2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság (döntő)
| 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság (döntő) | ||||||||||||||
| Kiírás: 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság | ||||||||||||||
 | ||||||||||||||
| A döntő helyszíne, a berlini Olimpiai Stadion | ||||||||||||||
| A mérkőzés végeredménye | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| A mérkőzés adatai | ||||||||||||||
| Dátum | 2024. július 14. | |||||||||||||
| Stadion | Olimpiai Stadion | |||||||||||||
| Város | Berlin | |||||||||||||
| Játékvezető | François Letexier | |||||||||||||
| ||||||||||||||
A 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság döntőjét Berlinben, az Olimpiai Stadionban játszották 2024. július 14-én, 21 órától. A mérkőzés győztese nyerte a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokságot. A döntőt az akkor háromszoros győztes Spanyolország játszotta a 2021-ben ezüstérmes Anglia ellen.
Anglia mindössze a negyedik válogatott volt a torna történetében, amely sorozatban két döntőbe jutott be, a házigazda Németország és a Szovjetunió után,[1] Spanyolország pedig rekordnak számító negyedik címéért játszott.[2]
A döntőt 2–1-re Spanyolország nyerte, és ezzel története során 4. alkalommal nyerte meg az Eb-t.[3] A spanyol válogatott az első, amely a negyedik címét szerezte és az első olyan Eb-győztes, amely egy tornán az összes mérkőzését megnyerte.[4]
A helyszín
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A döntőt a berlini Olimpiai Stadionban rendezik, Németországban, amely a berlini Olympiaparkban helyezkedik el. 2017. szeptember 15-én jelentette be a német labdarúgó-szövetség, hogy tíz városban rendeznék meg a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság mérkőzéseit (köztük Berlinben).[5] Az Európai Labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottságának 2018. szeptember 27-ei ülésén bejelentették, hogy a 2024-es labdarúgó-Európa-bajnokság házigazdája Németország lesz.[6]
Az Olimpiai Stadiont az 1936-os nyári olimpiai játékokra építették, amelyet 2004−2005-ben felújítottak. A stadion az Olympiastadion Berlin GmbH tulajdona, a Herta BSC itt játssza a hazai mérkőzéseit. A stadionban az 1974-es és a 2006-os labdarúgó-világbajnokság számos mérkőzését játszották, utóbbi esetében a döntőt is Olaszország és Franciaország részvételével.[7] Az Olimpiai Stadion ezen kívül a 2011-es női labdarúgó-világbajnokság egyes mérkőzéseinek, illetve az FC Barcelona és Juventus részvételével zajló 2015-ös UEFA-bajnokok-ligája döntő helyszíne volt.
Út a döntőig
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Áttekintés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az eredmények az adott csapat szempontjából szerepelnek.
Spanyolország  |
Szakasz |  Anglia | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Ellenfél | Eredmény | Csoportkör | Ellenfél | Eredmény | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Horvátország |
3–0 | 1. forduló |  Szerbia |
1–0 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Olaszország |
1–0 | 2. forduló |  Dánia |
1–1 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Albánia |
1–0 | 3. forduló |  Szlovénia |
0–0 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
B csoport 1. helyezettje
|
Végeredmény | C csoport 1. helyezettje
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Ellenfél | Eredmény | Egyenes kieséses szakasz | Ellenfél | Eredmény | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Grúzia |
4–1 | Nyolcaddöntő |  Szlovákia |
2–1 (h.u.) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Németország |
2–1 (h.u.) | Negyeddöntő |  Svájc |
1–1 (h.u.) (t. 5–3) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Franciaország |
2–1 | Elődöntő |  Hollandia |
2–1 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Spanyolország
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Spanyolország az Európa-bajnokságra kilenc mérkőzéséből nyolcat megnyerve jutott ki, csak Skócia ellen szenvedtek vereséget. A tornán a B csoportba kerültek Horvátországgal, a címvédő Olaszországgal és Albániával. Horvátországot 3–0-ra verték meg az Olympiastadionban, Álvaro Morata szerezte meg az első gólt a 29. percben, majd három perccel később Fabián Ruiz megduplázta az előnyt. A végeredményt Daniel Carvajal állította be a 47. percben. Ezen a mérkőzésen Lamine Yamal a kontinenstorna történetének legfiatalabb játékosa lett.[8][9] Spanyolország ezt követően a rivális Olaszország ellen mérkőzött meg az Arena AufSchalke stadionban, 1–0-ra nyerve Riccardo Calafiori öngóljának köszönhetően.[10] A csoportkört egy újabb 1–0-s győzelemmel zárták, az albánok ellen, a Merkur Spiel-Arenában. Az egyetlen gólt Ferrán Torres szerezte a 13. percben, Luis de la Fuente edző sokat cserélt az előző kezdőkhöz képest, hiszen a spanyolok már a mérkőzés előtt bebiztosították csoportelsőségüket.[11] A válogatott az egyetlen csapat lett a 2024-es tornán, amely három győzelemmel és ezáltal a megszerezhető 9 ponttal zárta a csoportkört.[2]
Az egyenes kieséses szakaszban az F csoportban harmadik helyen végző, Európa-bajnoki újonc, Grúzia ellen játszottak a spanyolok a RheinEnergieStadionban, 4–1-re megverve a sokkal kevésbé tapasztalt ellenfelüket. A spanyol gólokat Rodri, Fabián, Nico Williams és Dani Olmo szerezték, a 39., 51., 75. és 83. percben. Robin Le Normand 18. percben lőtt öngólja volt a grúzok egyetlen találata.[12] A negyeddöntőben a házigazda németekkel mérkőztek meg az MHPArenában, és hosszabbítás után 2–1-re nyertek. Az 51. percben Olmo talált be, amit követően a 89. percben kiegyenlített Florian Wirtz. Mikel Merino a 119. percben meg tudta nyerni a találkozót, sorozatban másodjára az elődöntőbe küldve a spanyolokat.[13] Az elődöntőben a 2022-es világbajnoki ezüstérmes Franciaország ellen játszottak a spanyolok az Allianz Arenában, akikkel az 1984-es Európa-bajnoki és a 2021-es Nemzetek Ligája döntőben is játszottak, mindkétszer kikapva. Ezúttal viszont diadalmaskodtak a spanyolok, Lamine Yamal és Dani Olmo góljaival, annak ellenére, hogy a franciák szerezték meg a vezetést Randal Kolo Muani találatával. Yamal ezzel a legfiatalabb Európa-bajnoki gólszerző lett. 2012-es döntőjük óta először jutottak a spanyolok a fináléba.[14][15] Négy döntőjükből hármat nyertek meg (1964: Szovjetunió, 2008: Németország, 2012: Olaszország), csak a franciák tudták legyőzni őket, 1984-ben.[2]
Anglia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 2021-ben ezüstérmes Anglia az Európa-bajnokságra a C csoport első helyezettjeként jutott ki, veretlenül, hat mérkőzést megnyerve. A tornán a C csoportba kerültek Dániával, Szlovéniával és Szerbiával. A csoportot Szerbia ellen nyitotta a csapat az Arena AufSchalke stadionban, akik ellen egyetlen győzelmüket szerezték meg a csoportkörben. Jude Bellingham 13. percben szerzett fejesgólja elég volt a győzelemhez. A gólszerző a legfiatalabb játékos lett, aki két Európa-bajnokságon is pályára lépett és a harmadik legfiatalabb gólszerző országa történetében.[16] A második mérkőzést Dánia ellen vívták az angolok, a végeredmény 1–1-es döntetlen lett. A 18. percben Harry Kane találatával kerültek előnybe az angolok a Frankfurt Arenában, mielőtt Morten Hjulmand kiegyenlített.[17] A csoportot egy 0–0-s döntetlennel zárták az angolok Szlovénia ellen, a RheinEnergieStadionban. Sorozatban negyedik Európa-bajnoki csoportkörüket zárták az angolok veretlenül és történetük során először jutottak tovább sorozatban kétszer az első helyen a csoportjukból.[18]
Az egyenes kieséses szakaszban az E csoportban harmadik helyen végző Szlovákia ellen játszottak az angolok és hosszabbításra volt szükségük 2–1-es győzelmükhöz. Az angolok második látogatása során az Arena AufSchalke stadionba a szlovákok a 90+5. percig vezettek Ivan Schranz találatával, mikor Kane kiegyenlített. A hosszabbításban mindössze egy perc kellett az angoloknak, hogy beállítsák a végeredményt, Kane fejelte a labdát a kapuba. Bellingham találata a rendes játékidőben legkésőbb szerzett angol gól volt az Európa-bajnokságok történetében és Kobbie Mainoo lett a legfiatalabb angol, aki az egyenes kieséses szakaszban kezdőként mutatkozott be.[19] A negyeddöntőben Svájccal mérkőztek meg az angolok, ezúttal már a hosszabbítás se volt elég a győzelemhez, büntetőkre volt szüksége a válogatottnak a Merkur Spiel-Arenában. A hosszabbítás után 1–1-re végződő mérkőzésen Bukayo Saka szerezte az angolok egyetlen gólját, míg a svájciakét Breel Embolo lőtte. A büntetőpárbajban hibátlanok voltak az angolok, Cole Palmer, Bellingham, Saka, Ivan Toney és Trent Alexander-Arnold mind betaláltak, míg a másik oldalon Manuel Akanji hibázott.[20] Az elődöntőben Hollandiával játszottak az angolok, Xavi Simons már a hetedik percben megszerezte a vezetést a hollandoknak a Westfalenstadionban. Kane nem sokkal később büntetővel egyenlített, amivel minden idők legsikeresebb gólszerzője lett az Európa-bajnokságok egyenes kieséses szakaszában. A győztes találatot a 90+1. percben szerezte meg Ollie Watkins, sorozatban második döntőjébe küldve az angol válogatottat, mindössze a negyedik nemzetként.[1] Az angolok először szerepeltek döntőben saját országukon kívül, 1966-ban és 2021-ben is a Wembley Stadionban játszották a döntőt.
Egymás ellen
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A két válogatott egymás ellen kontinenstornán legutóbb az 1996-os Európa-bajnokság negyeddöntőjében találkozott, mikor Anglia büntetőkkel nyert 4–2-re, egy 0–0-s mérkőzést követően. Azon a mérkőzésen a válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Gareth Southgate kezdett középhátvédként. Spanyolország egyetlen győzelme Anglia ellen egy nemzetközi tornán az 1950-es világbajnokság csoportkörében született, 1–0-ra nyertek.[21]
A két fél tétmérkőzésen legutóbb a 2018–2019-es Nemzetek Ligájában találkozott, az A ligában, mindkét fél idegenben megverte a másikat. Spanyolország 2–1-re nyert a Wembleyben, Anglia 3–2-re az Estadio Benito Villamarinban.[21]
A két válogatott U21-es csapata játszotta a 2023-as U21-es Európa-bajnokság döntőjét, amit Anglia nyert és a 2024-es Európa-bajnoki keretekből szerepelt a mérkőzésen Álex Baena, illetve Cole Palmer és Anthony Gordon.[22]
Kicsit több, mint egy éven belül, a női és utánpótlás-csapatokat is figyelembe véve ez a negyedik tornadöntő a két ország között, a 2023-as U21-es Európa-bajnokság, a 2023-as női világbajnokság és a 2024-es U17-es női Európa-bajnokság után. Anglia egyet, Spanyolország kettőt nyert meg.[23]
| Angol győzelem | Döntetlen | Spanyol győzelem |
|---|---|---|
| 13 | 4 | 10 |
A mérkőzés előtt
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jelentős nézők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A döntő előtt a Kensington-palota bejelentéséből kiderült, hogy meg fog jelenni a helyszínen Vilmos walesi herceg, az angol labdarúgó-szövetség elnöke és a brit trón örököse. 2020-ban és 2022-ben is jelen volt az angol válogatott döntői során.[24] Azt is megerősítették, hogy Keir Starmer miniszterelnök is a helyszínen lesz.[25] A spanyol királyi családot VI. Fülöp király és lánya, Zsófia hercegnő képviselték.[26]
Fellépők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Meduza zenei duó, a OneRepublic amerikai pop-rock együttes és Leony német popénekes fellépett a döntő előtt, előadva Fire című dalukat.[27]
Játékvezető
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2024. július 11-én az UEFA Játékvezető Bizottsága bejelentette, hogy a francia François Letexier vezeti a döntőt. Pályafutása során 65 UEFA-mérkőzést vezetett, ezen a tornán három találkozót a csoportkörben és egyet a nyolcaddöntőben (Spanyolország–Grúzia). A nyitómérkőzésen negyedik játékvezető volt.
A tornát megelőző szezonban több nemzetközi klubsorozatban is vezetett mérkőzést, az UEFA-bajnokok ligájában és az Európa-ligában, a BL-döntőben negyedik játékvezető volt 2024-ben. A 2023-as UEFA-szuperkupát is ő vezette a Manchester City és a Sevilla között. Ő lett a legfiatalabb játékvezető, akit kineveztek az Európa-bajnokság döntőjének vezetésére, mindössze 35 évesen.[28]
Asszisztensei a francia Cyril Mugnier és Mehdi Rahmouni voltak, míg a lengyel Szymon Marciniak a negyedik játékvezető. A videóbírók Jérôme Brisard és Willy Delajod (francia), illetve Massimiliano Irrati (olasz) voltak, míg a tartalék játékvezető a szintén lengyel Tomasz Listkiewicz.[29]
A mérkőzés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Részletek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2024. július 14. 21:00 |
| Spanyolország |
2–1 | Anglia |
|---|---|---|
Williams  47' Oyarzabal 86' |
(0–0) Jegyzőkönyv |
Palmer 73' |
          Spanyolország[30]
|
     Anglia[30]
|
|
 |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A mérkőzés játékosa:
Asszisztensek:[29]
|
Szabályok[31]
|
Statisztika
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
|
|
|
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 "Netherlands 1-2 England: Watkins' added-time winner seals final spot - UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). 2024. július 10. Hozzáférés: 2024. július 10.
- 1 2 3 4 "EURO 2024 final: Spain vs England facts". UEFA.com (angol nyelven). 2024. július 11. Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "Kétszer szereztek vezetést, és a második gól már elég volt: Spanyolország negyedszer is Európa-bajnok!". nemzetisport.hu. 2024. július 14.
- ↑ "Spain 2–1 England: Late Oyarzabal winner earns La Roja record fourth EURO crown". UEFA.com. Union of European Football Associations. 2024. július 14. Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "Germany have confirmed their bid to host Euro 2024". The Independent (angol nyelven). 2017. január 20. Hozzáférés: 2023. március 1.
- ↑ nemzetisport.hu (2018. szeptember 27.). "Eldőlt, Németország rendezheti az Eb-t hat év múlva!". NSO.hu. Hozzáférés: 2023. március 1.
- ↑ UEFA.com (2020. január 20.). "EURO 2024 venue profile: Olympiastadion Berlin, Berlin | UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. március 1.
- ↑ "Spain 3-0 Croatia | UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Lamine Yamal sets new record as youngest player to feature at a UEFA European Championship". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Spain 1-0 Italy | UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Albania 0-1 Spain | UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Spain 4-1 Georgia | UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Spain 2-1 Germany | UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Spain 2-1 France | UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Lamine Yamal: Spain 'superstar' makes his mark at Euro 2024". BBC Sport (brit angol nyelven). 2024. július 9. Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Serbia 0-1 England: Bellingham heads Three Lions to opening victory". UEFA.com (angol nyelven). 2024. június 16. Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "Denmark 1-1 England: Hjulmand stunner cancels out Kane strike". UEFA.com (angol nyelven). 2024. június 20. Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ UEFA.com (2024. június 25.). "England 0-0 Slovenia: Three Lions frustrated but finish top as Slovenia also qualify". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "England 2-1 Slovakia (after extra time): Bellingham and Kane earn comeback victory". UEFA.com (angol nyelven). 2024. június 30. Hozzáférés: 2024. július 10.
- ↑ "England 1-1 Switzerland (aet, 5-3 pens): Pickford and Saka lead Southgate's men into semis - UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). 2024. július 6. Hozzáférés: 2024. július 10.
- 1 2 "Previous meetings between England and Spain ahead of Euro 2024 final". The Independent (angol nyelven). 2024. július 11. Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "England U21 1-0 Spain U21: England win Under-21 Euros for first time in 39 years". BBC Sport (brit angol nyelven). 2023. július 7. Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ Culpepper, Chuck (2023. augusztus 19.). "Shiny and new, it's England and Spain for a World Cup final that fits". The Washington Post (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "Prince William to attend Euro 2024 final in Berlin". www.bbc.com (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "Euro 2024: I don't want to jinx it, Starmer says about Euros bank holiday". www.bbc.com (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "Prince George & Prince William Watch the Euro 2024 Final in Germany" (angol nyelven). eonline.com. 2024. július 15. Hozzáférés: 2024. július 15.
- ↑ UEFA.com. "The official website for European football". UEFA.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "French referee François Letexier picked to handle Spain-England final of Euro 2024". AP News (angol nyelven). 2024. július 11. Hozzáférés: 2024. július 14.
- 1 2 "François Letexier to referee UEFA EURO 2024 final - UEFA EURO 2024". UEFA.com (angol nyelven). 2024. július 12. Hozzáférés: 2024. július 14.
- 1 2 "Tactical Line-ups – Spain v England" (PDF). UEFA.com. Union of European Football Associations. 2024. július 14. Hozzáférés: 2024. július 14.
- ↑ "Regulations of the UEFA European Football Championship 2022-24". UEFA.com. uefa.com. Hozzáférés: 2024. május 3.
- 1 2 3 "Team statistics" (PDF). UEFA.com. Union of European Football Associations. 2024. július 14. Hozzáférés: 2024. július 14.
