2-Aminopiridin
| 2-Aminopiridin | |||
| |||
| IUPAC-név | piridin-2-amin | ||
| Más nevek | 2-piridinamin 2-piridilamin α-aminopiridin | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 504-29-0 | ||
| PubChem | 10439 | ||
| ChemSpider | 10008 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | ICSNLGPSRYBMBD-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 21619 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C5H6N2 | ||
| Moláris tömeg | 94,11 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen, szilárd | ||
| Olvadáspont | 59-60 °C | ||
| Forráspont | 210 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A 2-aminopiridin szerves vegyület, képlete H2NC5H4N. Egyike a három aminopiridin-izomernek. Egyes gyógyszerek, például piroxikám, szulfapiridin, tenoxikám és tripelennamin gyártásánál alkalmazzák. Nátrium-amid és piridin reakciójával, az úgynevezett Csicsibabin-reakcióval állítják elő.[1]
Szerkezete[szerkesztés]
Bár a 2-hidroxipiridin jelentős mennyiségben piridon tautomer formájában van jelen, a 2-aminopiridin esetében a megfelelő imin tautomer (HNC5H4NH) kevéssé jelentős.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2-Aminopyridine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Shinkichi Shimizu, Nanao Watanabe, Toshiaki Kataoka, Takayuki Shoji, Nobuyuki Abe, Sinji Morishita, Hisao Ichimura "Pyridine and Pyridine Derivatives" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry 2000, Wiley-VCH, Weinheim. doi:10.1002/14356007.a22_399
További információk[szerkesztés]
|
Ez a gyógyszerészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
