2017-es brit parlamenti választás
A 2017-es brit parlamenti választásokra 2017. június 8-án került sor. Ezen a napon az Egyesült Királyság lakói megválasztották a kétkamarás brit parlament alsóházának tagjait, szám szerint 650 egyéni képviselőt.[1] A biztos kormányalakítást biztosító minimális többséget (326 képviselő) egyik párt sem érte el.
Tartalomjegyzék
Választási rendszer[szerkesztés]
Kizárólag egyéni mandátumokkal lehet a Képviselőházba bekerülni. Az ország 650 egyéni kerületre van osztva. A választás egyfordulós, és a relatíve legtöbb szavazatot kapott képviselő nyeri el a mandátumot (a győztes mindent visz, angolul first-past-the-post, FPTP).
Ez a többségi választási rendszer rendkívül aránytalan eredményre vezet, torzítva mutatja a nép akaratát, ugyanakkor a parlamentbe nem tud bejutni olyan jelölt, aki személyében nem elég népszerű a körzetében. A képviselőknek jobban kell figyelniük választókörzetük lakóinak akaratára, így kis regionális pártok is megjelenhetnek a törvényhozásban. Nincs bejutási küszöb.[2]
Előzmények[szerkesztés]
.jpg)
Theresa May, az Egyesült Királyság miniszterelnöke 2017. április 18-án bejelentette, hogy előrehozott választásokat kíván tartani. A brit parlament a javaslatot 2017. április 19-én 522:13 arányban támogatta, és úgy döntött, hogy 2017. június 8-ra írja ki a következő parlamenti választást.[1]
A választással a kormányzó Konzervatív Párt a brexit végigviteléhez szeretett volna nagyobb támogatást kapni, míg az ellenzéki Munkáspárt a kormányváltás érdekében szavazta meg a javaslatot.
Előzetes várakozások[szerkesztés]
A választás kiírásakor a kormányzó Konzervatív Pártnak komoly (egyes közvélemény-kutatások szerint 20% körüli) előnye volt, mely alapján joggal remélhette pozíciójának megerősödését.[3] A választási kampány időszakban a kormányzópártnak jelentősen csökkent a támogatottsága, míg az ellenzékben lévő Munkáspárt megerősödött.
A választást megelőző napon az elemzők egyetértettek abban, hogy szoros eredmény várható, és a jobboldal el fogja veszíteni a parlamenti többségét.
Az exit poll eredmények a politikai elemzők véleményét igazolták.
Eredmények[szerkesztés]
| Pártok | Mandátumok | Szavazatok | |||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| száma | aránya (%) | változása az előző választáshoz képest (fő) |
száma | aránya (%) | változása az előző választáshoz képest (százalékpont) |
||
| Konzervatív Párt | 317 | 48,8 | ▼ -13 | 13 632 914 | 42,3 | ▲ +5,4 | |
| Munkáspárt | 262 | 40,3 | ▲ +30 | 12 874 985 | 40,0 | ▲ +9,5 | |
| Skót Nemzeti Párt | 35 | 5,4 | ▼ -21 | 977 569 | 3,0 | ▼ -1,7 | |
| Liberális Demokraták | 12 | 1,8 | ▲ +4 | 2 371 772 | 7,4 | ▼ –0,5 | |
| Demokratikus Unionista Párt | 10 | 1,5 | ▲ +2 | 292 316 | 0,9 | ▲ +0,3 | |
| Sinn Féin | 7 | 1,1 | ▲ +3 | 238 915 | 0,7 | ▲ +0,2 | |
| Plaid Cymru | 4 | 0,6 | ▲ +1 | 164 466 | 0,5 | ▼ –0,1 | |
| Anglia és Wales Zöld Pártja | 1 | 0,2 | – | 525 371 | 1,6 | ▼ –2,1 | |
| Független | 1 | 0,2 | – | 16 148 | 0,6 | ▲ +0,3 | |
| Elnök | 1 | 0,2 | – | 34 299 | 0,1 | – | |
| Függetlenségi Párt | 0 | 0 | ▼ –1 | 593 852 | 1,8 | ▼ –10,8 | |
| Szociáldemokrata és Munkáspárt | 0 | 0 | ▼ –3 | 95 419 | 0,3 | – | |
| Ulsteri Unionista Párt | 0 | 0 | ▼ –2 | 83,280 | 0,3 | ▼ –0,1 | |
Választási térképek[szerkesztés]
|
független
|
Az eredmény megítélése[szerkesztés]
A parlament mandátumát szabályzó 2011-es Fixed-term Parliaments Act szerint az általános választásokat ötévenként (május első csütörtökén) kell tartani, így a következő választás napja 2020. május 7-én lett volna. Az előrehozott választásokkal Theresa May saját pozícióját szerette volna megerősíteni, ez azonban visszájára sült el.
A jobboldalnak ez a második félresikerült politikai „játéka” volt, miután a David Cameron által a brexit ügyében kezdeményezett népszavazás sem a kiírók szándékai szerinti eredményt hozta. Az ellenzék Theresa Mayt lemondásra szólította fel, és megszólaltak hasonló hangok saját pártján belül is. May bocsánatot kért a frakciótól és pártja azon képviselőitől, akik az előrehozott választás miatt nem tölthették ki a mandátumukat.[5]
A választás fő vesztese a UKIP, amely gyakorlatilag elveszítette támogatottságát, 2015-ös szavazói most nagyobb részben a Munkáspártra, kisebb részben a Konzervatív Pártra szavaztak. Másik vesztes a Skót Nemzeti Párt (SNP), amely 2015-ös szavazói egyharmadát elveszítette az akkori – igaz, rekordszintű – támogatottságból.
Kormányalakítás[szerkesztés]
Theresa May a választást követő napon a királynőnél tett látogatása után bejelentette, hogy kisebbségi kormányt alakít, melyben az északír Demokratikus Unionista Párt (DUP) kívülről támogatja. (A DUP jóval jóval konzervatívabb a Konzervatív Pártnál: ellenzi a homoszexuálisok házasságát és az abortuszt.) Beszédében May „együttműködésről” és nem „koalícióról” beszélt.
Legfontosabb céljaiként a választás után 10 nappal, 2017. június 19-én kezdődő brexit-tárgyalások sikeres végigvitelét, és a manchesteri illetve londoni merényletekre utalva az iszlám szélsőségesség visszaszorítását jelölte meg.
Az új, immár kisebbségi kormány 2017. június 9-én alakult meg az előzőhöz képest változatlan összetétellel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b General elections (angol nyelven). UK Parliament. (Hozzáférés: 2017. április 21.)
- ↑ Ezt kell tudni a brit választási rendszerről – Transindex, 2015. május 8.
- ↑ Nate Silver amerikai választási szakértő szerint azonban valójában nem volt ekkora előny, a közvélemény-kutatások ugyanis rendre felülmérték a Konzervatív Pártot. Lásd: Are The U.K. Polls Skewed? – Fivethirtyeight.com, 2017. június 3. (angolul)
- ↑ Results of the 2017 General Election. BBC. (Hozzáférés: 2017. június 10.)
- ↑ Theresa May elnézést kért – Népszava, 2017. június 12.
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
 |
Ez a politikával kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
