezett ki föléjük - amely alkalom lehetőséget kínált a Szent Korona és talán a jogar átadására is (a jogarról László Gyula állapította meg az 1940-es években, hogy iráni hagyományt képvisel). Ez a nép a magyarság volt, amely akkor a szabír nevet viselte.

Nusirvánhoz kötik a Kaukázustól északra fekvő két város: Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar alapítását is - azaz Nusirván bizonyosan kapcsolatban volt magyar népességgel.

Bár a török történetírók egyértelmű feljegyzései nem hagytak mély nyomot a koronakutatásban, Nusirván (Kürosz) és apjának, Kavádnak a kora nem vethető el, amikor a korona eredetét kutatjuk. Vannak ugyanis további adatok és megfontolások is, amelyek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Perzsia hunok-járta határterületein született meg a Szent Korona.

Magyar hagyomány[szerkesztés]

A török időkben a magyar uralkodóosztály szóbeli hagyománya szerint a Szent Korona Nusirvántól maradt ránk. A török források fent idézett megfogalmazása nem hagy kétséget e felől, s ugyanezt támasztják alá az alábbi írott magyar források is.

A Nusirván visszaemlékezéseit tartalmazó Karnamagban említett seregkölcsönzésről tájékoztat az eredetileg latin nyelvű magyar krónikaként megszülető Tarih-i Üngürüsz is: Szkítia fejedelme e szerint 20 000 lovast adott Iránnak a Bizánccal vívott háborújához. E magyar adat az idegen források segítségével alátámasztható és korhoz köthető, mert Irán Nusirván idejében háborúzott Bizánccal. E háborút feltehetően a hunok törekvései miatt indították, akik vissza akarták szerezni a korábban (a párthus időktől) Örményország felett élvezett uralmukat.

A magyar krónikák királylistáiban szerepel Keve és Keár, akik alatt Kavád és fia, Kürosz (Khoszró Anosirván, vagy Nusirván) rejtőzhet. Kavádot a hunok tették vissza Irán trónjára s egy hun hercegnőt is adtak hozzá feleségül - azaz a félig hun eredetű Khoszró Anosirván némi joggal szerepel a magyar krónikák királylistájában a hun Attila mellett. Irán északi része ekkor a heftalita Hun Birodalom részét képezte; s innen indultak ki előbb a szabírok, később (a heftaliták bukásakor, 558 táján) az avarok is a Kárpát-medence felé.

A székely rovásírás jeleit használták a hunok is.[3] Ezek a hun-székely jelek jelennek meg a Szent Koronán.

A magyar hagyomány Csaba királyfi és népének történetében az Attila halálától Baján színre lépéséig önálló szabír dinasztia históriáját sűrítette össze és őrizte meg. A Tarih-i Üngürüsz szerint e nép adta az Árpád-házi királyokat is. A koronát Nagy Károly csapatai hurcolhatták el nyugatra s végül tőlük került a pápa kincstárába. Így válik érthetővé az a Pap Gábor által említett megfogalmazásbeli körülmény, hogy Szent István nem kérte, hanem követelte a koronát a pápától. A korabeli magyar arisztokrácia még számon tartotta, hogy a Szent Korona a szabírhun eredetű magyar uralkodó dinasztia tulajdona.

Művészettörténeti megfontolások[szerkesztés]

Merv az 5. és a 6. században vagy 150 évig a hunoknak adózott, a heftalita Hun Birodalom része volt. Ekkortájt a selyemút talán legfontosabb kereskedelmi központja, ahol üveggyártás és ékszerkészítés is folyt (a Szent Korona legnagyobb ékkövei üvegpasztából vannak). A település jelentőségét jellemzi, hogy a 11. században (a mongolok által történt elpusztítása előtt) félmillió lakosa volt. E tájhoz köti a korona keletkezését az ékszer polichróm stílusa, amelyet Kelet-Európában a hunok terjesztettek el az V. században. Hasonló ékszereket készítettek a mervi oázisban is, s ezeket a ma "keleti ezüstnek" nevezett tárgyakat adták a szabírhunok a tajga népeinek a prémekért cserébe. (A szabírok által kézben tartott prémkereskedelemről Iordanes tájékoztat, a keleti ezüstökről Borisz Marsak). A Szent Korona jellegzetes, hegyeket ábrázoló pártadíszeinek párhuzamait egyrészt a mervi ékszereken, másrészt a sztaraja igreni hun diadémon találjuk meg. A Szent Korona abroncsa és keresztpántja a találkozási pontokon két-két erős szegeccsel van egymáshoz erősítve. Ugyanez a rögzítési eljárás látható a kubánvidéki hun kettőskereszten is, amely egy hun diadém dísze lehetett. A Szent Korona vörös gránátjai indiai eredetűek s az indiai kereskedelmet akkortájt a heftalita hunok ellenőrizték. A Szent Korona ékkövei a magyar nemzeti színeket idézik, mert ezek a színek fontos jelentést hordoztak: az eget, a földet és a folyókat, vagyis az egész világot szimbolizálták. Csomor Lajos felismerése szerint egy boltozott avar korona mása fennmaradt a conques-i avar eredetű szobron. A zománcképeken szereplő András és Fülöp apostolok a nomád népek térítői voltak, akiknek az emléke fennmaradhatott a Kaukázus és az Aral-tó vidékén a hun korig. Szent Demeter és Szent György katonaszentek hun páncélöltözetet viselnek, mert a Szent Korona készítésekor ez volt a Mervben szokásos katonai viselet.

A szabírok szerepe[szerkesztés]

A szabírok történelmi szerepe is alátámasztja a Szent Korona mervi születésének hipotézisét. A budapesti hun jelvény és más leletek alapján magyarul beszélő hun-avar népkonglomerátum Attila halálát és a heftalita Hun Birodalom bukását követően több részre esett szét. Ezek egyike volt a szabírság, amely a Kárpát-medence és Irán közötti területeken élt az Attila halálát követő évszázadban - míg az avarokkal egyesülve, Baján alatt vissza nem tértek a Kárpát-medencébe. Ez a vándorlás megfelel a Szent Korona feltételezett vándorlásának és a kútfők tanúvallomásának is.

A források szerint a heftalita Hun Birodalom bukása (558) előtt Irán északi vidékére betelepült egy nomád nép. Az Iránban élő nomád harcosok vezetője a nesztoriánus Zabergán "szabír kán". Zabergán 542-ben a népével egyetemben kivonult Iránból az északi sztyeppékre, mert Nusirván kivégeztette a nesztoriánus egyház fejét. Ezt követően Zabergán a szabírhunok utódnépének, a kuturguroknak fejedelmeként bukkan fel a forrásokban, s részt vesz Bizánc sikertelen ostromában is.

Bíborbanszületett Konstantin császár pedig azt írja 950 táján, hogy a magyarok régi neve a szavartü aszfalü "szabír heftalita" volt.

A székely írás tprus jele a tapar us "szabír ős" mondat rövidítése. A magyar nép a jelkészletében megőrizte az ősvallási jelképtárból egykori pogány istenének jelképét. Abból a korból maradt ránk ez az égigérő fát ábrázoló szép jel, amikor még a szabír népnevet viseltük (Berze Nagy János pedig arról tájékoztat bennünket, hogy a magyar néphit szerint az égigérő fa azonos az Istennel). Ez a tprus jel a magyarokat a szabírokkal azonosítja; akik a korona mervi eredeztetésének elméletében meghatározó szerepet játszanak.

A Tarih-i Üngürüsz is alátámasztja e folyamat-rekonstrukciót, amikor úgy adja elő a magyar őstörténetet, hogy az a nép adja az Árpád-házi királyokat, amelyik korábban 20 000 lovast adott Iránnak a Bizánc ellen vívott háborújához. E hadsereget csak a szabírok adhatták - mert ekkortájt ők voltak a Kaukázus két oldalán.

Mindkét népnevünk fennmaradt e korból és e tájról. A szabír népnév Zabergán nevében; a véle azonos népet jelölő magyar név pedig Ulu Madzsar és Kicsi Madzsar települések nevében őrződött meg.

Csaba királyfi és fiainak történetében is a szabír dinasztia históriájának eseménysora maradt fenn vázlatosan (Csaba a szabírokat, a két fiú pedig az uturgurok és a kuturgurok történetét jelképezheti).

A Szent Korona írástörténeti képe[szerkesztés]

A Szent Koronán nem csak a sokat vizsgált latin és görög jelek találhatók meg, hanem a székely jelek párhuzamai is. E székely rovásjel-párhuzamok olyan műhelyt feltételeznek, ahol a latin és a görög írás mellett ismertek voltak a sztyeppén szakrális alkalmakra általánosan használt székely írásjelek párhuzamai is. A mervi oázisban ismertek voltak mindhárom írásrendszer jelei.

Merv hellenisztikus város volt egykor, ahol a görög írást ismerték.

A párthus időkben a Surenas (Szörény) által tönkrevert Crassus seregéből 10 000 hadifoglyot telepítettek le a mervi oázisban, akik ismerték a latin írást.

A hunokról viszont azt tudjuk a régészeti leleteik alapján, hogy használták a székely írást. A székely jeleket hordozó budapesti hun jelvény megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán, ugyanezt a tárgyat Erdélyi István régész és Ráduly János írástörténész rováskorpusza a legkorábbi ismert székely rovásfeliratnak tekinti. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a mervi oázis azon ritka területek közé tartozott, ahol egyaránt ismerték a latin, a görög és a székely írást is. Mervhez közel került elő a IX-X. századi afrászijábi tál, amelyen székely rovásjelekkel írt felirat olvasható. Ezek a körülmények alátámasztják azt a feltételezést, hogy a Szent Korona Mervben készülhetett.

A Szent Koronán lévő székely jelek[szerkesztés]

A Szent Korona eddig nem vizsgált jeleire Ludvig Rezső koronakutató ötvös irányította Varga Géza írástörténész figyelmét. Mint arra rámutatott, a Szent Korona pártáján, a Krisztus zománc térdén lévő rekeszrajzolatokat semmilyen ötvöstechnikai szempont nem indokolja, ebből következően azok jelek lehetnek. Ludvig Rezső kérésének megfelelően Varga Géza tisztázta a mondott jelek értelmét, s azt követően tüzetesen átvizsgálta a Szent Korona és általában az uralmi jelvényegyüttes jelkészletét. E tárgyakon (a Szent Koronán, a jogaron, a címeren, a koronázási paláston és az országalmán) összesen 17 székely jel párhuzamait azonosította - ami arra utal, hogy a magyar uralkodó dinasztia az uralmi jelvényeit és a rajtuk lévő jeleket is a hun időkből örökölte. Ennek köszönhető, hogy nem csak a Szent Korona szerkezete hasonló a szibériai sámánkoronákéhoz, hanem a koronázó palást jelrendszere is azonos a szibériai sámánköpenyekével. E párhuzamosság azzal magyarázható, hogy a korona és a palást jelei ősvallási jelképek voltak eredetileg, s azok legitimálták a dinasztia uralmát. Ezért a dinasztia akkor is ragaszkodott a megszokott jelekhez, amikor a kereszténységet - hun-szabír előzmények után - államvallássá tette. Az uralmi jelképeinken (köztük a Szent Koronán) található székely rokonságú jelek megtekinthetők a székely írás rétegeit bemutató táblázatok egyikén:[4]

A Szent Korona kereszténysége[szerkesztés]

A Szent Koronát nyilvánvalóan egy keresztény uralkodó számára készítették. Azonban a mervi oázisban a hun korban keresztény püspökség működött és Zabergánról (akinek készülhetett a korona) is tudjuk, hogy nesztoriánus keresztény volt. Ezért a keresztény szimbolikájú zománcképek nem gyengítik a Szent Korona mervi készítéséről kialakítható képet. A korona szerkezete azonban egy jellegzetes szibériai sámánkorona szerkezetével egyezik meg - mert a Szibériából érkező hunok számára ez volt a kézenfekvő és megszokott, szakrális koronaszerkezet.

Konklúzió[szerkesztés]

Mindezeket összegezve ezen elmélet szerint a Szent Korona a mervi oázisban készülhetett 531 táján a szabírhunok vezetője, a forrásokból ismert Zabergán "szabír kán" (Csaba királyfi "az önálló szabír dinasztia egyik tagja") számára. A fentebb felsorolt különböző források és megfontolások e lehetőség tekintetében egymást erősítik, a magyarságot a szabírokkal azonosítják, a Szent Korona születését a hun utód időkbe és a mervi oázisba helyezik.[2][5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Varga Géza: Szibériai sámánköpenyek és a koronázó palást hasonló jelrendszere
  • Marschak, B. I.: Silberschatze des Orients, Lipcse, 1986.
  • Jordanes: Getica.
  • Katona Tamás: A korona kilenc évszázada. Történelmi források a magyar koronáról (válogatás és szerkesztés; Budapest, 1979)
  • Thúry József: Török történetírók. Török-magyar kori történelmi emlékek. (1893-96) (fordítás)
  • Tárih-i Üngürüsz Magyarország története vagyis Üngürüsz története (török kéziratból ford., jegyz., utószók: Blaskovics József; előszó, amerikai kiad. szerk. Geönczeöl Gyula), Cleveland, Classic Printing, 1988.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]