1I/ʻOumuamua
| 1I/ʻOumuamua | |
 | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | Robert Weryk |
| Felfedezés ideje | 2017. október 19. |
| Felfedezés helye | Pan-STARRS |
| Ideiglenes név | A/2017 U1 |
| Pályaadatok | |
| Epocha | J2000.0 |
| Periapszis | 0,25529 csillagászati egység |
| Apoapszis | nincs |
| Fél nagytengely | -1,2723 csillagászati egység |
| Pálya excentricitása | 1,196 |
| Orbitális periódus | nincs |
| Közepes anomália | 35,037° |
| Inklináció | 122,68° |
| Felszálló csomó hossza | 24,599° |
| Perihélium szöge | 241,5° |
| Perihélium átmenet | 2 458 055 julián dátum |
| Központi égitest | nincs |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos átmérő | 230 m |
| Forgási periódus | 8,14 h |
| Albedó | 0,04 |
| Abszolút fényesség | 22,08 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz 1I/ʻOumuamua témájú médiaállományokat. | |
Az 1I/ʻOumuamua[1] az első ismert olyan objektum, amely a csillagközi térből a Naprendszerbe érkezett. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) által adott azonosítója 1I/2017 U1.
Felfedezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az objektumot (melyet később aszteroidának gondoltak) Rob Weryk, a Hawaii Csillagászati Intézet Egyetemének munkatársa fedezte fel 2017 október 19-én[2] egy Mauin lévő csillagvizsgálóban a Pan-STARRS távcső segítségével.
Jellemzői
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Méretei: körülbelül 400 × 40 méter, felszíne vöröses színű.
Nagy sebességű, erősen elnyújtott, excentrikus (1,20), hiperbolikus pályán halad. A sebességét és pályáját vizsgáló kutatók szerint egy másik csillag körüli bolygórendszerből érkezett.
Alakja szokatlanul elnyújtott, hengeres, ami a Naprendszerbeli aszteroidák esetén legfeljebb 3 : 1, az ʻOumuamua esetén ez a hossz : vastagság arány 10 : 1. Felszíne a kozmikus sugárzás miatt vöröses árnyalatú, ami azt jelenti, hogy nincs rajta porréteg, anyaga feltehetően nagy sűrűségű szikla vagy fém. Tengely körüli forgásának periódusa 7,3 óra.
A pálya nagy excentricitása arra utal, hogy az objektum nem kötődik a Naprendszerhez, ezt megerősíti a hiperbolikus sebessége is. Legnagyobb sebessége a Nap közelében volt, amit 2017. szeptember 9-én ért el, ennek értéke 87,71 km/s (315 756 km/h). Inklinációja 123° az ekliptikához viszonyítva.[3]
A hiperbolikus sebesség miatt az ʻOumuamua nem marad a Naprendszerben, hanem 2020 körül elhagyta azt a Pegazus csillagkép irányában.
Felszínét félméteres vastagságban szerves anyag borítja, ami az évmilliókon át (vagy tovább) tartó kozmikus sugárzás miatt alakult ki. Ez megvédi a vízben gazdag, üstökös-szerű belsejét a megolvadástól, illetve ezért nincs üstökös-szerű csóvája. A Nap közelében a felszín hőmérséklete elérte a 300 °C-ot.[4]
Magyar kutatók korábbi tanulmánya szerint (ami 2009-ben az Astrophysical Journalben jelent meg) az aszteroidák alakja a nagy számú mikrometeorral való apró, véletlenszerű ütközések következtében lecsiszolódik, és a hosszan tartó folyamat következtében korábbi alakjukon egy vagy több él jön létre, majd formájuk hosszúkássá válik. A Naprendszerben lévő aszteroidák esetén a hosszúkás forma kialakulásához nincs elég idő, mivel eközben más objektumokkal ütközhetnek, vagy a bolygók gravitációs hatása miatt széteshetnek. A csillagközi tér ritkább, kevesebb végzetes dolog akad egy ottani kisbolygó útjába, miközben mikroütközések folyamatosan érik. Az ʻOumuamua több százmillió éves utazása alatt szivarformára kopott a sok milliárd apró ütközéstől.[5]
Ugyanazon magyar kutatók[6] 2017-ben megjelent tanulmánya az ʻOumuamua elnyújtott alakjának magyarázatával foglalkozik.[7]
Az ʻOumuamuát eleinte üstökösként azonosították, később azonban úgy vélték, hogy inkább aszteroida lehet, az üstökösökre jellemző csóva hiánya miatt. A pályaadatok folyamatos vizsgálata azonban eltérést mutatott egy kizárólag gravitációs pályán haladó objektumhoz képest (az objektum nem lassult eléggé). Miután más, a pályát befolyásoló tényezőket kizártak (sugárzási nyomás, hőhatás, napszél), a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a pálya apró ingadozásainak oka az objektumból kiáramló gázok hatása, ami azt jelenti, hogy nem aszteroidáról van szó, hanem üstökösről, aminek legnagyobb mérete pár száz méter lehet.[8]
Nevének jelentése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az ʻOumuamua név[9] jelentése hawaii nyelven: „elsőként érkező távoli üzenet”.
További hivatalos nevek
1I; 1I/2017 U1; 1I/ʻOumuamua; és 1I/2017 U1 (ʻOumuamua).[1]
Hasonló objektumok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csillagászok úgy gondolják, hogy hasonló, a csillagközi térből érkező objektumok évente többször betévednek a Naprendszerbe, de az eddigi objektumok vagy túl kicsik voltak, vagy túl halványak az észleléshez.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 MPEC 2017-V17 : NEW DESIGNATION SCHEME FOR INTERSTELLAR OBJECTS - Issued 2017 Nov. 6
- ↑ "ʻOumuamuas | www.cfa.harvard.edu/". web.archive.org. 2021. február 1. 2021. február 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2023. november 22.
- ↑ A 90-nél nagyobb érték azt jelenti, hogy a pálya iránya ellentétes a bolygókéval.
- ↑ Alien object ʻOumuama was a natural body visiting from another solar system - 2017-12-18
- ↑ Magyar kutatás magyarázhatja a rejtélyes csillagközi aszteroida formáját - 2017-12-18
- ↑ Domokos Gábor, Sipos Á. András, Szabó M. Gyula, Várkonyi L. Péter
- ↑ Explaining the Elongated Shape of ʻOumuamua by the Eikonal Abrasion Model - 2017-12-15
- ↑ Interstellar asteroid is really a comet - 2018-06-27
- ↑ Az ʻOumuamua név aposztróffal kezdődik, pontosabban ez egy hawaii ʻokina.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Találtak egy 180x30 méteres aszteroidát – először az 1I/2017 U1 nevet adták neki, de most kitaláltak egy jobbat - 2017-11-18
- jpl.nasa.gov: Solar System's First Interstellar Visitor Dazzles Scientists - 2017. nov. 20.
- NASA: Interstellar Asteroid FAQs - 2017. nov. 20. Archiválva 2019. december 18-i dátummal a Wayback Machine-ben
