1995-ös Winston Cup Series
| 1995-ös Winston Cup Series | |||
| Szezon | |||
| Versenyek | 31 | ||
| Szezon kezdete | február 19. | ||
| Szezon vége | november 12. | ||
| Szezon | |||
| Egyéni győztes |  Jeff Gordon | ||
| Győztes csapat | Hendrick Motorsports | ||
| Győztes gyártó | Chevrolet | ||
| Daytona 500 győztese | Sterling Marlin | ||
Az 1995-ös NASCAR Winston Cup Series volt a legmagasabb osztályú amerikai szériaautó-versenyzés negyvenhetedik szezonja (a huszonnegyedik a modern érában). A szezonban 31 versenyt rendeztek, mely a Daytona 500-zal vette kezdetét és az Atlantában megrendezett NAPA 500-zal ért véget.
A bajnoki címet pályafutása során először Jeff Gordon szerezte meg, Dale Earnhardt és a Daytona 500-győztes Sterling Marlin előtt.
Háttér, egyéb tudnivalók[szerkesztés]
Az 1995-ös szezonban mindenki Dale Earnhardt történelmi, nyolcadik bajnoki címét várta. Earnhardtnak minden esélye meg is volt erre, ugyanis ő volt a címvédő, valamint az ezt megelőző öt évből négyben is (1990, 1991, 1993, 1994) is ő végzett az élen. Egy esetleges nyolcadik bajnoki címmel megelőzhette volna a szintén hét elsőségnél megálló Richard Pettyt, a Királyt.
Az idény során fokozatosan három versenyző emelkedett ki a többiek közül, a korábban említett Earnhardt, Sterling Marlin és a fiatal tehetség, Jeff Gordon. A médiafigyelem hármójuk közül hamar a legfiatalabbra, Gordonra irányult, aki a legnagyobb presztízzsel bíró versenyek közül kettőt, a Coca Cola 600-at és a Brickyad 400-at is meg tudta nyerni. A Hendrick Motorsports pilótája az év első hat versenyéből hármat is megnyert, később pedig volt egy olyan, tizennégy versenyes sorozata, amikor folyamatosan a legjobb tíz között zárt, ezek közül pedig újabb négy után állhatott be a győzteseknek elkülönített területre, a Victory Lane-re.
Jó teljesítményének köszönhetően pályafutása első Cup Series bajnoki címét is megszerezte, ezzel az 1971 óta íródó modern éra legfiatalabb bajnoka lett. Az évadzáró banketten ennek megfelelően Gordon és a már ekkor veterán, vagyis a legfiatalabb és a korelnökök egyike poénból egy üveg tejjel koccintottak pezsgő helyett, Gordon „fiatal” korán viccelődve.
A gyártók között a Chevrolet lecserélte addigi, 1989 óta használt autóját, a Luminát a Monte Carló-ra. A Monte Carlo végül 1995 domináns autója lett, ugyanis a 31 versenyből 21-et ezzel az autóval nyertek meg. Miután a szezon első hét versenyét egyaránt Chevy Monte Carló-val versenyző pilóták nyerték, a NASCAR engedményeket tett a másik két autógyártó, a Ford és a Pontiac számára. Erre az évadra a Goodyear lett a sorozat egyedüli gumiszállítója, miután az 1994-es versenyek befejeztével a Hoosier úgy döntött, kiszáll a sorozatból, hiába nyert egyébként három versenyt is Geoff Bodine-nal.
Csapatok, versenyzők[szerkesztés]
Teljes szezon[szerkesztés]
Résszezonos program[szerkesztés]
Versenynaptár[szerkesztés]
Versenyek[szerkesztés]
Busch Clash[szerkesztés]
A szezon első versenyéért, a Busch Clashért nem járt pont, nem számított bele az összértékelésbe. A versenyen az előző év pole-pozíciósai vehettek részt, a Busch Clash első helyéről pedig Geoff Bodine rajtolhatott. A versenyen végig Dale Earnhardt dominált, aki a húszból tizennyolc kört töltött az élen. Ez volt Earnhardt hatodik Clash-győzelme. A második helyen Sterling Marlin, a harmadikon Bill Elliott végzett, a legjobb ötben rajtuk kívül még Jeff Gordon és Todd Bodine volt megtalálható.
Gatorade 125s[szerkesztés]
A Daytona 500 kvalifikációs versenyeit, a két Gatorade 125s elnevezésű viadalt február tizenhatodikán rendezték a daytonai pályán. A két verseny mezőnye az előző vasárnapi kvalifikáció alapján állt össze. Az első futamba a páratlan helyen végzők (első, harmadik, ötödik stb.) kerültek, a másodikba a páros pozíciók (második, negyedik, hatodik) birtokosai.
Az első 125 mérföldes versenyt Sterling Marlin nyerte, aki az ötvenből negyvennégy körben is az élen állt. Marlin győzelmével a Daytona 500-on a harmadik helyről indulhatott. A második 125 mérföld leggyorsabbja Earnhardt volt Gordon előtt. A második Gatorade 125 tizenötödik körében Jimmy Spencer, Billy Standridge és Loy Allen, Jr. is összeütközött. A baleset miatt Spencer és Standridge is elvesztette minden esélyét arra, hogy kvalifikálja magát a főversenyre. A második nagy baleset a negyvenkettedik körben történt, ebbe Chad Little, Phil Barkdoll, Phil Parsons é Jim Sauter keveredett bele, közülük Little, Barkdoll és Sauter nem indulhatott a Daytona 500-on.
Daytona 500[szerkesztés]
A Daytona 500-on Dale Jarrett karrierje első pole-pozícióját szerezte. A futamon Sterling Marlin második Cup-győzelmét szerezte, érdekesség, hogy mindkettőt Daytonában. Azzal, hogy a versenyt két egymást követő évben is meg tudta nyerni, illusztris társaságba került, ugyanis rajta kívül csak Richard Petty és Cale Yarborough tudtak duplázni a verseny történetében.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 4-Sterling Marlin
- 3-Dale Earnhardt
- 6-Mark Martin
- 16-Ted Musgrave
- 28-Dale Jarrett
- 30-Michael Waltrip
- 29-Steve Grissom
- 5-Terry Labonte
- 25-Ken Schrader
- 21-Morgan Shepherd
Nem kvalifikálták magukat: 20-Bobby Hillin, Jr., 40-Greg Sacks, 14-Randy MacDonald, 95-Doug Heveron, 82-Terry Byers, 52-Gary Bradberry, 62-Ronnie Sanders, 81-Kenny Wallace, 73-Phil Barkdoll, 99-Shawna Robinson, 72-Jim Sauter, 51-Kerry Teague, 97-Chad Little, 68-Bob Strait, 23-Jimmy Spencer, 0-Delma Cowart, 47-Billy Standridge, 67-Ken Bouchard, 48-James Hylton, 53-Ritchie Petty, 32-Mike Chase, 65-Steve Seligman
Goodwrench 500[szerkesztés]
A versenyt február huszonhatodikán rendezték a North Carolina Speedwayen. A pole-pozíciót és a győzelmet is Jeff Gordon szerezte meg.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 24-Jeff Gordon
- 18-Bobby Labonte
- 3-Dale Earnhardt
- 10-Ricky Rudd
- 28-Dale Jarrett, +1 kör
- 29-Steve Grissom, +1 kör
- 6-Mark Martin, +2 kör
- 12-Derrike Cope, +3 kör
- 31-Ward Burton, +3 kör
- 42-Kyle Petty, +3 kör
Nem kvalifikálták magukat: 66-Ben Hess, 52-Gary Bradberry, 48-James Hylton, 47-Billy Standridge, 19-Phil Parsons
Pontiac Excitement 400[szerkesztés]
Március ötödikén, Richmondban is Gordon indulhatott a pole-ból, a versenyt azonban csapattársa, Terry Labonte nyerte.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 5-Terry Labonte
- 3-Dale Earnhardt
- 2-Rusty Wallace
- 25-Ken Schrader
- 4-Sterling Marlin
- 12-Derrike Cope
- 17-Darrell Waltrip
- 6-Mark Martin, +1 kör
- 43-Bobby Hamilton, +1 kör
- 37-John Andretti, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 32-Jimmy Hensley, 81-Kenny Wallace, 47-Billy Standridge, 78-Jay Hedgecock, 29-Steve Grissom, 52-Gary Bradberry, 66-Ben Hess, 49-Eric Smith, 77-Davy Jones
Purolator 500[szerkesztés]
Egy héttel később, Atlantában Dale Earnhardt indulhatott az első helyről, a versenyt azonban Jeff Gordon nyerte.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 24-Jeff Gordon
- 18-Bobby Labonte
- 5-Terry Labonte
- 3-Dale Earnhardt
- 28-Dale Jarrett, +1 kör
- 21-Morgan Shepherd, +1 kör
- 4-Sterling Marlin, +1 kör
- 10-Ricky Rudd, +1 kör
- 6-Mark Martin, +2 kör
- 2-Rusty Wallace, +2 kör
Nem kvalifikálták magukat: 31-Ward Burton, 52-Gary Bradberry, 27-Loy Allen Jr., 67-Ken Bouchard, 76-Johnny Chapman, 66-Ben Hess, 81-Kenny Wallace, 78-Pancho Carter
TranSouth Financial 400[szerkesztés]
Március 26-án, a Darlington Racewayen ismét Gordon indulhatott a pole-ból, a versenyt viszont Marlin nyerte. Gordon a 201. körben balesetbe keveredett. A pályát évtizedek óta először újraaszfaltozták, amely erre a versenyre készült el.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 4-Sterling Marlin
- 3-Dale Earnhardt
- 16-Ted Musgrave
- 75-Todd Bodine
- 12-Derrike Cope
- 29-Steve Grissom
- 30-Michael Waltrip
- 21-Morgan Shepherd
- 43-Bobby Hamilton
- 37-John Andretti, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 81-Kenny Wallace, 52-Brad Teague, 19-Phil Parsons
Food City 500[szerkesztés]
Bristolban, az első áprilisi versenyen Mark Martin szerepelt a legjobb az időmérőn, a futamot Gordon nyerte.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 24-Jeff Gordon
- 2-Rusty Wallace
- 17-Darrell Waltrip
- 43-Bobby Hamilton
- 10-Ricky Rudd
- 28-Dale Jarrett
- 5-Terry Labonte, +1 kör
- 6-Mark Martin, +1 kör
- 4-Sterling Marlin, +1 kör
- 33-Robert Pressley, +2 kör
Nem kvalifikálták magukat: 98-Jeremy Mayfield, 87-Joe Nemechek, 26-Steve Kinser, 47-Billy Standridge, 78-Hut Stricklin, 66-Butch Miller, 52-Brad Teague, 27-Loy Allen Jr., 90-Mike Wallace
First Union 400[szerkesztés]
A North Wilkesboro Speedwayen rendezett versenyen Gordon nem tudta győzelemre váltani újabb első rajthelyét, ugyanis a futamot Earnhardt nyerte.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 3-Dale Earnhardt
- 24-Jeff Gordon
- 6-Mark Martin
- 2-Rusty Wallace
- 29-Steve Grissom
- 16-Ted Musgrave, +1 kör
- 4-Sterling Marlin, +1 kör
- 1-Rick Mast, +1 kör
- 11-Brett Bodine, +1 kör
- 17-Darrell Waltrip, +2 kör
Nem kvalifikálták magukat: 98-Jeremy Mayfield, 81-Kenny Wallace, 32-Chuck Bown, 78-Jay Hedgecock, 77-Davy Jones, 47-Billy Standridge, 27-Jeff Purvis, 26-Steve Kinser, 52-Randy MacDonald
Hanes 500[szerkesztés]
A versenynaptár legrövidebb pályáján, Martinsville-ben Bobby Labonte indulhatott az első helyről, a kockás zászlót azonban Rusty Wallace látta meg először. A versenyt 356 kör után leintették, egy hosszúra nyúló piros zászlós periódus és a sötétedés miatt.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 2-Rusty Wallace
- 16-Ted Musgrave
- 24-Jeff Gordon
- 17-Darrell Waltrip
- 6-Mark Martin
- 25-Ken Schrader
- 28-Dale Jarrett
- 43-Bobby Hamilton
- 42-Kyle Petty, +1 kör
- 18-Bobby Labonte, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 75-Todd Bodine, 23-Jimmy Spencer, 32-Chuck Bown,
78-Jay Hedgecock, 8-Jeff Burton, 22-Randy LaJoie, 77-Davy Jones
Winston Select 500[szerkesztés]
Talladegában Terry Labonte indulhatott az első helyről, a versenyt azonban Mark Martin nyerte. A sokáig az első helyekért harcoló Dale Earnhardt két körrel a vége előtt megpördült, de végül nem törte össze autóját, így tovább tudott haladni, és célba is ért, a huszonegyedik helyen. Loy Allen Jr. pályafutása során egyedül ezen a versenyen zárt a legjobb tíz között, sőt, még néhány kör erejéig az első helyen is haladt.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 6-Mark Martin
- 24-Jeff Gordon
- 21-Morgan Shepherd
- 17-Darrell Waltrip
- 18-Bobby Labonte
- 94-Bill Elliott
- 7-Geoff Bodine
- 75-Todd Bodine
- 23-Jimmy Spencer
- 19-Loy Allen Jr.
Nem kvalifikálták magukat: 53-Ritchie Petty, 47-Billy Standridge, 87-Joe Nemechek, 65-Steve Seligman, 0-Delma Cowart
Save Mart Supermarkets 300[szerkesztés]
Május hetedikén a mezőny Sears Pointba látogatott a szezon első nem oválpályás versenyére. A futamot Earnhardt nyerte, akinek ez az egyetlen győzelme ilyen jellegű pályákon.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 3-Dale Earnhardt
- 6-Mark Martin
- 24-Jeff Gordon
- 10-Ricky Rudd
- 5-Terry Labonte
- 16-Ted Musgrave
- 4-Sterling Marlin
- 75-Todd Bodine
- 25-Ken Schrader
- 30-Michael Waltrip
Nem kvalifikálták magukat: 40-Greg Sacks, 98-Jeremy Mayfield, 27-Elton Sawyer, 00-Scott Gaylord, 64-Garrett Evans, 22-St. James Davis, 19-Ernie Cope
Coca-Cola 600[szerkesztés]
Charlotte-ban, a Coca-Cola 600-on Bobby Labonte megszerezte pályafutása első Cup-győzelmét.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 18-Bobby Labonte
- 5-Terry Labonte
- 30-Michael Waltrip
- 4-Sterling Marlin, +1 kör
- 10-Ricky Rudd, +1 kör
- 3-Dale Earnhardt, +1 kör
- 26-Hut Stricklin, +1 kör
- 9-Lake Speed, +2 kör
- 43-Bobby Hamilton, +2 kör
- 41-Ricky Craven, +3 kör
Nem kvalifikálták magukat: 40-Greg Sacks, 20-Bobby Hillin Jr., 95-Jimmy Hensley, 77-Davy Jones, 44-Jeff Purvis, 67-Johnny Chapman
Miller Genuine Draft 500[szerkesztés]
Június negyedikén, Doverben Kyle Petty megszerezte pályafutása utolsó, nyolcadik Cup-futamgyőzelmét. Ez volt az első olyan doveri verseny, ahol a borítás nem aszfalt, hanem beton volt.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 42-Kyle Petty
- 18-Bobby Labonte
- 16-Ted Musgrave
- 26-Hut Stricklin
- 3-Dale Earnhardt
- 24-Jeff Gordon, +1 kör
- 4-Sterling Marlin, +1 kör
- 30-Michael Waltrip, +1 kör
- 2-Rusty Wallace, +1 kör
- 87-Joe Nemechek, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 79-Doug French, 19-Loy Allen Jr.
UAW-GM Teamwork 500[szerkesztés]
Poconóban Ken Schrader indulhatott az első helyről. A versenyt Terry Labonte nyerte, aki mindössze az utolsó hét kört vezette. Labonte azután állt az élre, miután Jeff Gordon elrontott egy váltást, és emiatt lelassult. Gordon kikerülése túl hosszú ideig tartott ahhoz, hogy a manőver után még Labontét is utolérjék. A versenyre egyedül Doug French nem tudta kvalifikálni magát.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 5-Terry Labonte
- 16-Ted Musgrave
- 25-Ken Schrader
- 4-Sterling Marlin
- 26-Hut Stricklin
- 94-Bill Elliott
- 21-Morgan Shepherd
- 3-Dale Earnhardt
- 30-Michael Waltrip
- 11-Brett Bodine
Miller Genuine Draft 400[szerkesztés]
Michiganben Bobby Labonte másodszor végzett az élen. John Andretti pályafutása addigi legjobb eredményét elérve negyedik lett. Lake Speed és Michael Waltrip egy ütközés miatt összeverekedtek a bokszutcában.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 18-Bobby Labonte
- 24-Jeff Gordon
- 2-Rusty Wallace
- 37-John Andretti
- 21-Morgan Shepherd
- 28-Dale Jarrett
- 4-Sterling Marlin
- 6-Mark Martin
- 5-Terry Labonte
- 16-Ted Musgrave
Nem kvalifikálták magukat: 88-Gary Bradberry, 40-Greg Sacks
Pepsi 400[szerkesztés]
A szezon második daytonai versenyét, a Pepsi 400-at Earnhardt pole-ja után Gordon nyerte.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 24-Jeff Gordon
- 4-Sterling Marlin
- 3-Dale Earnhardt
- 6-Mark Martin
- 16-Ted Musgrave
- 25-Ken Schrader
- 42-Kyle Petty
- 10-Ricky Rudd
- 23-Jimmy Spencer
- 94-Bill Elliott
Nem kvalifikálták magukat: 81-Kenny Wallace, 0-Delma Cowart, 65-Steve Seligman
Slick 50 300[szerkesztés]
New Hampshire-ben Gordon sorozatban harmadszor végzett az első két hely valamelyikén, ezúttal az első pozícióban. A versenyre egyedül Eric Smith nem kvalifikálta magát.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 24-Jeff Gordon
- 21-Morgan Shepherd
- 6-Mark Martin
- 5-Terry Labonte
- 10-Ricky Rudd
- 2-Rusty Wallace
- 12-Derrike Cope
- 16-Ted Musgrave
- 4-Sterling Marlin
- 25-Ken Schrader
Miller Genuine Draft 500[szerkesztés]
A sorozat 1995-ben másodszor vendégeskedett Poconóban. Bill Elliott első rajthelye után Dale Jarrettet intették le elsőként.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 28-Dale Jarrett
- 24-Jeff Gordon
- 10-Ricky Rudd
- 16-Ted Musgrave
- 94-Bill Elliott
- 7-Geoff Bodine
- 6-Mark Martin
- 98-Jeremy Mayfield
- 87-Joe Nemechek
- 15-Dick Trickle
Nem kvalifikálták magukat: 14-Randy MacDonald, 82-Terry Byers
DieHard 500[szerkesztés]
Július huszonharmadikán a második talladegai futamot Sterling Marlin nyerte azután, hogy az időmérőn is ő volt a leggyorsabb. Ken Schrader súlyos balesetet szenvedett azután, hogy a csapattársa, Jeff Gordon meglökte, és magával sodort tizenhárom másik autót is. Schrader végül nem sérült meg.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 4-Sterling Marlin
- 28-Dale Jarrett
- 3-Dale Earnhardt
- 21-Morgan Shepherd
- 94-Bill Elliott
- 42-Kyle Petty
- 6-Mark Martin
- 24-Jeff Gordon
- 30-Michael Waltrip
- 23-Jimmy Spencer, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 22-Jimmy Hensley, 0-Delma Cowart, 65-Steve Seligman
Brickyard 400[szerkesztés]
Az első Brickyard 400 sikere után a NASCAR 1995-re is visszatért Indianapolisba. Az egész hétvége az Erin hurrikán fenyegetésében zajlott. A pole-ból Jeff Gordon indulhatott, mögötte pedig a legendás 43-as rajtszámú autóban Bobby Hamilton sorakozott fel.
A legendás A. J. Foyt, a formaautózás legsikeresebb amerikai alakja is elindult a versenyen, azonban végül nem tudta kvalifikálni magát a versenyre. 1958 óta íródó indianapolisi pályafutása alatt Foyttal ez először fordult elő.
A verseny reggelén is eső áztatta a pályát, azonban végül biztonságban, időben el tudtak rajtolni a második Brickyard 400-on. Mivel sokan azt hitték, hogy a nagy eső miatt úgyis elmarad a verseny, hazamentek, és a csapatok sem várták, hogy elindul majd a körözés a pályán. A verseny indításáról nagyon hirtelen született döntés, a csapatok az utolsó pillanatban lettek kész autóikkal, ezenkívül több néző is szinte a rajt pillanatában esett be a nézőtérre. 160 kör megtétele után végül Dale Earnhardtot intették le elsőként.
Az első tíz helyezett sorrendje:
| Poz. | Rajtrács | # | Versenyző | Szponzor | Autó | Csapat | Körök |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 13 | 3 | Dale Earnhardt | GM Goodwrench | Chevrolet | Richard Childress Racing | 160 |
| 2 | 24 | 2 | Rusty Wallace | Miller Genuine Draft | Ford | Team Penske | 160 |
| 3 | 26 | 28 | Dale Jarrett | Texaco/Havoline | Ford | Robert Yates Racing | 160 |
| 4 | 4 | 11 | Bill Elliott | Budweiser | Ford | Junior Johnson | 160 |
| 5 | 14 | 6 | Mark Martin | Valvoline | Ford | Roush Racing | 160 |
| 6 | 1 | 24 | Jeff Gordon | DuPont | Chevrolet | Hendrick Motorsports | 160 |
| 7 | 3 | 4 | Sterling Marlin | Kodak | Chevrolet | Morgan-McClure Motorsports | 160 |
| 8 | 9 | 1 | Rick Mast | Skoal Classic | Ford | Richard Jackson | 160 |
| 9 | 5 | 18 | Bobby Labonte | Interstate Batteries | Chevrolet | Joe Gibbs Racing | 160 |
| 10 | 33 | 21 | Morgan Shepherd | Citgo | Ford | Wood Brothers Racing | 160 |
Nem kvalifikálták magukat:
- 44-Jeff Purvis
- 95-Loy Allen Jr.
- 66-Billy Standridge
- 78-Pancho Carter
- 71-Dave Marcis
- 65-Steve Seligman
- 50-A. J. Foyt
- 80-Joe Ruttman
- 99-Danny Sullivan
The Bud at The Glen[szerkesztés]
A szezon második, nem oválpályás versenyét Watkins Glenben rendezték. A hétvégén Mark Martin tarolt, aki az első rajthely után a futamot is megnyerte. A versenyt sokáig Wally Dallenbach, Jr. vezette, Martin csak hat körrel a vége előtt tudta megelőzni Dallenbachot, így megszerezte sorozatban harmadik Watkins Glen-i győzelmét.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 6-Mark Martin
- 22-Wally Dallenbach, Jr.
- 24-Jeff Gordon
- 10-Ricky Rudd
- 5-Terry Labonte
- 18-Bobby Labonte
- 37-John Andretti
- 17-Darrell Waltrip
- 7-Geoff Bodine
- 41-Ricky Craven
Nem kvalifikálták magukat: 61-David Murry, 90-Mike Wallace, 49-Eric Smith
GM Goodwrench 400[szerkesztés]
Augusztus 19-én, Michiganben a nézők egy újabb duplázást láthattak, ekkor Bobby Labonte szerezte meg a pole-pozíciót és a futamgyőzelmet is testvére, Terry előtt.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 18-Bobby Labonte
- 5-Terry Labonte
- 24-Jeff Gordon
- 4-Sterling Marlin
- 2-Rusty Wallace
- 31-Ward Burton
- 41-Ricky Craven
- 43-Bobby Hamilton
- 94-Bill Elliott, +1 kör
- 26-Hut Stricklin, +1 kör
Goody's 500[szerkesztés]
Augusztus végén Bristolban a szezon egyik legemlékezetesebb versenyét láthatták a kilátogatók. Már a kezdés is nehézkes volt, ugyanis egy trópusi vihar miatt a verseny nagyjából másfélórás késéssel kezdődött. A verseny közben Dale Earnhardtot a mezőny végére küldték, amikor kiforgatta Rusty Wallace-t (a leintés után az eset miatt Wallace hozzávágott Earnhardthoz egy vizespalackot). Később Earnhardt ismét visszaesett a mezőny végére, amikor egy újraindításnál beleszaladt Derrike Cope autójába, emiatt pedig a boxba kellett hajtania, hogy megjavítsák autóját. A hétszeres bajnok ekkor ismét őrült felzárkózásba kezdett. Az utolsó körökben már másodikként haladt, és ismét megpróbálkozott egy apró lökéssel, ezúttal az élen haladó Terry Labontével szemben. Végül ez a megmozdulás csak kibillentette Labontét, és miután egyenesbe hozta autóját, még mindig Earnhardt előtt volt, és megnyerte a versenyt.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 5-Terry Labonte
- 3-Dale Earnhardt
- 28-Dale Jarrett
- 17-Darrell Waltrip
- 6-Mark Martin
- 24-Jeff Gordon
- 4-Sterling Marlin
- 90-Mike Wallace
- 8-Jeff Burton
- 12-Derrike Cope, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 42-Kyle Petty, 95-Joe Ruttman, 81-Kenny Wallace, 32-Jimmy Hensley, 77-Bobby Hillin, Jr., 75-Todd Bodine, 27-Elton Sawyer
Mountain Dew Southern 500[szerkesztés]
Szeptember elején Darlingtonban meglepetésre John Andretti indulhatott az első helyről. A versenyen Jeff Gordon győzelmével már egy, a papírformának sokkal inkább megfelelő végeredmény született.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 24-Jeff Gordon
- 3-Dale Earnhardt
- 2-Rusty Wallace
- 22-Ward Burton
- 30-Michael Waltrip
- 10-Ricky Rudd
- 26-Hut Stricklin
- 18-Bobby Labonte
- 9-Lake Speed
- 4-Sterling Marlin
Nem kvalifikálták magukat: 66-Billy Standridge, 52-Brad Teague, 88-Gary Bradberry
Miller Genuine Draft 400[szerkesztés]
Szeptember kilencedikén, Richmondban Rusty Wallace szezonbeli második győzelmét szerezte.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 2-Rusty Wallace
- 5-Terry Labonte
- 3-Dale Earnhardt
- 28-Dale Jarrett
- 43-Bobby Hamilton
- 24-Jeff Gordon
- 37-John Andretti, +1 kör
- 10-Ricky Rudd, +1 kör
- 25-Ken Schrader, +1 kör
- 16-Ted Musgrave, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 32-Ed Berrier, 78-Jay Hedgecock, 40-Shane Hall, 29-Steve Grissom, 90-Mike Wallace, 49-Eric Smith
MBNA 500[szerkesztés]
Doverben Rick Mast pályafutása második pole-pozícióját szerezte. A futamot már nem tudta megnyerni, ott Gordon zárt az élen.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 24-Jeff Gordon
- 43-Bobby Hamilton
- 2-Rusty Wallace
- 87-Joe Nemechek
- 3-Dale Earnhardt
- 4-Sterling Marlin
- 12-Derrike Cope, +1 kör
- 6-Mark Martin, +1 kör
- 18-Bobby Labonte, +2 kör
- 10-Ricky Rudd, +2 kör
Nem kvalifikálták magukat: ??-Billy Standridge, 66-Terry Fisher, 31-Greg Sacks
Goody's 500[szerkesztés]
Martinsville-ben az eső elmosta az időmérő edzést, így a rajtrácsra a bajnokság állásának megfelelően álltak fel, Gordon vezetésével. A versenyt Earnhardt nyerte.
Az első 10 helyezett sorrendje:
- 3-Dale Earnhardt
- 5-Terry Labonte
- 2-Rusty Wallace
- 43-Bobby Hamilton
- 7-Geoff Bodine
- 94-Bill Elliott
- 24-Jeff Gordon
- 17-Darrell Waltrip
- 12-Derrike Cope
- 28-Dale Jarrett
Nem kvalifikálták magukat: 31-Jimmy Hensley, 32-Greg Sacks, 40-Rich Bickle, 71-Dave Marcis, 77-Bobby Hillin, Jr., 81-Kenny Wallace
Tyson Holly Farms 400[szerkesztés]
Október első napján, North Wilkesboróban Ted Musgrave indult a pole-pozícióból, a versenyt pedig Mark Martin nyerte. 1959 óta ez volt az első verseny, hogy a mezőny minden egyes autója célbaért.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 6-Mark Martin
- 2-Rusty Wallace
- 24-Jeff Gordon
- 5-Terry Labonte
- 10-Ricky Rudd
- 88-Ernie Irvan
- 28-Dale Jarrett
- 25-Ken Schrader, +1 kör
- 3-Dale Earnhardt, +1 kör
- 94-Bill Elliott, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 75-Todd Bodine, 32-Greg Sacks, 98-Jeremy Mayfield, 22-Ward Burton, 8-Jeff Burton, 90-Mike Wallace, 78-Jay Hedgecock
UAW-GM Quality 400[szerkesztés]
Charlotte-ban Ricky Rudd első rajthelye után a futamgyőzelemnek sorozatban másodszor ismét Mark Martin örülhetett.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 6-Mark Martin
- 3-Dale Earnhardt
- 5-Terry Labonte
- 10-Ricky Rudd
- 28-Dale Jarrett
- 4-Sterling Marlin
- 22-Ward Burton
- 18-Bobby Labonte
- 2-Rusty Wallace
- 43-Bobby Hamilton
Nem kvalifikálták magukat: 97-Chad Little, 81-Kenny Wallace, 44-Jeff Purvis, 0-Delma Cowart, 66-Billy Standridge
AC Delco 400[szerkesztés]
A North Carolina Speedwayen rendezett október végi 400 mérföldes versenyen Hut Stricklin indulhatott az első helyről. A versenyen Ward Burton pályafutása első Cup-győzelmét szerezte. Burton ekkor mindössze hetedik versenyét futotta aktuális csapatával, a Bill Davis Racinggel.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 22-Ward Burton
- 2-Rusty Wallace
- 6-Mark Martin
- 5-Terry Labonte
- 8-Jeff Burton
- 4-Sterling Marlin
- 3-Dale Earnhardt
- 41-Ricky Craven
- 87-Joe Nemechek
- 94-Bill Elliott
Nem kvalifikálták magukat: 71-Dave Marcis, 88-Ernie Irvan, 19-Loy Allen Jr., 78-Jay Hedgecock, 84-Norm Benning, 70-Alan Russell, 14-Richard Brickhouse
Dura Lube 500[szerkesztés]
A szezon utolsó előtti versenyét október 29-én rendezték Phoenixben. Az első helyről Bill Elliott indulhatott, a versenyt Ricky Rudd nyerte. Rudd ezzel sorozatban tizenharmadik szezonjában szerzett legalább egy győzelmet.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 10-Ricky Rudd
- 12-Derrike Cope
- 3-Dale Earnhardt
- 2-Rusty Wallace
- 24-Jeff Gordon
- 16-Ted Musgrave
- 21-Morgan Shepherd
- 6-Mark Martin
- 1-Rick Mast
- 25-Ken Schrader
Nem kvalifikálták magukat: 50-A. J. Foyt, 97-Chad Little, 08-Mike Bliss, 40-Shane Hall, 00-Scott Gaylord, 58w-Wayne Jacks, 7-L. J. Pryor, 36-Rich Woodland, Jr.
NAPA 500[szerkesztés]
A szezonzáró NAPA 500-ra november 12-én, Atlantában került sor. A bajnokságot vezető Jeff Gordonnak elég volt a 41. pozíciónál jobb helyen beérnie, hogy megszerezze a bajnoki címet, és ezt meg is tette – harminckettedikként, tizennégy kör hátrányban. Így hiába nyújtott Dale Earnhardt közel tökéletes teljesítményt (győzelem, legtöbb élen töltött kör), csak másodikként zárt év végén.
Az első tíz helyezett sorrendje:
- 3-Dale Earnhardt
- 4-Sterling Marlin
- 2-Rusty Wallace
- 94-Bill Elliott
- 22-Ward Burton
- 23-Jimmy Spencer
- 88-Ernie Irvan, +1 kör
- 18-Bobby Labonte, +1 kör
- 77-Bobby Hillin, Jr., +1 kör
- 10-Ricky Rudd, +1 kör
Nem kvalifikálták magukat: 66-Billy Standridge, 59-Jack Sprague, 90-Mike Wallace, 40-Shane Hall, 0-Delma Cowart, 49-Eric Smith
A bajnokság végeredménye[szerkesztés]
- 24-Jeff Gordon – 4614
- 3-Dale Earnhardt – 4580
- 4-Sterling Marlin – 4361
- 6-Mark Martin – 4320
- 2-Rusty Wallace – 4240
- 5-Terry Labonte – 4146
- 16-Ted Musgrave – 3949
- 94-Bill Elliott – 3746
- -Ricky Rudd – 3734
- 18-Bobby Labonte – 3718
- 21-Morgan Shepherd – 3618
- 30-Michael Waltrip – 3601
- 28-Dale Jarrett – 3584
- 43-Bobby Hamilton – 3576
- 12-Derrike Cope – 3384
- 7-Geoff Bodine – 3357
- 25-Ken Schrader – 3221
- 37-John Andretti – 3140
- 17-Darrell Waltrip – 3078
- 11-Brett Bodine – 2988
- 1-Rick Mast – 2984
- 22-Ward Burton – 2926
- 9-Lake Speed – 2921
- 41-Ricky Craven (Ú) – 2883
- 15-Dick Trickle – 2875
- 23-Jimmy Spencer – 2809
- 29-Steve Grissom – 2757
- 87-Joe Nemechek – 2742
- 33-Robert Pressley (Ú) – 2663
- 42-Kyle Petty – 2638
- 98-Jeremy Mayfield – 2637
- 8-Jeff Burton – 2556
- 75-Todd Bodine – 2372
- 90-Mike Wallace – 2178
- 71-Dave Marcis – 2126
- 26-Hut Stricklin – 2082
- 77-Bobby Hillin, Jr. – 1686
- 27-Elton Sawyer – 1499
- 32-Greg Sacks – 1349
- Randy LaJoie (Ú) – 1133
- 19-Loy Allen Jr. – 890
- Kenny Wallace – 878
- Chuck Bown – 618
- Jimmy Hensley – 558
- Rich Bickle – 538
- Davy Jones (Ú) – 520
- 58-Jeff Purvis – 391
- 88-Ernie Irvan – 354
- Steve Kinser (Ú) – 287
- Wally Dallenbach, Jr. – 221
Források[szerkesztés]
- Statisztika Archiválva 2006. augusztus 21-i dátummal a Wayback Machine-ben