AI–25

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
AI–25
Ivchenko AI-25TL Hu Szolnok 03.jpg
A szolnoki repülési múzeumban kiállított AI–25TL sugárhajtómű

Fajtája kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Ország  Szovjetunió
 Ukrajna
Gyártó Motor Szics
Tervező ZMKB Progressz (Alekszandr Ivcsenko)
Első üzemelés 1965
Fő alkalmazás Jak–40, L–39
Sorozatgyártás 1967-től
Típusváltozatok AI–25TL, AI–25TLK, AI–25TLS

Az Ivcsenko AI–25 (AI – Alekszandr Ivcsenko) a Szovjetunióban, a zaporozsjei (ma: Zaporizzsja, Ukrajnában) Progressz tervezőirodában kifejlesztett kétáramú gázturbinás sugárhajtómű. Sorozatgyártását a zaporizzsja Motor Szics gépgyár végzi. Az AI–25-t elsősorban a Jak–40 utasszállító repülőgépen és a csehszlovák L–39 Albatros különféle változatain alkalmazzák.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajtóművet az 1960-as évek felső felében fejlesztették ki a Progressz tervezőirodában Alekszandr Ivcsenko vezetésével a Jakovlev tervezőiroda új sugárhajtású utasszálló repülőgépe, a Jak–40-es számára. Az első prototípus 1965-ben készült el. Első alkalmazására 1966. október 21-én került sor, amikor ezzel a hajtóművel emelkedett először a levegőbe a Jak–40-es utasszállító repülőgép. Sorozatgyártását 1967 szeptemberében hagyták jóvá.

1975-ben a hajtómű 2M jelzésű sorozatát építették be a lengyel PZL M–15 Belphegor sugárhajtású mezőgazdasági repülőgépbe. A Belphegor azonban nem lett sikeres, mindössze 157 darabot gyártottak belőle.

Az AI–25 továbbfejlesztett változatát, az AI–25TL hajtóművet választották a csehszlovák Aero Vodochody repülőgépgyár L–39 Albatros gyakorló repülőgégéhez. Az első AI–25TL 1971-ben készült el, majd 1972-ben tesztelték az L–39-esen. Sorozatgyártását 1973-ban hagyták jóvá, mely Csehszlovákiában (Szlovákiában) folyt. Az AI–25-ös alapváltozathoz képest több módosítást hajtottak végre, melyekre a harci repülőgép jelentette követelmények miatt volt szükség. Így módosították a kenési rendszerét, biztosítva ezáltal a tartós háton repülés közbeni megbízható működést. Javítottak a hajtómű gázdinamikai tulajdonságain is, ezáltal ellenállóbbá vált a tűzfegyverek jelentette hatásoknak (a szívócsőbe jutó lőporgázok) és a műrepülés során jelentkező hatásoknak. Az alapváltozattal ellentétben a nagynyomású turbina lapátjai hűtöttek, valamint növelték a nagynyomású kompresszor fokozatainak számát is.

Az AI–25Tl kisebb méretű változatát, az AI–25TLK hajtóművet a kínai JL–8 sugárhajtású gyakorló és könnyű harci repülőgépbe építették. Kína 58 darab hajtóművet rendelt, melyeket 1997-ben szállított az ukrán gyártó cég. A hajtómű 1998-tól gyártott kínai licenc-változatát később a JL–8-as gép VSZ–11-es változatánál alkalmazták.

Az AI–25LT 2-es sorozatát szánták eredetileg a MiG–AT gyakorló repülőgép vadászbombázó változatához, a MiG–UTSZ-hez, de végül más hajtóműveket választottak.

Legutolsó változata az AI–25TL továbbfejlesztett, modernizált változata, az AI–25TLS, melyet az 1990-es évek végén fejlesztettek ki az L–39 Albatros gépek üzemidő-hosszabbítása céljából. Növelték a hajtómű tolóerejét és javítottak a gyorsítási tulajdonságain. Az új hajtóművel az L–39 Albatros gépek üzemideje 10–15 évvel hosszabbítható meg. Ukrajnában az első AI–25TLS hajtóművel felszerelt Albatros 2002-ben repült először. A hajtóművet 2006-tól gyártják sorozatban.

Az alapváltozatból több mint 6300, az AI–25TL-ből és változataiból több mint 5000 készült napjainkig, sorozatgyártása jelenleg is folyik az ukrajnai Motor Szics vállalatnál.

A hajtómű jelentősen módosított, Csehszlovákiában, majd Szlovákiában a vágbesztercei Vág-menti Gépgyárban (Považské strojárne) gyártott változata a DV–2 gázturbinás sugárhajtómű.

Szerkezeti kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kéttengelyes kialakítású, axiális átömlésű kétáramú gázturbinás sugárhajtómű. Kompresszora kétrészes. A kisnyomású rész (turbóventillátor) három fokozatból áll. A belső áramkörben elhelyezkedő nagynyomású kompresszor kilenc fokozatú. A nagynyomású kompresszor és a turbinák között gyűrűs égéstér helyezkedik el. A nagynyomású turbina kétfokozatú, melyet csőtengely köt össze a nagynyomású kompresszorral. A kisnyomású turbina egyfokozatú, ez a nagynyomású rész csőtengelyében futó tengelyen keresztül hajtja meg a kisnyomású turbinát.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műszaki adatok (AI–25TL)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hossz: 3350 mm
  • Magasság: 958 mm
  • Szélesség: 985 mm
  • Száraz tömeg: 350 kg
  • Maximális tolóerő: 16,9 kN
  • Nyomásviszony: 9,5
  • Kétáramsági fok: 2,1
  • Gázhőmérséklet a turbina előtt: 1145 °C
  • Fajlagos üzemanyagfogyasztás: 0,0586 kg/N·h

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz AI–25 témájú médiaállományokat.