Ugrás a tartalomhoz

2025-ös UEFA-bajnokok ligája-döntő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
2025-ös UEFA-bajnokok ligája-döntő
Kiírás:
2024–2025-ös UEFA-bajnokok ligája
A döntő helyszíne, a müncheni Allianz Arena
A döntő helyszíne, a müncheni Allianz Arena
A mérkőzés végeredménye
Franciaország Olaszország
Paris Saint-Germain Internazionale Milano
5–0
A mérkőzés adatai
Dátum2025. május 31.
StadionAllianz Arena
VárosMünchen
JátékvezetőKovács István (Románia)[1]
 ← 20242026 → 
Bővebben: 2024–2025-ös UEFA-bajnokok ligája és 2024–2025-ös UEFA-bajnokok ligája (egyenes kieséses szakasz)

A 2025-ös UEFA-bajnokok ligája-döntő az európai labdarúgó-klubcsapatok legrangosabb tornájának 33., jogelődjeivel együttvéve a 70. döntője volt. A döntőt 2025. május 31-én rendezték a németországi Münchenben található Allianz Arénában, a francia Paris Saint-Germain és az olasz Internazionale között.[2]

A mérkőzést a Paris Saint-Germain nyerte meg 5–0-ra,[3] megszerezve ezzel első BEK/BL-trófeáját, és ezzel a Marseille 1993-as sikere után a második francia klub lett, amely megnyerte a sorozatot. Ez volt az európai kupadöntők történetének legnagyobb különbségű győzelme, és az öt rúgott gólt csak a Real Madrid 1960-ban szerzett hét találata múlta felül a BL-döntők történetében. Ezzel a Paris Saint-Germain története első triplázását hajtotta végre, ami egyben az első francia klubok történetében is. Luis Enrique a második olyan edző lett Pep Guardiola után, aki kétszer is triplázni tudott a csapatával.

Győztesként a Paris Saint-Germain jogot szerzett arra, hogy megmérkőzzön a 2024–25-ös UEFA Európa-liga győztesével, a Tottenham Hotspurrel a 2025-ös UEFA-szuperkupában, valamint automatikusan kvalifikálta magát a 2025-ös FIFA Interkontinentális Kupára és a 2029-es FIFA-klubvilágbajnokságra. Ez a mérkőzés volt egyben Simone Inzaghi utolsó találkozója az Internazionale vezetőedzőjeként, mivel három nappal a döntő után közös megegyezéssel távozott posztjáról.

Háttér

[szerkesztés]

A Paris Saint-Germain története során másodszor jutott be a bajnokok ligája döntőjébe, először a 2020-as finálé óta, amikor a Bayern Münchentől szenvedtek vereséget.[4] Ez volt az ötödik európai kupadöntőjük: korábban kétszer is bejutottak az kupagyőztesek Európa-kupája fináléjába egymást követő években – 1996-ban 1–0-ra legyőzték a Rapid Wient, majd 1997-ben ugyanilyen arányban szenvedtek vereséget a Barcelonától.[5] A klub a KEK győzelmének köszönhetően az egyik résztvevője lehetett az 1996-os UEFA-szuperkupának, ahol összesítésben 9–2-re alulmaradtak a Juventusszal szemben. A PSG arra készült, hogy története során először megnyerje a bajnokok ligáját, és ezzel az 1993-as Marseille után a második francia klubként hódítsa el a trófeát – ráadásul az akkori döntőhöz hasonlóan ezt is Münchenben rendezték. A csapat emellett az első francia klub lehetett, amely triplázást hajt végre, miután megnyerte a Ligue 1-et és a Coupe de France-t.[6] A szezon elején már begyűjtötték a Trophée des Champions-t, így esélyük volt az általuk megnyerhető összes trófea megszerzésére.[7] Vezetőedzőjük, Luis Enrique egy újabb triplázásra hajtott, miután a 2014–15-ös szezonban már sikerült neki a Barcelona csapatával. A cím elhódításával ő lett a második edző, aki két különböző alkalommal is triplázni tudott – az első Pep Guardiola volt, aki ezt a Barcelonával (2008–09) és a Manchester Cityvel (2022–23) tudta elérni.[6] Luis Enrique emellett a hetedik olyan edző lett, aki két különböző klubbal is megnyerte a BEK-et vagy a Bajnokok Ligáját.[8]

Ez volt az Internazionale történetének tizenharmadik európai kupadöntője és hetedik BEK/bajnokok ligája-döntője. Korábban három alkalommal hódították el a trófeát: 1964-ben 3–1-re győzték le a Real Madridot, 1965-ben hazai pályán 1–0-ra a Benficát, majd 2010-ben 2–0-ra a Bayern Münchent, akkor a cím elnyerése triplázást jelentett.[9] Emellett három döntőt el is veszítettek: 1967-ben 2–1-re a Celtic ellen, 1972-ben 2–0-ra az Ajax ellen, valamint 2023-ban 1–0-ra a Manchester City ellen[9] – mindhárom alkalommal az ellenfél triplázást ünnepelhetett.[6] Az Inter öt UEFA-kupa/UEFA Európa-liga döntőben is szerepelt: a győztes oldalon álltak 1991-ben, 1994-ben és 1998-ban, míg 1997-ben és 2020-ban vereséget szenvedtek.[10] Résztvevői voltak a 2010-es UEFA-szuperkupának is, ahol 2–0-ra kikaptak az Atlético Madridtól.[11] Az Internazionale volt a legutóbbi olasz klub, amely megnyerte a bajnokok ligáját. 2010 óta csak egy másik olasz csapat – a rivális Juventus – jutott döntőbe, ám 2015-ben és 2017-ben is vereséget szenvedett.[9] Simone Inzaghi első edzőként szerzett európai címére hajtott, pályafutása második nemzetközi trófeájára – a Lazio játékosaként 1999-ben megnyerte Manchester United elleni UEFA-szuperkupát.[12] Középpályásuk, Henrih Mhitarján arra készült, hogy a tizenegyedik játékos legyen, aki mindhárom európai kupasorozatot megnyerte, és az első, aki ezt három különböző klubbal éri el: korábban az Európa-ligát a Manchester Uniteddel (2016–17), a Konferencia Ligát pedig a Romával (2021–22) nyerte meg.[13]

A két klub sosem találkozott tétmérkőzésen, de öt felkészülési mérkőzést már játszottak egymás ellen.[14]

Ez volt az első bajnokok ligája-döntő 2004 óta (akkor a Porto győzte le a Monacót), amelyben nem szerepelt angol, spanyol vagy német klub.[9]

Előző döntők

[szerkesztés]

Megjegyzés: a torna elnevezése 1992-ig bajnokcsapatok Európa-kupája, 1993-tól UEFA-bajnokok ligája volt.[9]

Csapat Az ezt megelőző döntős szereplések évszámai (vastagon szedve a győztes évek)
FRA Paris Saint-Germain 1 (2020)
ITA Inter Milan 6 (1964, 1965, 1967, 1972, 2010, 2023)

Helyszín

[szerkesztés]
Bővebben: Allianz Arena

Ez volt a második UEFA-bajnokok ligája-döntő, amelyet a müncheni Allianz Arénában rendeztek; az elsőt 2012-ben tartották.[15] Összességében ez volt az ötödik BEK/bajnokok ligája-döntő, amelyre Münchenben került sor, a korábbi három (1979, 1993 és 1997) az Olimpiai Stadionban zajlott. A Münchenben rendezett előző négy döntő mindegyikében egy új győztest avattak: a Nottingham Forest 1979-ben, a Marseille 1993-ban, a Borussia Dortmund 1997-ben, és a Chelsea 2012-ben nyerte el először a legrangosabb európai kupát. Ez volt a kilencedik alkalom, hogy Németország adott otthont a BEK/bajnokok ligája-döntőjének – korábban Stuttgartban rendezték a finálét 1959-ben és 1988-ban, Gelsenkirchenben 2004-ben, Berlinben pedig 2015-ben. Ezzel Németország beérte Olaszországot és Angliát, amelyek szintén kilenc döntőnek adtak otthont.[16] Az Allianz Aréna korábban a 2006-os világbajnokság mérkőzéseinek is helyszíne volt,[17] továbbá házigazdája volt a 2020-as Európa-bajnokság és 2024-es Európa-bajnokság egyes mérkőzéseinek is.

Helyszínválasztás

[szerkesztés]

2021. július 16-án az UEFA Végrehajtó Bizottsága bejelentette, hogy a 2023-as UEFA-bajnokok ligája-döntőt az isztambuli Atatürk Olimpiai Stadionban rendezik meg München helyett.[18] Ennek oka az volt, hogy Isztambul korábban kétszer is elvesztette a finálé rendezési jogát a COVID–19 világjárvány miatt. Eredetileg a 2020-as döntőt rendezték volna ott, ám azt Lisszabonba helyezték át, és a rendező városokat egy évvel eltolták, így Isztambul kapta volna meg a 2021-es finálét.[19] Azonban néhány héttel a mérkőzés előtt a 2021-es döntőt is áthelyezték Portóba az utazási korlátozások miatt.[20]

Münchent eredetileg a 2022-es finálé helyszíneként jelölte ki az UEFA Végrehajtó Bizottsága 2019. szeptember 24-i ljubljanai ülésén.[21] Az frissített tervek szerint a város végül a 2023-as döntőt rendezte volna. Azonban Isztambul csak 2023-ban tudott rendezni, így München csak 2025-re kapta meg a finálé rendezési jogát.[18]

Út a döntőig

[szerkesztés]

Megjegyzés: az eredmények a döntősök szempontjából értendőek (H: hazai pályán; I: idegenben).[22]

FRA Paris Saint-Germain Szakasz ITA Inter Milan
Ellenfél Eredmény Alapszakasz Ellenfél Eredmény
ESP Girona 1–0 (H) 1. játéknap ENG Manchester City 0–0 (I)
ENG Arsenal 0–2 (I) 2. játéknap SRB Crvena zvezda 4–0 (H)
NED PSV Eindhoven 1–1 (H) 3. játéknap SUI Young Boys 1–0 (I)
ESP Atlético Madrid 1–2 (H) 4. játéknap ENG Arsenal 1–0 (H)
GER Bayern München 0–1 (I) 5. játéknap GER RB Leipzig 1–0 (H)
AUT Red Bull Salzburg 3–0 (I) 6. játéknap GER Bayer Leverkusen 1–0 (I)
ENG Manchester City 4–2 (H) 7. játéknap CZE Sparta Praha 0–1 (I)
GER VfB Stuttgart 4–1 (I) 8. játéknap FRA Monaco 3–0 (H)
Hely. Csapat
Sablon:A 2024–2025-ös UEFA-bajnokok ligája tabellája
 M P
13. Olaszország Milan 8 15
14. Hollandia PSV Eindhoven 8 14
15. Franciaország Paris Saint-Germain 8 13
16. Portugália Benfica 8 13
17. Franciaország Monaco 8 13
Frissítés dátuma: 2024. november 27. Forrás: uefa.com (angolul)

Bejutott a rájátszásba

Végeredmény
Hely. Csapat
Sablon:A 2024–2025-ös UEFA-bajnokok ligája tabellája
 M P
2. Spanyolország Barcelona 8 19
3. Anglia Arsenal 8 19
4. Olaszország Internazionale 8 19
5. Spanyolország Atlético de Madrid 8 18
6. Németország Bayer Leverkusen 8 16
Frissítés dátuma: 2024. november 27. Forrás: uefa.com (angolul)

Bejutott a nyolcaddöntőbe

Ellenfél Össz. 1. mérk. 2. mérk. Egyenes kieséses szakasz Ellenfél Össz. 1. mérk. 2. mérk.
FRA Brest 10–0 3–0 (I) 7–0 (H) Rájátszás –
ENG Liverpool 1–1 b. u. 4–1 0–1 (H) 1–0 h. u. (I) Nyolcaddöntő NED Feyenoord 4–1 2–0 (I) 2–1 (H)
ENG Aston Villa 5–4 3–1 (H) 2–3 (I) Negyeddöntő GER Bayern München 4–3 2–1 (I) 2–2 (H)
ENG Arsenal 3–1 1–0 (I) 2–1 (H) Elődöntő ESP Barcelona 7–6 3–3 (I) 4–3 h.u. (H)

Mérkőzés előtti események

[szerkesztés]
A Linkin Park, a nyitóünnepség fő fellépője

A 2025-ös UEFA-bajnokok ligája-döntő grafikai arculatát 2025. január 28-án mutatták be.[23] Április 16-án bejelentették, hogy az amerikai rockegyüttes, a Linkin Park lesz a nyitóünnepség fő fellépője.[24] Május 26-án a német hegedűművész, David Garrett is bekerült a programba: előadta a the White Stripes híres számának, a Seven Nation Army-nak egy átdolgozott változatát a trófeabemutató során, közvetlenül a csapatok pályára lépése előtt.[25]

A mérkőzés

[szerkesztés]

A Paris Saint-Germain nagy lendülettel és intenzív letámadással kezdte a mérkőzést. A 12. percben Vitinha egy pontos passzal ugratta ki Douét a tizenhatoson belül, aki az üresen maradt Achraf Hakimit találta meg a hosszú oldalon – a marokkói védő könnyedén a kapuba gurított, megszerezve a vezetést a párizsiaknak. A második gól nyolc perccel később következett: az ellentámadást Willian Pacho akrobatikus mentése az alapvonalról indította el, amelynek végén Ousmane Dembélé helyzetbe hozta Douét a tizenhatos előterében. Doué lövése Federico Dimarco lábán megpattanva becsapta az Inter kapusát Yann Sommert, aki tehetetlenül nézte végig ahogy a labda a hálóba vágódik. Az első félidőben az Internek is voltak lehetőségei a hátrány csökkentésére, de Francesco Acerbi (23') és Marcus Thuram (37') fejese is elekrülte a kaput. A játékrész végén a PSG újabb gólokat szerezhetett volna, de Dembélé (44') és Hvicsa Kvarachelia (45+2') sem tudtak betalálni.[26][27]

A második félidő első percében a Paris Saint-Germain játékosa, Kvarachelia lövése nem talált kaput. Ezt követően az Inter Milan szabadrúgáshoz jutott Hakan Çalhanoğlu révén, de ez a lövés is célt tévesztett. Az 50. percben Nicolò Barella kezezést reklamált Marquinhos megmozdulásánál, de a játékvezető nem ítélt büntetőt. Az Inter ezután végrehajtotta a mérkőzés első cseréit: Benjamin Pavard és Dimarco helyére Yann Bisseck és Nicola Zalewski érkezett. Zalewski két perccel a pályára lépése után sárga lapot kapott, miután becsúszva szabálytalankodott Fabián Ruiz ellen. Az 58. percben Simone Inzaghi, az Inter vezetőedzője is sárga lapot kapott reklamálásért. A 61. percben újabb két csere következett az olaszoktól: Mhitarján helyére Matteo Darmian, míg a frissen beállt, de térdsérülést szenvedő Bisseck helyére Carlos Augusto érkezett. Két perccel később a PSG megszerezte harmadik gólját: egy Dembelé–Vitinha kontra végén Doué futott be a tizenhatosra, Vitinha passzát követően a hálóba lőtt. A gólöröm közben levette a mezét, amiért sárga lapot kapott. A 67. percben lecserélték, helyére Bradley Barcola állt be. A 69. percben Marcus Thuram szabálytalankodott Ruizzal szemben, s ezért sárga lapot kapott; négy perccel később Francesco Acerbi is besárgult. Az Inter újabb cserét hajtott végre: Çalhanoğlu helyére Kristjan Asllani érkezett. A 73. percben Kvarachelia megszerezte a PSG negyedik gólját: a grúz játékost Dembelé indította egy remek ütemű passzal, amellyel a balszélső az Inter védelme mögé került már a félpályánál, és higgadtan befejezte az akciót. Három perccel később Thuram nevéhez fűződött az Inter első kaput eltaláló lövése, de ezt Donnarumma könnyedén hárította. A PSG több cserét is végrehajtott: Nuno Mendest Lucas Hernandez váltotta, majd Kvaratskhelia, João Neves és Ruiz helyére Gonçalo Ramos, Warren Zaïre-Emery és Senny Mayulu érkezett. Mayulu mindössze három perccel a beállása után megszerezte a csapat ötödik gólját, a 19 éves játékos éles szögből lőtt a kapuba.[26][27]

Részletek

[szerkesztés]
2025. május 31.
21:00
Paris Saint-Germain Franciaország 5–0 Olaszország Internazionale
Hakimi Gól : 12' 12'
Doué Gól : 20' 20' Gól : 63' 63'
Kvarachelia Gól : 73' 73'
Mayulu Gól : 86' 86' 		(2–0)
Jegyzőkönyv
Allianz Arena, München
Nézőszám: 64 327
Játékvezető: Kovács István (román)

Paris Saint-Germain
Inter Milan
GK 1 ITA Gianluigi Donnarumma
RB 2 MAR Achraf Hakimi Sárga lap 90'
CB 5 BRA Marquinhos (c)
CB 51 ECU Willian Pacho
LB 25 POR Nuno Mendes lecserélve 78'
CM 87 POR João Neves lecserélve 84'
CM 17 POR Vitinha
CM 8 ESP Fabián Ruiz lecserélve 84'
RF 14 FRA Désiré Doué Sárga lap 65' lecserélve 66'
CF 10 FRA Ousmane Dembélé
LF 7 GEO Hvicsa Kvarachelia lecserélve 84'
Cserék:
GK 39 RUS Matvei Safonov
GK 80 ESP Arnau Tenas
DF 3 FRA Presnel Kimpembe
DF 21 FRA Lucas Hernández becserélve 78'
DF 35 BRA Lucas Beraldo
MF 19 KOR I Gangin
MF 24 FRA Senny Mayulu becserélve 84'
MF 33 FRA Warren Zaïre-Emery becserélve 84'
FW 9 POR Gonçalo Ramos becserélve 84'
FW 29 FRA Bradley Barcola becserélve 66'
FW 49 FRA Ibrahim Mbaye
Vezetőedző:
ESP Luis Enrique
GK 1 SUI Yann Sommer
CB 28 FRA Benjamin Pavard lecserélve 53'
CB 15 ITA Francesco Acerbi Sárga lap 71'
CB 95 ITA Alessandro Bastoni
RM 2 NED Denzel Dumfries
CM 23 ITA Nicolò Barella
CM 20 TUR Hakan Çalhanoğlu lecserélve 70'
CM 22 ARM Henrih Mhitarján lecserélve 62'
LM 32 ITA Federico Dimarco lecserélve 53'
CF 9 FRA Marcus Thuram Sárga lap 69'
CF 10 ARG Lautaro Martínez (c)
Cserék:
GK 12 ITA Raffaele Di Gennaro
GK 13 ESP Josep Martínez
DF 6 NED Stefan de Vrij
DF 30 BRA Carlos Augusto becserélve 62'
DF 31 GER Yann Aurel Bisseck becserélve 53' lecserélve 62'
DF 36 ITA Matteo Darmian becserélve 62'
MF 7 POL Piotr Zieliński
MF 16 ITA Davide Frattesi
MF 21 ALB Kristjan Asllani becserélve 70'
MF 59 POL Nicola Zalewski Sárga lap 56' becserélve 53'
FW 8 AUT Marko Arnautović
FW 99 IRN Mehdi Táremi
Vezetőedző:
ITA Simone Inzaghi Sárga lap 58'
A mérkőzés játékosa:

Désiré Doué (Paris Saint-Germain)[28]

Asszisztensek:[1]

Mihai Marica (Románia)

Ferencz Tunyogi (Románia)

Negyedik játékvezető:[1]

João Pinheiro (Portugália)

Tartalék játékvezető:[1]

Bruno Jesus (Portugália)

Videóbírók:[1]

Dennis Higler (Hollandia)

Cătălin Popa (Románia)

Pol van Boekel (Hollandia)

Szabályok
  • 90 perc játékidő
  • 30 perc hosszabbítás döntetlen esetén, majd büntetőpárbaj
  • 12 nevezhető cserejátékos
  • Öt játékos cserélhető, a hosszabbításban még egy cserelehetősége van mindkét csapatnak. A cserékre három alkalommal van lehetőség, amelybe nem számít bele a félidő, a hosszabbítás előtti szünet és a hosszabbítás félideje.

Statisztikák

[szerkesztés]

Első félidő[29]
Statisztika Paris Saint-Germain Inter Milan
Lőtt gólok 2 0
Kapura lövés 13 2
Kaput eltaláló lövések 5 0
Védések 0 3
Labdabirtoklás 61% 39%
Szöglet 3 2
Szabálytalanság 5 1
Les 0 1
Sárga lap 0 0
Piros lap 0 0

Második félidő[29]
Statisztika Paris Saint-Germain Inter Milan
Lőtt gólok 3 0
Kapura lövés 10 6
Kaput eltaláló lövések 3 2
Védések 2 0
Labdabirtoklás 57% 43%
Szöglet 1 4
Szabálytalanság 8 6
Les 0 4
Sárga lap 2 4
Piros lap 0 0

Teljes mérkőzés[29]
Statisztika Paris Saint-Germain Inter Milan
Lőtt gólok 5 0
Kapura lövés 23 8
Kaput eltaláló lövések 8 2
Védések 2 3
Labdabirtoklás 59% 41%
Szöglet 4 6
Szabálytalanság 13 7
Les 0 5
Sárga lap 2 4
Piros lap 0 0

A mérkőzés utóélete

[szerkesztés]

Győzelmével a Paris Saint-Germain története első BEK/Bajnokok Ligája-címét szerezte meg, ezzel a 24. csapat lett, amely elhódította a trófeát. Ez egyben a második alkalom volt, hogy francia klub nyerte meg a trófeát – ez elsőre az Olympique Marseillenek sikerült 1993-ban.[9] A BL-győzelemmel PSG nevéhez fűződik az európai futball történetének tizenegyedik triplázása, amelyet kilencedik klubként és első francia együttesként ért el.[6] Ez volt a párizsiak negyedik trófeája az idényben, miután korábban megnyerték a Trophée des Champions-t, a Ligue 1-et és a Coupe de France-t. Luis Enrique második alkalommal nyerte meg a Bajnokok Ligáját vezetőedzőként – előzőleg 2015-ben a Barcelonával, akkor szintén triplázott a csapatával. Ezzel ő lett a 21. edző, aki többször is diadalmaskodott a sorozatban, és a hetedik, akinek ez különböző klubokkal sikerült.[30] Emellett ő a második edző, aki többször is tudott triplázni – az első Pep Guardiola volt, aki szintén a Barcelonával szerezte első tripláját.[6]

A Paris Saint-Germain öt gólt szerzett a döntőben, az Internazionale pedig erre nem tudott válaszolni, így a francia csapat rekordot állított fel a legnagyobb különbségű győzelem tekintetében az európai kupadöntőkben. Ami a BEK/Bajnokok Ligája-döntőket illeti, ez az eredmény meghaladta az eddigi legnagyobb, négygólos különbségű győzelmeket (1960, az 1974-es 2. mérkőzés, 1989 és 1994).[31] A PSG öt találata holtversenyben a második legtöbb a döntőben – Benfica 1962-ben szerzett ugyanennyi gólt –, míg az abszolút rekordot továbbra is a Real Madrid tartja a maga hét találatával az 1960-as döntőből.[9] Senny Mayulu a második legfiatalabb gólszerző lett a sorozat fináléjában, csak Patrick Kluivert előzi meg 1995-ből, míg Désiré Doué a negyedik legfiatalabb lett.[32] Douét választották a mérkőzés emberének duplájával,[3] és ő kapta meg a Bajnokok Ligája Év Fiatal Játékosa díjat is.[33] A Paris Saint-Germain győzelme azt is jelentette, hogy először a Porto 2004-es sikere óta nem az angol, spanyol, olasz vagy német bajnokságból érkező csapat nyerte meg a sorozatot.

Az Inter Milan veresége a klub negyedik BL-döntős kudarcát jelentette (1967, 1972 és 2023 után), és egyben ez már a második volt az utóbbi három szezonon belül.[9] Mivel a csapat második lett a Serie A-ban és a szuperkupában is, valamint kiesett az olasz kupából az elődöntőben, a döntőbeli vereséggel eldőlt, hogy az Inter először zárt trófea nélkül egy idényt a 2019–2020-as szezon óta – akkor alulmaradtak egy európai fináléban. Az Inter edzője, Simone Inzaghi a vereséget „fájdalmasnak” és „csalódást keltőnek” nevezte, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a csapat képes lesz felállni, ahogy 2023-ban is megtette.[34] A döntő azonban végül Inzaghi utolsó mérkőzése volt az Inter élén, mivel három nappal később közös megegyezéssel távozott a klub éléről.[35]

A győzelem révén a Paris Saint-Germain több további nemzetközi sorozatra is kvalifikálta magát: ennek köszönhetően részt vehet a 2025-ös UEFA-szuperkupán, ahol a 2024–2025-ös Európa-liga győztese, a Tottenham Hotspur lesz az ellenfele; bejutott a 2025-ös FIFA Interkontinentális Kupa döntőjébe;[36] valamint kijutott a 2029-es FIFA-klubvilágbajnokságra, amely a FIFA négyévente megrendezett tornája.[37]

Ünneplések és zavargások

[szerkesztés]

A Paris Saint-Germain győzelme után Franciaország-szerte ünneplések kezdődtek az éjszaka folyamán. Több helyszínen is zavargások törtek ki: országszerte két ember vesztette életét, 192-en megsérültek, és 559 személyt őrizetbe vettek. Egy 17 éves fiút halálra késeltek Dax városában, míg egy 23 éves férfit halálra gázolt egy jármű Párizs belvárosában, miközben robogóján közlekedett. A francia belügyminisztérium tájékoztatása szerint csak Párizsban 491 embert tartóztattak le, 264 járművet felgyújtottak, és az incidensek során 22 rendőr és 7 tűzoltó is megsérült. Grenoble-ban négy PSG-szurkoló sebesült meg, miután egy autó a tömegbe hajtott. A fővárosban az ünneplések alatt üzleteket fosztottak ki, buszmegállókat rongáltak meg, petárdákat robbantottak és tűzijátékokat lőttek fel, miközben összecsapások zajlottak a Champs-Élysées környékén és a Parc des Princes közelében. A hatóságok előre számítottak rendbontásokra, így körülbelül 5400 rendőrt vezényeltek ki Párizs utcáira. A párizsi rendőrfőnök megerősítette, hogy a másnapi trófeaünnepséget megtartják, viszont fokozott rendőri és katonai jelenléttel fogják majd biztosítani a rendezvényt.[38]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e Referee teams for 2025 UEFA club competition finals announced. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2025. május 12. (Hozzáférés: 2025. május 12.)
  2. ↑ PSG 5-0 Inter Milan (May 31, 2025) Final Score (angol nyelven). ESPN. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  3. ↑ a b UEFA.com: Paris win Champions League: Désiré Doué double helps secure record-breaking final win against Inter (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  4. ↑ Triple perfekt! Coman köpft Bayern auf Europas Thron (német nyelven). kicker. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  5. ↑ UEFA Cup Winners' Cup: All-time finals. [2025. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  6. ↑ a b c d e UEFA.com: Paris complete the 11th domestic league, domestic cup and European Cup/UEFA Champions League treble (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  7. ↑ PSG 1-0 Monaco (Jan 5, 2025) Final Score (angol nyelven). ESPN. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  8. ↑ Paris Saint-Germain vs. Inter score: PSG crowned Champions League winners for first time with blowout victory (angol nyelven). CBSSports.com, 2025. május 31. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  9. ↑ a b c d e f g h European Champions' Cup/Champions League. www.rsssf.org. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  10. ↑ UEFA Cup/Europa League. www.rsssf.org. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  11. ↑ European Super Cup. www.rsssf.org. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  12. ↑ Inter hire ex-Lazio boss Inzaghi as new coach (angol nyelven). ESPN.com, 2021. június 3. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  13. ↑ What players have won all three UEFA tournaments? Henrikh Mkhitaryan on verge of historic Champions League title | Sporting News United Kingdom (brit angol nyelven). www.sportingnews.com, 2025. május 29. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  14. ↑ PSG vs. Inter: stats, previous encounters, state of play | Inter.it (angol nyelven). www.inter.it. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  15. ↑ UEFA.com: 2025 UEFA Champions League final: Munich Football Arena (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  16. ↑ UEFA CHAMPIONS LEAGUE STATISTICS HANDBOOK 2013/14. [2014. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 24.)
  17. ↑ „Stadiums renamed for Fifa sponsors”, 2006. június 6.. [2018. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2025. július 4.) (brit angol nyelvű) 
  18. ↑ a b UEFA.com: Venues appointed for club competition finals (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  19. ↑ UEFA.com: UEFA competitions to resume in August (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  20. ↑ UEFA.com: UEFA Champions League final to move to Portugal to allow 6,000 fans of each team to attend (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  21. ↑ UEFA.com: Champions League final hosts for 2021, 2022, 2023 and 2024 (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  22. ↑ Champions League Inter Milan vs Paris Saint-Germain road to final: How did Inter, PSG reach UCL final? (angol nyelven). The Indian Express, 2025. május 31. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  23. ↑ UEFA.com: Brand identity unveiled for 2025 UEFA Champions League final in Munich (angol nyelven). UEFA.com. [2025. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  24. ↑ UEFA.com: LINKIN PARK to headline UEFA Champions League Final Kick Off Show by Pepsi® (angol nyelven). UEFA.com. [2025. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  25. ↑ UEFA.com: David Garrett to perform Seven Nation Army at the UEFA Champions League final (angol nyelven). UEFA.com. [2025. május 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  26. ↑ a b UEFA Champions League final score: PSG vs. Inter Milan result, highlights as Parisians win 2025 UCL title in record fashion | Sporting News Canada (kanadai angol nyelven). www.sportingnews.com, 2025. május 31. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
  27. ↑ a b Mérkőzés - Percról percre | Nemzeti Sport Online (magyar nyelven). Nemzeti Sport. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
  28. ↑ UEFA.com: Désiré Doué named official 2025 UEFA Champions League final Player of the Match (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  29. ↑ a b c Team statistics. UEFA, 2025. május 31. (Hozzáférés: 2025. május 31.)
  30. ↑ UEFA.com: Champions League-winning coaches: Carlo Ancelotti leads the way, Luis Enrique becomes seventh to triumph with two clubs (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  31. ↑ UEFA.com: Champions League final records and statistics (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  32. ↑ Sportstar, Team: Who is Senny Mayulu, the second-youngest player ever to score in a Champions League final? (angol nyelven). Sportstar, 2025. május 31. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  33. ↑ UEFA.com: Désiré Doué named 2024/25 UEFA Champions League Young Player of the Season (angol nyelven). UEFA.com. (Hozzáférés: 2025. július 4.)
  34. ↑ Inzaghi: "It hurts, but PSG were the better team. I've thanked the lads" | Inter.it (angol nyelven). www.inter.it. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
  35. ↑ Simone Inzaghi’s message | Inter.it (angol nyelven). www.inter.it. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
  36. ↑ Luis Enrique leads PSG to Champions League, Ligue 1 and French Cup titles: Which other coaches have won the treble? (amerikai angol nyelven). Bolavip US, 2025. május 31. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
  37. ↑ Doue fires PSG to Champions League glory. FIFA. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
  38. ↑ Two dead and hundreds arrested in France after PSG Champions League win (brit angol nyelven). www.bbc.com, 2025. június 1. (Hozzáférés: 2025. július 5.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=2025-ös_UEFA-bajnokok_ligája-döntő&oldid=28358452”