2010. évi CLXXXV. törvény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(2010. évi médiatörvény szócikkből átirányítva)

A 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról, köznapi nevén második médiatörvény, 2010. december 21-én, név szerinti szavazással, a jelenlevők közel háromnegyedének támogatásával (256 igen és 87 nem szavazattal) elfogadott törvény, amely szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) hatáskörét, megfogalmazza a médiapiaci szereplők jogait és kötelességeit, és szankciókat rendel kiróni a törvényt megszegőkre.

A törvény elfogadása[szerkesztés]

A médiatörvényre vonatkozó javaslatot Cser-Palkovics András, Rogán Antal és Menczer Erzsébet Fidesz-képviselők nyújtották be. A törvényt az Országgyűlés 2010. december 20-ról 21-re virradó éjjel fogadta el 256 kormánypárti támogató szavazattal 87 ellenzéki szavazat ellenében,[1] a köztársasági elnök december 30-án írta alá, és a Magyar Közlöny december 31-én megjelent 2010. évi 202. száma hirdette ki. A törvény legtöbb rendelkezése 2011. január 1-jén lépett hatályba.

A törvény főbb rendelkezései[szerkesztés]

Hatálya[szerkesztés]

A médiatörvény hatálya a média valamennyi ágára, tehát a rádión és a televízión kívül a nyomtatott és internetes sajtótermékekre is kiterjed.[2]

NMHH, Médiatanács, Média- és Hírközlési Biztos[szerkesztés]

A törvény szabályozza a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Médiatanács hatáskörét, továbbá létrehozza az NMHH elnökének alárendelt Média- és Hírközlési Biztos intézményét.

Jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók[szerkesztés]

Definiálja a jogszabály a jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltató fogalmát: ilyennek minősülnek a legalább 15 százalékos közönségaránnyal bíró rádió- és televízióadók. Ezek médiapiaci koncentrációja korlátozás alá esik. A jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatók számára a törvény előírja, hogy a nap meghatározott szakában hírműsort közvetítsen, amelynek maximum 20 százaléka lehet „a demokratikus közvélemény tájékoztatását nem szolgáló, bűnügyi tematikájú híranyag”.

Műsorkvóták[szerkesztés]

A jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatókra kirótt hírszolgáltatási kötelezettségen felül a törvény egyéb műsorkvótákat is előír a rádiók és televíziók számára. A kereskedelmi televíziók műsorának több mint felét európai, több mint harmadát magyar műveknek kell kitenniük. A közszolgálati televíziók műsorában az európai művek aránya 60 százalék feletti, a magyar művek aránya 50 százalék feletti kell legyen. Előírja a törvény az öt évnél nem régebbi műsorok minimális arányát is. A zenei jellegű rádióadások műsoridejének legalább 35 százalékában magyar műveket kell sugározni. Ezeknek minimum egynegyede öt évnél nem régebbi zenemű illetve hangfelvétel kell legyen. A reklámok időtartama a kereskedelmi televíziókban nem lehet több óránként tizenkét percnél; a közszolgálati adók maximális reklámkvótája óránként nyolc perc.

A törvény fogadtatása[szerkesztés]

Hazai reakciók[szerkesztés]

Már a törvénytervezetet élesen bírálta több hazai civil szervezet[3] és mindegyik ellenzéki párt. A sajtó egyes képviselői új cenzúra megjelenéséről beszéltek, mások, kevésbé kritikus hangnemben, új üzleti lehetőségekről.[4] Többen vélték úgy, hogy számítani lehet az öncenzúra további terjedésére.[5] A kritikus hangok között voltak kormányhoz közel álló lapok (például a Magyar Hírlap) egyes újságírói is.[6]

A Fidesz a törvény körüli vita során az MSZP-t azzal vádolta, hogy felhasználta nemzetközi kapcsolatait a támadások kiváltására vagy erősítésére. Ennek konkrét alátámasztására egy olyan, általuk „kommunikációs anyagnak” nevezett politikai összefoglalót hoznak fel, amelyet az Európai Parlament MSZP-s tagjai készítettek saját frakciójuk számára.[7]

Külföldi reakciók[szerkesztés]

A törvény elfogadását követően az európai sajtó több lapja – általában elítélő hangnemben – naponta cikkezett az új magyar médiatörvényről.

Igen harciasak a médiatörvénnyel kapcsolatban a német lapok,[8][9] de Luxemburg külügyminisztere, Jean Asselborn egyenesen a magyar uniós elnökség megvétózását is lehetségesnek tartotta.[10] Csehország külügyminisztere, Karel Schwarzenberg szintén elítélően nyilatkozott a törvényről, és véleménye szerint megfelelő értelmezés mellett a média teljes elhallgattatásához vezethet.[11]

Jellemzően a sajtószabadság sérüléséről és a cenzúra bevezetéséről (bevezethetőségéről) írtak, mind Európában, mind a tengerentúlról. Többen úgy vélték, a közszolgálati és kereskedelmi televíziók öncenzúrát alkalmaznak majd.[12][13] Megjegyezték, hogy nem a törvény szövegével van elsősorban baj, hanem a szellemiségével. Mivel nem tartalmaz világosan meghatározott normákat, félő, hogy a kizárólag kormánypárti NMHH saját hatáskörében úgy hajtja végre a törvényt, ahogy jónak látja, utat nyitva a felülről jövő beavatkozásnak.[14]

Néhány sajtócikk, mint például Andreas Oplatka egyik írása a svájci Neue Zürcher Zeitungban, a médiatörvény körüli vitában elhangzott, nemcsak a kormányt és kormányfőt, de az egész országot is ért vádakat (melyek Magyarországot a totalitárius diktatúra felé masírozó államként, az európai antiszemitizmus központjaként és vezéri államként – Führerstaat – ábrázolták) erősen túlzónak minősítette.[15][16] Klaus-Dieter Frankenberger, a Frankfurter Allgemeine Zeitung politikai rovatvezetője szerint esztelenség az az állítás, hogy Magyarország a diktatúra felé halad.[17]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Szavazás adatai - www.parlament.hu - T/1747 A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról
  2. ↑ „Megjelent a közlönyben a médiatörvény”, Népszabadság, 2010. december 31. (Hozzáférés: 2011. január 5.) 
  3. ↑ Tiltakoznak a tiltakozások ellen. Civishir.hu. Link beill. 2011. 02. 05.
  4. ↑ Index.hu: Nincs vége ... (interjú az RTL klubot igazgató Dirk Gerkensszel. Hiv. beill. 2011. 02. 11.
  5. ↑ Öncenzúrát és civil kurázsit szülhet a médiatörvény
  6. ↑ Huth Gergely nyílt levele Archiválva 2010. december 19-i dátummal a Wayback Machine-ben - magyarhirlap.hu.
  7. ↑ MSZP-s kommunikációs anyag próbálta lejáratni a kormányt Brüsszelben – fidesz.hu
  8. ↑ Médiatörvény: siker és vereség a német lapok szerint. Stop.hu, 2011. február 17. (Hozzáférés: 2011. február 17.)[halott link]
  9. ↑ Médiatörvény: újabb német lapok lesújtó véleménye. Hírszerző, 2010. december 23. [2010. december 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  10. ↑ Luxemburg elítélte a magyar médiatörvényt. MTI, 2010. december 22. [2010. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
  11. ↑ Egyre többen kritizálják a magyar médiatörvény. MTI, 2010. december 23. [2010. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
  12. ↑ Öncenzúra a médiatörvény legfőbb veszélye. Világgazdaság, 2011. január 3. [2011. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  13. ↑ Német lap: öncenzúra veszélyezteti a magyar sajtót. Hír24, 2011. január 10. [2011. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  14. ↑ Az európai újságírók elutasítják az új magyar médiatörvényt és új tárgyalásokra szólítanak fel. MTI, 2010. június 23. [2010. november 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 17.)
  15. ↑ Andreas Oplatka: Ungarn, die Mitte und das Augenmass. Neue Zürcher Zeitung, 2011. február 11. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
  16. ↑ Hiába liheg a baloldal, Orbán széttöri a posztkommunista hálót Archiválva 2011. február 14-i dátummal a Wayback Machine-ben. Mno.hu. Hiv. beill. 2011. 02. 11.
  17. ↑ FAZ: Orbán ne játssza a fekete lovagot!. MTI, 2011. január 20. [2011. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 12.)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=2010._évi_CLXXXV._törvény&oldid=26867746”