81–720/721 Jauza
| 81–720/721 Jauza | |
 | |
 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Metrovagonmas |
| Gyártásban | 1991–2004 |
| Szolgálatba állás | 1998. június 10. |
| Átépítés | |
| Éve | 2013 |
| Műszaki adatok | |
| Nyomtávolság | 1520 mm |
| Gyorsítás | 1,3 m/s² |
| Fékezés | 1,3 m/s² |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 100 km/h |
| Hossz | 20 m |
| Magasság | 3,644 m |
| Szélesség | 2,7 m |
| Üres tömeg | 34,5 t |
| Vonatbefolyásoló rendszer | Vityaz-1 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 81–720/721 Jauza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A 81–720/721 Jauza[1][2] (oroszul: Яуза) az orosz Metrovagonmas gépgyár metrókocsi típusa, melyet az 1990-es évek végétől a moszkvai metróban használnak. A szerelvények 81–720 vezérlőkocsikból és 81–721 típusú köztes kocsikból állnak. Tervezése 1987-ig nyúlik vissza, az első kocsit pedig 1990–1991 között építették. Gyártását 2002-ben megbízhatósági okok miatt megszüntették, az üzemeltetési nehézségek miatt a moszkvai metró 2019-ig az összes Jauza szerelvényt kivonta a forgalomból. Továbbfejlesztett változata a 81–740/741 Ruszics.
Története[szerkesztés]
Tervezése 1987-ben kezdődött. A Metrovagonmas első olyan járműve, amely szakított a szovjet időszak konstrukciójával és új konstrukciós megoldásokat alkalmaztak. A kocsiszekrény rozsdamentes acélból készült, amit sárgára és szürkére festettek az előző modelleken használt kék helyett. A vezérlőkocsik eleje jellegzetes, modern kialakítású. A járműhöz új forgóvázat készítettek.
Továbbá a régebbi típusú metrókocsikban használatos légcsatornát teljesen elhagyták, és ezt ventilátorokra cserélték, a kocsikban több hely volt, így akár 30-40 ember is elfért bennük. Eredetileg a kocsiban található padokat kipárnázták volna, hogy jobban igazodjanak az emberi hát körvonalaihoz, de ezt az ötletet hamar elvetették, és a hagyományos rongálásellenes műanyag székeket szerelték be.
A DK–120 egyenáramú vontatómotort és az impulzusüzemű tirisztoros teljesítményszabályozót a moszkvai Gyinamo Villanymotorgyár fejlesztette ki. A járművön alkalmazott fékenergia-visszanyerés lehetővé teszi a csendesebb és hatékonyabb üzemeltetését.
A Jauzában használt Vityaz–1 ATC-t a Tyihomirov Tudományos Kutatóintézet fejlesztette ki.
1992 végén elkészült egy kísérleti Jauza jármű is, melyet a Gyinamo cég által készített aszinkron vontatómotorral szereltek fel. A tesztelést az Összoroszországi Vasúti Tudományos Kutatóintézet (VNIIZST) scserbinkai tesztályáján végezték. Mivel a teszthelyszínen nincs harmadik sín, ideiglenesen áramszedővel szerelték fel, hogy használni tudja a 850 V-os felsővezetéket. Ezzel a típussal szemben számos mechanikai vagy szerkezeti probléma merült fel.
1993-ban mutatták be először a nyilvánosság előtt a Polezsajevszkaja metróállomáson.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Je. R. Abramov (szerk.): Elektropodvizsnoj szosztav otyecsesztvennih zselezsnih dorog, 2015, pp. 473–475.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 81-720/721 című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
