Ugrás a tartalomhoz

2008-as pénzügyi válság

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Lehman Brothers (székhelye a képen látható), az Amerikai Egyesült Államok negyedik legnagyobb befektetési bankja (a Goldman Sachs, a Morgan Stanley és a Merrill Lynch után) 2008. szeptember 15-i csődje gyakran a 2008-as pénzügyi válság csúcspontjának tekinthető

A 2008-as pénzügyi válság, más néven globális pénzügyi válság (GFC) vagy a 2008-as pánik, egy jelentős világméretű pénzügyi válság volt, amelynek középpontjában az Amerikai Egyesült Államok állt. A 2008-as válság okai között szerepelt a lakástulajdonosok és a pénzügyi intézmények túlzott spekulációja az ingatlanárakkal, ami a 2000-es évek amerikai ingatlanpiaci buborékához vezetett, amelyet a subprime jelzáloghitelek ragadozó hitelezése és a szabályozás hiányosságai tovább súlyosbítottak. A készpénzfelvételi refinanszírozások a fogyasztás növekedését ösztönözték, amely a lakásárak csökkenésével már nem volt fenntartható. A válság első fázisa a subprime jelzáloghitel-válság volt, amely 2007 elején kezdődött, amikor az amerikai ingatlanokhoz kötött jelzálogfedezetű értékpapírok (MBS) és az azokhoz kapcsolódó hatalmas derivatívák hálózata összeomlott. A likviditási válság 2007 közepére átterjedt a globális intézményekre, és 2008 szeptemberében a Lehman Brothers csődjével érte el csúcspontját, ami több országban tőzsdei összeomlást és bankpánikot váltott ki.[1] A válság súlyosbította a 2007 közepén kezdődött globális recessziót, a nagy recessziót, valamint az Egyesült Államok 2007–2009-es medvepiacát. Hozzájárult továbbá a 2008–2011-es izlandi pénzügyi válsághoz és az euróövezeti válsághoz is.

Az 1990-es években az amerikai kongresszus elfogadott egy törvényt, amelynek célja az volt, hogy lazább finanszírozási szabályok révén bővítse a megfizethető lakások kínálatát, és 1999-ben az 1933-as banki törvény (Glass–Steagall Act) egyes részeit hatályon kívül helyezték, lehetővé téve az intézmények számára, hogy alacsony kockázatú tevékenységeket, mint például a kereskedelmi banki és biztosítási tevékenységeket, magasabb kockázatú tevékenységekkel, mint például a befektetési banki és saját kereskedési tevékenységekkel kombinálják.[2] Amikor a Federal Reserve („Fed”) 2000 és 2003 között csökkentette a szövetségi alapkamatot, az intézmények egyre inkább a főként kisebbségi csoportokhoz tartozó, alacsony jövedelmű lakásvásárlókat célozták meg magas kockázatú hitelekkel;[3] ezt a fejleményt a szabályozó hatóságok figyelmen kívül hagyták.[4] Amint a kamatlábak 2004 és 2006 között emelkedtek, a jelzáloghitelek költségei nőttek, és a lakáskereslet visszaesett; 2007 elején, amikor egyre több amerikai subprime jelzáloghitel-tulajdonos nem tudta fizetni a törlesztőrészleteket, a hitelezők csődbe mentek, ami áprilisban a New Century Financial csődjével tetőzött. A kereslet és az árak további csökkenésével a pénzügyi válság 2007 augusztusára átterjedt a globális hitelpiacokra, és a központi bankok likviditásinjekcióba kezdtek. 2008 márciusában az Egyesült Államok ötödik legnagyobb befektetési bankját, a Bear Stearns-t a Fed finanszírozásával „tűzoltó akció” keretében eladták a JPMorgan Chase-nek.

A növekvő válságra reagálva a kormányok világszerte hatalmas mentőcsomagokat bocsátottak ki a pénzintézetek számára, és monetáris és fiskális politikákat alkalmaztak a globális pénzügyi rendszer gazdasági összeomlásának megakadályozására.[5] 2008 júliusára a Fannie Mae és a Freddie Mac, amelyek együttesen az amerikai lakáspiac felét birtokolták vagy garantálták, az összeomlás szélére kerültek; a 2008-as lakás- és gazdaságélénkítő törvény lehetővé tette a szövetségi kormány számára, hogy szeptember 7-én átvegye az irányítást felettük. A Lehman Brothers (az Egyesült Államok negyedik legnagyobb befektetési bankja) szeptember 15-én az Egyesült Államok történelmének legnagyobb csődjét jelentette be, amelyet másnap az American International Group (az ország legnagyobb biztosítója) Fed általi megmentése követett, majd szeptember 25-én a Washington Mutual lefoglalása, amely az Egyesült Államok történelmének legnagyobb bankcsődje volt. Október 3-án a Kongresszus elfogadta a sürgősségi gazdasági stabilizációs törvényt, amely felhatalmazta a Pénzügyminisztériumot, hogy a 700 milliárd dolláros problémás eszközök megmentési program (TARP) keretében toxikus eszközöket és banki részvényeket vásároljon. A Fed mennyiségi lazítás programot indított, amelynek keretében kincstári kötvényeket és egyéb eszközöket, például MBS-eket vásárolt, míg az újonnan megválasztott Barack Obama elnök által 2009 februárjában aláírt amerikai gazdaságélénkítő és újrabefektetési törvény (American Recovery and Reinvestment Act) számos olyan intézkedést tartalmazott, amelyek célja a meglévő munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése volt. Ezek a kezdeményezések, más országokban hozott intézkedésekkel párosulva, 2009 közepére véget vetettek a nagy recesszió legsúlyosabb szakaszának.

A válság hatásának értékelése az Egyesült Államokban eltérő, de a becslések szerint mintegy 8,7 millió munkahely szűnt meg, ami miatt a munkanélküliség a 2007-es 5%-ról 2009 októberére 10%-ra emelkedett. A szegénységben élő polgárok aránya a 2007-es 12,5%-ról 2010-re 15,1%-ra emelkedett. A Dow Jones ipari átlag 2007 októbere és 2009 márciusa között 53%-kal esett vissza, és egyes becslések szerint minden negyedik háztartás nettó vagyonának 75%-át vagy annál is többet vesztett. 2010-ben elfogadták a Dodd–Frank Wall Street-i reform és fogyasztóvédelmi törvényt, amely átalakította a pénzügyi szabályozást.[6] Sok republikánus ellenezte, és 2018-ban a gazdasági növekedésről, a szabályozási teherkönnyítésről és a fogyasztóvédelemről szóló törvény gyengítette. A Bázel III. tőke- és likviditási előírásokat is elfogadták a világ országai.[7][8]

Háttér

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Világtérkép, amely a 2009-es reál-GDP növekedési rátákat mutatja (a barna színnel jelölt országok recesszióban voltak)
Az amerikai pénzügyi szektor GDP-ben való részesedése 1860 óta[9]

A válság súlyosbította a 2007 közepén kezdődött globális recessziót, a Nagy Recessziót.[10][11][12][13][14] Ezt követte az euróövezeti válság, amely 2009 végén a görög államadósság-válsággal kezdődött, valamint a 2008–2011-es izlandi pénzügyi válság, amely Izland mindhárom nagy bankjának csődjét vonta maga után, és a gazdaság méretéhez viszonyítva a történelem legnagyobb gazdasági összeomlását jelentette.[15] Ez volt az öt legsúlyosabb pénzügyi válság egyike, amelyet a világ valaha átélt, és több mint 2 billió dollár veszteséget okozott a globális gazdaságnak.[16][17] Az amerikai jelzáloghitel-adósság a GDP-hez viszonyítva az 1990-es évek átlagos 46%-áról 2008-ra 73%-ra emelkedett, elérve a 10,5 billió dollárt (2023-ban ~14,6 billió dollár).[18] A készpénzfelvételi refinanszírozások növekedése, a lakásárak emelkedésével párhuzamosan, olyan fogyasztásnövekedést eredményezett, amely a lakásárak csökkenésével már nem volt fenntartható.[19][20][21] Számos pénzügyi intézmény rendelkezett olyan befektetésekkel, amelyek értéke a jelzáloghiteleken alapult, például jelzálogfedezetű értékpapírokon vagy hitelderivatívákon, amelyeket a kockázat ellen biztosításként használtak, és amelyek értéke jelentősen csökkent.[22][23][24] A Nemzetközi Valutaalap becslése szerint a nagy amerikai és európai bankok 2007 januárja és 2009 szeptembere között több mint 1 billió dollárt vesztettek mérgező eszközökön és rossz hiteleken.[25]

A befektetők bizalmának hiánya a bankok fizetőképességében és a hitelek elérhetőségének csökkenése 2008 végén és 2009 elején a részvények és az áruk árának zuhanásához vezetett.[26] A válság gyorsan globális gazdasági sokkhoz vezetett, ami több bank csődjét eredményezte.[27] A hitelek szigorodása és a nemzetközi kereskedelem visszaesése miatt ebben az időszakban a világ gazdaságai lelassultak.[28] A lakáspiacok megszenvedték a válságot, a munkanélküliség pedig az egekbe szökött, ami kilakoltatásokhoz és jelzálogjogok érvényesítéséhez vezetett. Számos vállalkozás ment csődbe.[29][30] A 2007 második negyedévében elért 61,4 billió dolláros csúcsról az Egyesült Államok háztartásainak vagyona 11 billió dollárral, 50,4 billió dollárra esett vissza 2009 első negyedévének végére, ami a fogyasztás, majd az üzleti beruházások csökkenését eredményezte.[31][32] 2008 negyedik negyedévében az Egyesült Államok reál-GDP-je negyedéves szinten 8,4%-kal csökkent.[33] Az amerikai munkanélküliségi ráta 2009 októberében 11,0%-os csúcsot ért el, ami 1983 óta a legmagasabb arány, és körülbelül kétszerese a válság előtti rátának. Az átlagos heti munkaidő 33 órára csökkent, ami a legalacsonyabb szint 1964 óta, amikor a kormány elkezdte gyűjteni az adatokat.[34][35]

A gazdasági válság az Amerikai Egyesült Államokban kezdődött, de az egész világra átterjedt.[29] Az Egyesült Államok fogyasztása a globális fogyasztás növekedésének több mint egyharmadát tette ki 2000 és 2007 között, és a világ többi része az amerikai fogyasztóktól függött, mint a kereslet forrásától.[36][37] A mérgező értékpapírokat globálisan vállalati és intézményi befektetők birtokolták. A hitel-nemteljesítési csereügyletekhez hasonló derivatívák szintén erősítették a nagy pénzügyi intézmények közötti kapcsolatokat. A pénzügyi intézmények tőkeáttételének csökkentése, mivel az eszközöket eladták a befagyott hitelpiacokon refinanszírozhatatlan kötelezettségek visszafizetésére, tovább gyorsította a fizetőképességi válságot és a nemzetközi kereskedelem visszaesését okozta. A fejlődő országok növekedési ütemének csökkenése a kereskedelem, az áruárak, a beruházások és a migráns munkavállalók által küldött átutalások visszaesésének volt köszönhető (példa: Örményország[38]). A törékeny politikai rendszerrel rendelkező államok attól tartottak, hogy a nyugati államok befektetői a válság miatt kivonják pénzüket.[39]

A nagy recesszióra adott nemzeti fiskális politikai válasz részeként a kormányok és a központi bankok, beleértve a Federal Reserve-t, az Európai Központi Bank és a Bank of England, akkoriban példátlanul nagy összegű, több billió dolláros mentőcsomagokat és ösztönzőket nyújtottak, beleértve a bővülő fiskális és monetáris politikát, hogy ellensúlyozzák a fogyasztás és a hitelezési kapacitás csökkenését, elkerüljék a további összeomlást, ösztönözzék a hitelezést, helyreállítsák a bizalmat az integrált kereskedelmi papírpiacokban, elkerüljék a deflációs spirál kockázatát, és elegendő forrással lássák el a bankokat, hogy az ügyfelek pénzt vehessenek ki.[40] Valójában a központi bankok a gazdaság jelentős részében a „végső hitelező” szerepétől a „szabadon rendelkezésre álló hitelező” szerepére váltottak. Bizonyos esetekben a Fed-et „végső vevőnek” tekintették.[41][42][43][44][45] 2008 negyedik negyedévében ezek a központi bankok 2,5 billió dollár (~3,47 billió dollár 2023-ban) értékű államadósságot és problémás magánvagyont vásároltak meg a bankoktól. Ez volt a legnagyobb likviditás-befecskendezés a hitelpiacra, és a világtörténelem legnagyobb monetáris politikai intézkedése. A 2008-as brit bankmentő csomag által bevezetett modell[46][47] nyomán az európai országok és az Egyesült Államok kormányai garantálták bankjaik által kibocsátott adósságokat, és növelték nemzeti bankrendszereik tőkéjét, végül 1,5 billió dollár értékben vásároltak újonnan kibocsátott elsőbbségi részvényeket a nagy bankokban.[32] A Federal Reserve akkoriban jelentős mennyiségű új pénzt hozott létre a likviditási csapda leküzdésére.[48]

A mentőcsomagok több billió dollárnyi hitel, eszközvásárlás, garancia és közvetlen kiadás formájában valósultak meg.[49] A mentőcsomagokat jelentős viták kísérték, például az AIG bónuszfizetéseinek vitája, ami számos „döntéshozatali keretrendszer” kidolgozásához vezetett, hogy a pénzügyi válság idején segítsenek egyensúlyba hozni az egymással versengő politikai érdekeket.[50] Alistair Darling, a válság idején az Egyesült Királyság pénzügyminisztere, 2018-ban kijelentette, hogy Nagy-Britannia a Royal Bank of Scotland megmentésének napján órákon belül „a közrend összeomlásához” került.[51] Ahelyett, hogy több hazai hitelt finanszíroztak volna, egyes bankok a gazdaságélénkítő pénzek egy részét jövedelmezőbb területeken költötték el, például feltörekvő piacokba és devizákba fektették be.[52]

2010 júliusában az Egyesült Államokban elfogadták a Dodd–Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act (Dodd–Frank Wall Street-i reform és fogyasztóvédelmi törvény) törvényt „az Egyesült Államok pénzügyi stabilitásának előmozdítása” érdekében.[53] A Bázel III. tőke- és likviditási előírásokat világszerte elfogadták.[54] A 2008-as pénzügyi válság óta az amerikai fogyasztóvédelmi hatóságok szigorúbban felügyelik a hitelkártyák és jelzáloghitelek értékesítőit, hogy megakadályozzák a válságot okozó versenyellenes gyakorlatokat.[55]

Az amerikai kongresszus legalább két jelentős jelentést készített a válság okairól: a 2011 januárjában közzétett Pénzügyi Válság Vizsgálati Bizottság jelentését, valamint az Egyesült Államok Szenátusának Belbiztonsági Állandó Vizsgálati Albizottságának 2011 áprilisában közzétett jelentését, amelynek címe: Wall Street és a pénzügyi válság: A pénzügyi összeomlás anatómiája.

Összesen 47 bankár töltött börtönbüntetést a válság következtében, több mint fele Izlandról, ahol a válság a legsúlyosabb volt, és az izlandi három legnagyobb bank mindegyikének összeomlásához vezetett.[56] 2012 áprilisában Izlandról Geir Haarde lett az egyetlen politikus, akit a válság következtében elítéltek.[57][58] Az Egyesült Államokban csak egy bankár töltött börtönbüntetést a válság következtében, Kareem Serageldin, a Credit Suisse bankárja, akit 30 hónapos börtönbüntetésre ítéltek, és 24,6 millió dollár kártérítést fizetett azért, mert manipulálta a kötvényárakat, hogy elrejtse az 1 milliárd dolláros veszteséget.[56][59] Az Egyesült Királyságban senkit sem ítéltek el a válság következtében.[60][61] A Goldman Sachs 550 millió dollárt fizetett a csalási vádak rendezésére, miután állítólag előre látta a válságot, és mérgező befektetéseket adott el ügyfeleinek.[62]

Mivel kevesebb erőforrás állt rendelkezésre a kreatív romboláshoz, a szabadalmi bejelentések száma stagnált, szemben a korábbi évek exponenciális növekedésével.[63]

A jövedelem 1%-ának a legmagasabb jövedelműekhez kerülő része, az Egyesült Államok gazdasági egyenlőtlenségének egyik mérőszáma 1913 és 2008 között

A tipikus amerikai családok nem jártak jól, ahogyan a piramis csúcsán alig alatta álló „gazdag, de nem leggazdagabb” családok sem.[64][65][66] Az Egyesült Államok legszegényebb családjainak fele azonban egyáltalán nem szenvedett vagyoncsökkenést a válság alatt, mert általában nem rendelkeztek olyan pénzügyi befektetésekkel, amelyek értéke ingadozhatott. A Federal Reserve 2007 és 2009 között 4000 háztartást vizsgált meg, és megállapította, hogy az összes amerikai 63%-ának teljes vagyona csökkent ebben az időszakban, és a leggazdagabb családok 77%-ának teljes vagyona csökkent, míg a piramis alján lévőknek csak 50%-a szenvedett veszteséget.[67][68][69]

Irodalom

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • David M. Kotz (2015), The Rise and Fall of Neoliberal Capitalism. Harvard University Press. ISBN 9780674725652.[70][71]
  • John Lanchester, The Invention of Money: How the heresies of two bankers became the basis of our modern economy, The New Yorker, August 5 & 12, 2019, pp. 28–31
  • Julien Mercille & Enda Murphy, 2015, Deepening neoliberalism, austerity, and crisis: Europe's treasure Ireland, Palgrave Macmillan, Basingstoke.
  • Nomi Prins: Collusion: How Central Bankers Rigged the World, Nation Books 2018, ISBN 978-1568585628.
  • Laura A. Patterson & Cynthia A. Koller (2011). Diffusion of Fraud Through Subprime Lending: The Perfect Storm. In Mathieu Deflem (ed.) Economic Crisis and Crime (Sociology of Crime Law and Deviance, Volume 16), Emerald Group Publishing, pp. 25–45. ISBN 9780857248022.
  • Charles Read (2022). Calming the storms : the carry trade, the banking school and British financial crises since 1825. Cham, Switzerland, pp. 295–305.
  • Tooze, Adam (2018). Crashed: How a Decade of Financial Crises Changed the World. New York: Viking Press. ISBN 9780670024933.
  • Peter Wallison, Bad History, Worse Policy (Washington, D.C.: American Enterprise Institute, 2013) ISBN 978-0-8447-7238-7.
  • Palais-Royal Initiative[72] (8 February 2011): Reform of the International Monetary System: A Cooperative Approach for the 21st Century (pdf, 20 p)

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Williams, Mark (2010). Uncontrolled Risk. McGraw-Hill Education. ISBN 978-0-07-163829-6.
  2. ↑ Maverick, J.B. (2019. október 22.). "Consequences of The Glass-Steagall Act Repeal". Investopedia. 2025. február 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
  3. ↑ Sarra, Janis; Wade, Cheryl L. (2020. július). Predatory Lending Practices Prior to the Global Financial Crisis (angol nyelven). 23–68. o. doi:10.1017/9781108865715.004. ISBN 9781108865715. S2CID 234722538. Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
  4. ↑ "Predatory lending: A decade of warnings". Center for Public Integrity (amerikai angol nyelven). 2009. május 6. 2025. január 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. augusztus 5.
  5. ↑ Sakelaris, Nicholas (2014. február 5.). "Paulson: Why I bailed out the banks and what would have happened if I hadn't". Dallas Business Journal. 2014. február 7. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. április 27.
  6. ↑ 2010. évi  Dodd-Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act
  7. ↑ James, Margaret. "Basel III". Investopedia (angol nyelven). 2025. február 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. április 27.
  8. ↑ "RCAP on timeliness: monitoring reports". Bank for International Settlements (angol nyelven). 2017. október 18. 2017. május 23. dátummal az eredeti címről archiválva.
  9. ↑ Confer Thomas Philippon: "The future of the financial industry", Finance Department of the New York University Stern School of Business at New York University, link to blog Archiválva 2008. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. ↑ Gopinath, Gita (2020. április 14.). "The Great Lockdown: Worst Economic Downturn Since the Great Depression". International Monetary Fund. 2025. február 13. dátummal az eredeti címről archiválva.
  11. ↑ "Three Top Economists Agree 2009 Worst Financial Crisis Since Great Depression; Risks Increase if Right Steps are Not Taken" (Press release). Business Wire. 2009. február 13. 2022. december 7. dátummal az eredeti címről archiválva.
  12. ↑ Eigner, Peter; Umlauft, Thomas S. (2015. július 1.). "The Great Depression(s) of 1929–1933 and 2007–2009? Parallels, Differences and Policy Lessons". Hungarian Academy of Science. SSRN 2612243.
  13. ↑ Eichengreen; O'Rourke (2010. március 8.). "A tale of two depressions: What do the new data tell us?". VoxEU.org.
  14. ↑ Temin, Peter (2010). "The Great Recession & the Great Depression" (PDF). Daedalus. 139 (4): 115–124. doi:10.1162/DAED_a_00048. hdl:1721.1/60250. ISSN 0011-5266. S2CID 57568335.
  15. ↑ "Cracks in the crust". The Economist. 2008. december 11. 2025. január 11. dátummal az eredeti címről archiválva.
  16. ↑ "5 of the World's Most Devastating Financial Crises". Encyclopedia Britannica (angol nyelven). 2025. január 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. december 19.
  17. ↑ Merle, Renae (2018. szeptember 10.). "A guide to the financial crisis – 10 years later". The Washington Post. ISSN 0190-8286.
  18. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) „headache” nevű lábjegyzeteknek
  19. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) „extracted” nevű lábjegyzeteknek
  20. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) „freecash” nevű lábjegyzeteknek
  21. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) „boosted” nevű lábjegyzeteknek
  22. ↑ Uchitelle, Louis (2008. szeptember 18.). "Pain Spreads as Credit Vise Grows Tighter". The New York Times. 2009. február 25. dátummal az eredeti címről archiválva.
  23. ↑ Sorkin, Andrew Ross (2008. szeptember 14.). "Lehman Files for Bankruptcy; Merrill Is Sold". The New York Times. Hozzáférés: 2025. február 15.
  24. ↑ Werdigier, Julia (2008. szeptember 17.). "Lloyds Bank Is Discussing Purchase of British Lender". The New York Times. 2025. január 26. dátummal az eredeti címről archiválva.
  25. ↑ "Factbox–U.S., European bank write-downs, credit losses". Reuters. 2009. november 5.
  26. ↑ Evans-Pritchard, Ambrose (2007. július 25.). "Dollar tumbles as huge credit crunch looms". The Daily Telegraph. 2022. január 10. dátummal az eredetiből archiválva.
  27. ↑ Norris, Floyd (2008. október 24.). "United Panic". The New York Times. 2023. május 1. dátummal az eredeti címről archiválva.
  28. ↑ "World Economic Outlook: Crisis and Recovery, April 2009". 2009. április. 2025. január 26. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  29. 1 2 Baily, Martin Neil; Elliott, Douglas J. (2009. június 15.). "The U.S. Financial and Economic Crisis: Where Does It Stand and Where Do We Go From Here?". Brookings Institution. 2024. december 3. dátummal az eredeti címről archiválva.
  30. ↑ Williams, Carol J. (2012. május 22.). "Euro crisis imperils recovering global economy, OECD warns". Los Angeles Times. 2024. december 24. dátummal az eredeti címről archiválva.
  31. ↑ Luhby, Tami (2009. június 11.). "Americans' wealth drops $1.3 trillion: Fed report shows a decline of home values and the stock market cut the nation's wealth to $50.4 trillion". CNN. 2025. február 7. dátummal az eredeti címről archiválva.
  32. 1 2 Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) „greatcrash” nevű lábjegyzeteknek
  33. ↑ "Real Gross Domestic Product". Federal Reserve Economic Data. 1947. április.
  34. ↑ "Labor Force Statistics from the Current Population Survey". Bureau of Labor Statistics. 2025. február 14. dátummal az eredeti címről archiválva.
  35. ↑ "The Recession of 2007–2009" (PDF). Bureau of Labor Statistics. 2012. február. 2025. február 12. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  36. ↑ "What China's economic problems mean for the world" (brit angol nyelven). 2023. szeptember 28. 2025. február 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. március 11.
  37. ↑ "ConsumerSignals". Deloitte Insights (amerikai angol nyelven). 2024. december 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. március 11.
  38. ↑ An example of a developing country which suffered decreases in these fields is Armenia. According to World Bank data, the foreign direct investment decreased from 2008 until 2021 (see "Foreign direct investment, net inflows (% of GDP) – Armenia". data.worldbank.org. 2021. május 12. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. május 12.). Moreover, the remittances also decreased after 2007/08, then fluctuated (see "Personal remittances, received (% of GDP) – Armenia". data.worldbank.org. Hozzáférés: 2021. május 12.). This led to a dramatic rise in the number of households living below the poverty line (see "The global financial crisis and developing countries: taking stock, taking action" (PDF). Overseas Development Institute. 2009. szeptember. 2020. július 12. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2022. június 17.). The poverty headcount ratio at $1.90 (~$Sablon:Format price in Sablon:Inflation/year) a day increased after 2007/08, from 0.9% to 1.2% (see "Poverty headcount ratio at $1.90 a day (2011 PPP) (% of population) – Armenia". data.worldbank.org. Hozzáférés: 2021. május 12.).
  39. ↑ Wenn, Bruno (2013. január). "Exceedingly high interest rates". D+C Development and Cooperation. 2024. december 12. dátummal az eredeti címről archiválva.
  40. ↑ "The Federal Reserve's Policy Actions during the Financial Crisis and Lessons for the Future". Board of Governors of the Federal Reserve System (angol nyelven). 2025. február 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. március 11.
  41. ↑ "US Congress passes stimulus plan". BBC News. 2009. február 14. 2025. február 12. dátummal az eredeti címről archiválva.
  42. ↑ "Government Support for Financial Assets and Liabilities Announced in 2008 and Soon Thereafter ($ in billions)" (PDF). Federal Deposit Insurance Corporation. Summer 2009. 7. o. 2020. július 31. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2020. június 8.
  43. ↑ Collins, Mike (2015. július 14.). "The Big Bank Bailout". Forbes. 2025. február 8. dátummal az eredeti címről archiválva.
  44. ↑ "Federal Reserve Liquidity Provision during the Financial Crisis of 2007–2009" (PDF). Federal Reserve Bank of New York. 2012. július.
  45. ↑ Singh, Kavaljit (2010). "Fixing Global Finance: A Developing Country Perspective on Global Financial Reforms" (PDF). Centre for Research on Multinational Corporations. 2025. január 21. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva.
  46. ↑ Langley, Paul (2015). Liquidity Lost: The Governance of the Global Financial Crisis. Oxford University Press. 83–86. o. ISBN 978-0-19-968378-9.
  47. ↑ Krugman, Paul (2008. október 12.). "Gordon Does Good". The New York Times. 2025. január 18. dátummal az eredeti címről archiválva.
  48. ↑ Stiglitz, Joseph (2010. november 5.). "New $600B Fed Stimulus Fuels Fears of US Currency War". Democracy Now. 2025. február 14. dátummal az eredeti címről archiválva.
  49. ↑ "CNNMoney.com's bailout tracker". CNN. 2024. december 8. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 26.
  50. ↑ Wafa, Tim (2010. október 4.). "When Policies Collide: A Decision Making Framework for Financial System Overhaul in the 21st Century". Social Science Research Network. SSRN 1686982.
  51. ↑ Martin, Will (2018. május 28.). "'It sent a tremor down my back': Alistair Darling reveals how Britain came within hours of the 'breakdown of law and order'". Business Insider.
  52. ↑ Wheatley, Jonathan; Garnham, Peter (2010. november 5.). "Brazil in 'currency war' alert". Financial Times.
  53. ↑ Pub.L. 111–203 (text) (PDF)
  54. ↑ "Monitoring adoption of Basel standards". Bank for International Settlements. 2017. október 18.
  55. ↑ Van Loo, Rory (2015. április 1.). "Helping Buyers Beware: The Need for Supervision of Big Retail". University of Pennsylvania Law Review. 163 (5): 1311.
  56. 1 2 Noonan, Laura; Tilford, Cale; Milne, Richard; Mount, Ian; Wise, Peter (2018. szeptember 20.). "Who went to jail for their role in the financial crisis?". Financial Times.
  57. ↑ Neate, Rupert (2012. április 23.). "Iceland ex-PM Geir Haarde cleared of bank negligence". The Guardian.
  58. ↑ "Mixed verdict for ex-PM of Iceland in trial tied to banking system's collapse". CNN. 2012. április 23.
  59. ↑ Eisinger, Jesse (2014. április 30.). "Why Only One Top Banker Went to Jail for the Financial Crisis". The New York Times Magazine.
  60. ↑ Snow, Jon (2011. szeptember 13.). "Why have no bankers been arrested?". Channel 4.
  61. ↑ Scannell, Kara; Milne, Richard (2017. augusztus 9.). "Who was convicted because of the global financial crisis?". Financial Times.
  62. ↑ Morgenson, Gretchen; Story, Louise (2009. december 24.). "Banks Bundled Bad Debt, Bet Against It and Won". The New York Times.
  63. ↑ "U.S. Patent Statistics" (PDF). United States Patent and Trademark Office. 2014. április 27. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 26.
  64. ↑ Goodkind, Nicole (2023. november 1.). "Analysis: American inequality is rising despite higher wages | CNN Business". CNN (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. március 11.
  65. ↑ "Wealth Inequality in the United States since 1913" (PDF).
  66. ↑ Stone, Chad; Trisi, Danilo; Sherman, Arloc; Beltrán, Jennifer (2020. január 13.). "A Guide to Statistics on Historical Trends in Income Inequality". cbpp.org.
  67. ↑ Schlesinger, Jill (2011. március 25.). "Fed Survey: We're 45% Poorer". CBS News.
  68. ↑ Taibbi, Matt (2010). Griftopia: Bubble Machines, Vampire Squids, and the Long Con That Is Breaking America. Spiegel & Grau. 12. o. ISBN 978-0-385-52995-2.
  69. ↑ Wolff, Edward N. (2010). "Recent Trends in Household Wealth in the United States: Rising Debt and the Middle-Class Squeeze – An Update to 2007". Levy Economics Institute Working Papers Series (159). SSRN 1585409.
  70. ↑ David M. Kotz is Professor of Economics at the University of Massachusetts, Amherst, and Distinguished Professor, School of Economics, Shanghai University of Finance and Economics (source)
  71. ↑ jstor.org: TOC
  72. ↑ 18 high-ranking former ministers, Central Bank governors and/or officials in national or international institutions:
    Sergey Aleksashenko Former Deputy Governor, Central Bank of Russia. Hamad Al Sayari Former Governor, Saudi Arabian Monetary Agency. Jack T. Boorman Former Department Director and Special Advisor to the Managing Director, IMF. Michel Camdessus Former Managing Director, IMF. Andrew Crockett Former General Manager, BIS. Guillermo De la Dehesa Former State Secretary of Economy and Finance, Spain. Arminio Fraga Former Governor, Central Bank of Brazil. Toyoo Gyohten Former Vice Minister of Finance, Japan. Xiaolian Hu Vice President of China Society of Finance and Banking. André Icard Former Deputy General Manager, BIS. Horst Koehler Former Managing Director, IMF. Alexandre Lamfalussy Former General Manager, BIS. Guillermo Ortiz Former Governor, Banco de México. Tommaso Padoa-Schioppa (†) Former Minister of Finance, Italy. Maria Ramos Former Director General, National Treasury, South Africa. Y. Venugopal Reddy Former Governor, Reserve Bank of India. Edwin M. Truman Former Assistant Secretary for International Affairs of the U.S. Treasury. Paul A. Volcker Former Chairman, Federal Reserve Board. Joined by Isabelle Mateos y Lago Advisor, IMF. Pietro Catte Director, International Research Department, Banca d’Italia. Corrinne Ho Senior Economist, BIS. Irena Asmundson Economist, IMF.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz 2008-as pénzügyi válság témájú médiaállományokat.

Jelentések az okokról

Újságírás és interjúk

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2008 financial crisis című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=2008-as_pénzügyi_válság&oldid=29382404”