2000-es amerikai elnökválasztás

54. elnökválasztás az Egyesült Államokban
1996 2000. november 7. 2004
Részvétel	54,2%
Párt	Republikánus Párt	Demokrata Párt
Elnökjelölt	George W. Bush	Al Gore
Állam	Texas	Tennessee
Alelnökjelölt	Dick Cheney	Joe Lieberman
Elektorok	271	266
Szavazatok	50 456 002 47,9%	50 999 897 48,4%
Az elnökválasztó elektorok száma az USA tagállamai szerint
A Wikimédia Commons tartalmaz 2000-es amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.

A 2000-es amerikai elnökválasztást az Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 2000. november 7-én, kedden tartották. George W. Bush, Texas republikánus kormányzója, George H. W. Bush 41. elnök legidősebb fia, és Dick Cheney volt védelmi miniszter nagyon szoros győzelmet aratott a hivatalban lévő demokrata alelnök, Al Gore és Joe Lieberman szenátor ellen. Ez volt az öt amerikai elnökválasztás közül a negyedik, és 1888 óta az első, amelyen a győztes jelölt elvesztette a népszavazást. Ezt a választást a történelem egyik legszorosabb amerikai elnökválasztásának tartják, amelynek eredményéről régóta viták folynak.

A hivatalban lévő demokrata elnök, Bill Clinton nem volt jogosult harmadik ciklusra pályázni a 22. alkotmánymódosítás által meghatározott mandátumkorlátok miatt. A hivatalban lévő alelnök, Gore könnyedén megszerezte a demokrata jelölést, miután az előválasztásokon legyőzte Bill Bradley volt New Jersey-i szenátort. Alelnökjelöltjének Joe Lieberman connecticuti szenátort választotta. Bush-t a republikánus jelölés korai esélyesének tartották, és miután vitatott előválasztási csatát vívott John McCain arizonai szenátorral és másokkal, szuperkedden biztosította be a jelölést. Dick Cheney volt védelmi minisztert választotta alelnökjelöltjének.

Mindkét nagy párt jelöltje elsősorban belpolitikai kérdésekre összpontosított, mint például a költségvetés, az adókedvezmények és a szövetségi társadalombiztosítási programok reformja, bár a külpolitikát sem hagyták figyelmen kívül. Clinton elnök Monica Lewinskyvel folytatott szex botránya és az azt követő leváltási eljárás miatt Gore kerülte a Clintonnal való kampányolást. A republikánusok elítélték Clinton meggondolatlanságait, míg Gore Bush tapasztalatlanságát kritizálta.

A választás estéjén nem volt világos, ki nyert, mivel a Florida állam elektori szavazatai még nem dőltek el. Egy hónapba telt a kérdés rendezése, ezt követően Florida szavazatai Bushhoz kerültek, ami a javára döntötte el a választást.

Végül Bush 271 elektori szavazatot szerzett, eggyel többet, mint a győzelemhez szükséges 270, míg Gore 543 895 szavazattal nyerte meg a népszavazást (az összes leadott szavazat 0,52%-ának megfelelő különbséggel). Bush 11 olyan államot vert meg, amelyek 1996-ban demokratákra szavaztak: Arkansas, Arizona, Florida, Kentucky, Louisiana, Missouri, Nevada, New Hampshire, Ohio, Tennessee és Nyugat-Virginia. Gore veresége ellenére ez a választás 1948 óta először fordult elő, hogy a Demokrata Párt három egymást követő választáson is megnyerte a népszavazást.

Háttér

Bill Clinton elnök, demokrata párti és Arkansas korábbi kormányzója a huszonkettedik alkotmánymódosítás miatt nem volt jogosult újraválasztásra harmadszorra; a huszadik alkotmánymódosítás 1. szakaszával összhangban mandátuma 2001. január 20-án, keleti parti idő szerint déli 12 órakor lejárt.

Jelölések

Republikánus Párt

A Republikánus Párt jelöltjei, 2000
George W. Bush	Dick Cheney
elnökjelölt	alelnökjelölt
Texas kormányzója (1995–2000)	Védelmi miniszter (1989–1993)

2000-es Republikánus előválasztások eredményei
George W. Bush Texas kormányzója 12 034 676 (62,0%)	John McCain Arizona szenátora 6 061 332 (31,2%)	Alan Keyes Külügyminiszter asszisztens 985 819 (5,1%)	Steve Forbes A Forbes magazin kiadója és főszerkesztője 171 860 (0,89%)

Demokrata Párt

Democratic Party (United States) A Demokrata Párt jelöltjei, 2000
Al Gore	Joe Lieberman
elnökjelölt	alelnökljelölt
Az Egyesült Államok alelnöke(1993–2001)	Connecticut szenátora (1989–2013)

2000-es Demokrata előválasztások eredményei
Al Gore Az Egyesült Államok alelnöke 10, 626 568 (75,8%)	Bill Bradley New Jersey szenátora 2 798 281 (20,0%)

Egyéb jelölések

Reform Párt

A Reform Párt jelöltjei, 2000
Pat Buchanan	Ezola Foster
elnökjelölt	alelnökjelölt
A Fehér Ház kommunikációs igazgatója (1985–1987)	Aktivista Kalifornia államból

2000-es Reform Párt előválasztások eredményei
Pat Buchanan A Fehér Ház kommunikációs igazgatója 49 529 (63,44%)	John Hagelin Fizikus Iowa államból 28 539 (36,56%)

Választási kampány

Az amerikai gazdaság rekordprozágot élt az 1990-es évek végén. Bár a kampány főként belpolitikai kérdésekre összpontosított, mint például a várható költségvetési többlet, a társadalombiztosítás és a Medicare javasolt reformjai, az egészségügy, valamint az adókedvezmények versengő tervei, a külpolitika kiemelt téma volt.

Bush bírálta a Clinton-kormányzat politikáját Szomáliában, ahol 1993-ban 18 amerikai halt meg a harcoló felek közötti konfliktusokban, valamint a Balkánon, ahol az amerikai csapatok különféle feladatokat láttak el. „Nem hiszem, hogy csapatainkat arra kellene felhasználni, amit nemzetépítésnek neveznek” – mondta Bush a második elnökjelölti vitában. Bush azt is ígéretet tette, hogy áthidalja a pártpolitikai különbségeket, azzal érvelve, hogy a washingtoni légkör akadályozza a szükséges reformok előrehaladását. Gore eközben megkérdőjelezte Bush alkalmasságát a feladatra, rámutatva Bush interjúkban és beszédekben elkövetett baklövéseire, és azt sugallva, hogy hiányzik belőle a szükséges tapasztalat az elnöki poszthoz.

Bill Clinton leváltási kísérlete és az azt megelőző szex-botrány árnyékot vetett a kampányra. A republikánusok határozottan elítélték a Clinton-botrányokat, Bush pedig ígéretet tett arra, hogy visszaállítja a Fehér Ház „becsületét és méltóságát”, kampányának középpontjába helyezve azt. Gore szorgalmasan kerülte a Clinton-botrányokat, ahogy Lieberman is, annak ellenére, hogy Lieberman volt az első demokrata szenátor, aki elítélte Clinton helytelen viselkedését. Egyes megfigyelők azt feltételezték, hogy Gore azért választotta Liebermant, hogy megpróbáljon elszakadni Clinton múltbeli bűneitől, és segítsen tompítani a republikánusok azon kísérleteit, hogy összekapcsolják őt a főnökével. Mások a szenvedélyes csókra hivatkoztak, amelyet Gore adott feleségének a Demokrata Párt konvencióján, mint jelzésre, hogy a Clinton elleni vádak ellenére Gore maga hűséges férj. Gore kerülte, hogy Clintonnal együtt szerepeljen, akit kevésbé látható helyekre szorítottak olyan területeken, ahol népszerű volt. Szakértők azzal érveltek, hogy ez Clinton néhány alapvető támogatójától szavazatokat vehetett igénybe.

Ralph Nader volt a harmadik párti jelöltek közül a legsikeresebb. Kampányát nagyszabású „szupergyűlések” körútja jellemezte, amelyeket olyan sportarénákban tartottak, mint a Madison Square Garden, a ceremóniamester Phil Donahue nyugdíjas talkshow-műsorvezetővel. Miután kezdetben figyelmen kívül hagyták Nadert, a Gore-kampány az utolsó hetekben ajánlatot tett a potenciális Nader-támogatóknak, lekicsinyelve a Naderrel való nézeteltéréseit a kérdésekben, és azzal érvelve, hogy Gore elképzelései jobban hasonlítanak Naderéhez, mint Bushéhoz, és hogy Gore-nak nagyobb esélye van a győzelemre, mint Nadernek. Másrészt a Republikánus Vezetői Tanács néhány államban Nader-párti hirdetéseket futtatott, hogy megoszthassa a liberális szavazatokat. Nader azt mondta, hogy kampányának célja az 5 százalékos küszöb átlépése volt, hogy Zöld Pártja jogosult legyen a jövőbeli versenyeken a megfelelő finanszírozásra.

Cheney és Lieberman alelnökjelöltek agresszív kampányt folytattak. Mindkét tábor számos kampánymegállót tartott országszerte, gyakran csak elkerülve egymást, például amikor Cheney, Hadassah Lieberman és Tipper Gore részt vettek a chicagói Taste of Polonia rendezvényen a munka ünnepe hétvégéjén.