4977 Rauthgundis
| 4977 Rauthgundis | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels[1] |
| Felfedezés ideje | 1960. szeptember 24.[1] |
| Felfedezés helye | Palomar |
| Alternatív név | 2018 P-L, 1981 TH1, 1990 EP5 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | 2010. január 4. (2455200,5 JD) |
| Aphélium távolsága | 381 164 394 km (2,548 CsE)[1] |
| Perihélium távolsága | 304 549 520 km (2,036 CsE)[1] |
| Fél nagytengely | 342 856 957 km (2,292 CsE)[1] |
| Pálya excentricitása | 0,112[1] |
| Orbitális periódus | 1267,301 nap 3,47 év[1] |
| Közepes anomália | 145,682°[1] |
| Inklináció | 5,885°[1] |
| Felszálló csomó hossza | 349,942°[1] |
| Perihélium szöge | 293,879°[1] |
| Központi égitest | Nap |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 3,862 km |
| Albedó | 0,392 |
| Abszolút fényesség | 13,7[1] |
A 4977 Rauthgundis (ideiglenes jelöléssel 2018 P-L) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld, Tom Gehrels fedezte fel 1960. szeptember 24-én.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés] | |
| Égitestek | |
| Égitesttípusok | |
| Apró testek | |
| Csillagközi üstökösök | |
| Feltételezett bolygók | |
| Rekordok | |
Lásd még: égitestek, a Naprendszer égitestjeinek listája | |
