2010-es parlamenti választások az Egyesült Királyságban

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Flag of the United Kingdom (5-8).svg
Parlamenti választás az Egyesült Királyságban

2010. május 6.

Összesen 650 mandátum

326 szükséges a többséghez

2005 2015
David Cameron portrait (cropped).jpg Gordon Brown Portrait Crop.jpg Nick Clegg (2011).jpg
Párt vezetője David Cameron Gordon Brown Nick Clegg
Párt Konzervatív Párt Munkáspárt Liberális Demokraták
Választás előtt 210 349 62
Választás után 306 258 57
Változás Növekedés 96 Csökkenés 91 Csökkenés 5
Szavazatok 10 703 754 8 609 527 6 836 824
% 36,1 29,0 23,0
Változás Növekedés 3,7 Csökkenés 6,2 Növekedés 1,0

Térképen:
2010 UK General Election Winner%.svg
Miniszterelnök a választás előtt:
Gordon Brown
Miniszterelnök a választás után:
David Cameron

2010. május 6-án parlamenti választást tartottak az Egyesült Királyságban, 45 597 461 regisztrált választópolgár volt jogosult a szavazásra, mind a 650 választókerületből, relatív többségi szavazással választották meg a képviselőket.[1]

A választások a Konzervatív Pártot olyan mértékben lendítették előre, amit utoljára csak 1979-ben történt meg, Margaret Thatcher vezetése alatt. Bár a Munkáspárt elvesztette a korábban megszerzett 66 mandátumos többségét, egyetlen párt sem érte el az ahhoz szükséges 326 mandátumot. A legtöbb szavazatot és mandátumot a David Cameron vezette konzervatívok szerezték meg, akiknek még húsz mandátumra volt szükségük a többség eléréséhez.

Mindhárom fő brit párt vezetőjének ez volt az első általános választási megmérettetése pártvezetőként. Gordon Brown miniszterelnök 2007 júniusában lépett hivatalba, miután Tony Blair tízéves miniszterelnöki és 13 éves munkáspárti vezetői ciklusa véget ért. David Cameron Michael Howardot követte 2005 decemberében, Nick Clegg liberális demokrata vezető pedig 2007 decemberében Menzies Campbellt (aki soha nem indult általános választásokon) váltotta a párt élén.[2]

A választások előtti közvélemény-kutatások nagyrészt előrevetítették azt a parlamentet, ahol egy pártnak sem lesz többsége, így a politikusok és a választók jobban felkészülhettek az ilyen eredményt követő alkotmányos folyamatra.

A koalíciós tárgyalások azonnal megkezdődtek a Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták között, összesen öt napig tartottak. Volt egy meghiúsult kísérlet egy Munkáspárt–Liberális Demokraták-koalíció létrehozására (bár más kisebb pártok 11 képviselői helyére lett volna szükség). Ennek elősegítésére Gordon Brown május 10-én, hétfőn este bejelentette, hogy lemond a Munkáspárt vezetői posztjáról. Brown felismerve, hogy a Konzervatív Párt és a Liberális Demokraták között küszöbön áll a megállapodás, másnap, május 11-én, kedden lemondott miniszterelnöki posztjáról, amivel véget ért a 13 éves, leghosszabb kormányzási időszaka. Ezt II. Erzsébet királynő elfogadta, majd felkérte David Cameront, hogy alakítson kormányt. Május 12-én éjfél után a Liberális Demokraták "elsöprő többséggel" jóváhagyták a megállapodást, így a koalíciós kormány megkezdhette munkáját.[3][4][5]

A pártok támogatása újságok szerint[szerkesztés]

Napilapok[szerkesztés]

Napilapok
Újság Támogatott párt
The Times Konzervatívok[6]
The Guardian Liberális Demokraták[7]
The Daily Telegraph Konzervatívok[8]
Financial Times Konzervatívok[9]
The Independent -[10]
Evening Standard Konzervatívok[11]
Daily Mail Konzervatívok[12]
Daily Express Konzervatívok[13]
Daily Mirror Munkáspárt[12]
The People -[12]
The Sun Konzervatívok[14]
The Daily Star -[12]

Vasárnapi lapok[szerkesztés]

Vasárnapi lapok
Újság Támogatott párt
Sunday Times Konzervatívok[15]
The Observer Liberális Demokraták[16]
The Sunday Telegraph Konzervatívok[17]
The Independent on Sunday -[18]
The Mail on Sunday Konzervatívok[19]
Sunday Express Konzervatívok[20]
Sunday Mirror Munkáspártok[21]
News of the World Konzervatívok[22]
Daily Star Sunday -[23]

Hetilapok[szerkesztés]

Hetilapok
Újság Támogatott párt
The Economist Konzervatívok[24]

Eredmények[szerkesztés]

306 57 258 29
Konzervatívok Liberális Demokraták Munkáspárt Egyéb

A táblázatban a 20 000 szavazatnál többet szerzett pártok lettek megjelenítve

House of Commons (Start of 55th Parliament).svg
Pártok Mandátumok[25] Szavazatok
száma aránya (%) Változás száma aránya (%) Változás
Konzervatív Párt 306 47,1 Növekedés 97 10 703 754 36,1 Növekedés 3,7
Munkáspárt 258 39,7 Csökkenés 91 8 609 527 29,0 Csökkenés 6,2
Liberális Demokraták 57 8,8 Csökkenés 5 6 836 824 23,0 Növekedés 1,0
UKIP 0 0 Állandó 919 546 3,1 Növekedés 0,9
BNP 0 0 Állandó 564 331 1,9 Növekedés 1,2
Skót Nemzeti Párt 6 0,9 Állandó 491 386 1,7 Növekedés 0,1
Anglia és Wales Zöld Pártja 1 0,2 Növekedés 1 265 247 0,9 Csökkenés 0,2
Sinn Féin 5 0,6 Állandó 171 942 0,6 Csökkenés 0,1
Demokratikus Unionista Párt 8 1,2 Csökkenés 1 168 216 0,6 Csökkenés 0,3
Plaid Cymru 3 0,5 Állandó 165 394 0,6 Csökkenés 0,1
Szociáldemokrata és Munkáspárt 3 0,5 Állandó 110 970 0,4 Csökkenés 0,1
UCU - Új Erő 0 0 Csökkenés 1 102 361 0,3 Csökkenés 0,1
Angol Demokraták 0 0 Állandó 64 826 0,2 Növekedés 0,2
Szövetség 1 0,2 Növekedés 1 42 762 0,1 Állandó
Respect 0 0 Csökkenés 1 33 251 0,1 Csökkenés 0,1
TUV 0 0 Állandó 26 300 0,1 Állandó
Független 1 0,2 Állandó 21 181 0,1 Csökkenés 0,3
Egyéb 0 0
Házelnök (Speaker) 1 0,2
Összesen 650 100 29 687 604 100

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. General elections. Electoral Commission, 2012. május 18. (Hozzáférés: 2013. augusztus 24.)
  2. Britain wakes up to a hung Parliament”, The Times, 2010. május 7. (Hozzáférés ideje: 2010. május 7.) 
  3. Gordon Brown resigns as UK prime minister”, BBC News, 2010. május 11. 
  4. Sparrow, Andrew. „New government – live blog”, The Guardian, 2010. május 12. 
  5. Lib Dems approve coalition deal”, BBC News, 2010. május 11. (Hozzáférés ideje: 2010. május 11.) 
  6. Vote of Confidence”, The Times, 2010. április 30. (Hozzáférés ideje: 2010. május 26.) 
  7. General Election 2010: The liberal moment has come”, The Guardian, 2010. április 30. (Hozzáférés ideje: 2010. május 26.) 
  8. General Election 2010: Now is the time for character”, The Daily Telegraph, 2010. május 4.. [2012. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. május 26.) 
  9. The case for change in the UK”, Financial Times, 2010. május 2. (Hozzáférés ideje: 2020. december 3.) 
  10. Election 2010: Party leaders step up campaigning”, BBC News, 2010. május 2. 
  11. David Cameron: the Prime Minister that London now needs”, Evening Standard, 2010. május 5.. [2010. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  12. a b c d Election 2010: Party leaders step up campaigning”, BBC News, 2010. május 2. 
  13. Only David Cameron can save Britain”, Daily Express, 2010. május 5. 
  14. News of the World backs Conservatives in election race”, BBC News, 2010. március 28. (Hozzáférés ideje: 2010. május 2.) 
  15. Tories deserve a chance to govern”, Sunday Times, 2010. május 2. (Hozzáférés ideje: 2010. május 26.) 
  16. Nick Clegg is the candidate of change”, The Observer, 2010. május 1. (Hozzáférés ideje: 2010. május 26.) 
  17. Election 2010: Party leaders step up campaigning”, BBC News, 2010. május 2. 
  18. Election 2010: Party leaders step up campaigning”, BBC News, 2010. május 2. 
  19. Election 2010: Party leaders step up campaigning”, BBC News, 2010. május 2. 
  20. Election 2010: Party leaders step up campaigning”, BBC News, 2010. május 2. 
  21. Election 2010: Party leaders step up campaigning”, BBC News, 2010. május 2. 
  22. News of the World backs Conservatives in election race”, BBC News, 2010. március 28. (Hozzáférés ideje: 2010. május 2.) 
  23. Search Results. The Daily Star . [2013. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
  24. The Economist backs the Conservatives”, The Guardian, 2010. április 29. (Hozzáférés ideje: 2015. április 6.) 
  25. Current State of the Parties. www.Parliament.uk. (Hozzáférés: 2015. január 29.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2010_United_Kingdom_general_election című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.