1936-os amerikai elnökválasztás
38. elnökválasztás az Egyesült Államokban | |||
|---|---|---|---|
| Részvétel | 61,0% | ||
| Párt | |||
| Elnökjelölt | Franklin D. Roosevelt | Alf Landon | William Lemke |
| Állam | New York | Kansas | Észak-Dakota |
| Alelnökjelölt | John Nance Garner | Frank Knox | Thomas C. O’Brien |
| Elektorok | 523 | 8 | 0 |
| Szavazatok | 27 752 648 (60,80%) | 16 681 862 (36,54%) | 892 378 (1,95%) |
|
| |||
A Wikimédia Commons tartalmaz 1936-os amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat. | |||
Az 1936-os amerikai elnökválasztást 1936. november 3-án tartották az Amerikai Egyesült Államokban, hogy megválasszák az ország elnökét és alelnökét, négy éves terminusra. A választás a nagy gazdasági világválság mélypontja után pár évvel történt, a hivatalban lévő Franklin D. Roosevelt demokrata elnök és John Nance Garner alelnök mérkőzött meg a republikánus Alf Landon kansasi kormányzóval és Frank Knox újságszerkesztővel. Rooseveltet a választások történetének legnagyobb különbségével választották újra (60,8%), és az elektori szavazatok 98,49%-át (Maine és Vermont kivételével minden államot megnyert) kapta meg, amely a legtöbb volt egy jelölt által 1820 óta, mikor James Monroe elnöknek gyakorlatilag nem volt ellenfele. A győzelem megerősítette a New Deal koalíció hatalmát az ötödik pártrendszer (1932–1980) felett.[1]
Rooseveltet és Garnert ellenfél nélkül újrajelölte a Demokrata Párt, míg Landon le tudta győzni William Borah szenátort a Republikánus Párt vezetőinek támogatásával az 1936-os jelölőgyűlésen. A populista Unió Párt William Lemke képviselőt jelölte.
A választás a nagy gazdasági világválság nyolcadik évében történt, mikor Roosevelt még a New Deal gazdasági politikacsomagja elfogadásán dolgozott a Kongresszusban és bíróságokon. Ettől függetlenül a már elfogadott New Deal-javaslatok, mint a társadalombiztosítás és a munkanélküli segélyek, kiemelkedően népszerűek voltak az amerikai lakosság körében. Landon, aki egy mérsékelt republikánus volt, önmaga is támogatta a New Deal egyes részeit, de szerinte nem volt eléggé hatásos és vesztegette az amerikai kormány pénzét.
A Demokrata és Republikánus Pártok az 1850-es évek óta irányította az amerikai politikai életet, amely óta egyetlen jelölt se tudott akkora győzelmet aratni, mint Roosevelt 1936-ban. A szavazatok 60,8%-át rá adták le, míg Landon 36,56%-ot, Lemke pedig 1,96%-ot kapott. Roosevelt minden államot megnyert Maine és Vermont kivételével, amelyek együtt nyolc elektori szavazatot értek. 523 elektori szavazata a legnagyobb arányú győzelem volt az ország történetében, míg a második legnagyobb számú elektori szavazat (Ronald Reagan 1984-ben 525-öt nyert el). Roosevelt ezek mellett egy demokrata jelölt által legnagyobb arányban nyerte meg a leadott szavazatokat is, bár ezt a rekordját később Lyndon B. Johnson megdöntötte 61,1%-kal. Roosevelt 523 elektora egyike a három alkalomnak, hogy egy jelölt több, mint 500 elektort nyert meg, 1972 és 1984 mellett, és az egyetlen demokrata.
Jelöltek
[szerkesztés]Demokrata Párt
[szerkesztés]| Franklin D. Roosevelt | John Nance Garner | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Az Egyesült Államok 32. elnöke (1933–1945) |
Az Egyesült Államok 32. alelnöke (1933–1941) | ||||||||||||||||||||||||||||
Jelölőgyűlés
| Franklin D. Roosevelt | Henry Skillman Breckinridge | Upton Sinclair | John S. McGroarty | Al Smith |
|---|---|---|---|---|
Az Egyesült Államok elnöke (1933–1945) |
Az Egyesült Államok háborús alminisztere (1913–1916) |
Regényíró és újságíró |
New York kormányzója (1919–1920, 1923–1928) | |
4 830 730 szavazat |
136 407 szavazat |
106 068 szavazat |
61 391 szavazat |
8 856 szavazat |
Republikánus Párt
[szerkesztés]| Alf Landon | Frank Knox | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kansas 26. kormányzója (1933–1937) |
A Chicago Daily News tulajdonosa (1931–1940) | ||||||||||||||||||||||||||||
Landon egyetlen valós ellenfele William Borah volt, de a jelölőgyűlésen Landon könnyen diadalmaskodott.[2]
Unió Párt
[szerkesztés]| Unió Párt | |||||||||||||||||||||||||||||
| William Lemke | Thomas C. O’Brien | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Az Egyesült Államok képviselője Észak-Dakota államból (1933–1941, 1943–1950) |
Ügyész | ||||||||||||||||||||||||||||
Eredmények
[szerkesztés]| Jelölt | Párt | Állam | Szavazatok | Elektorok | Alelnökjelölt | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Szavazatszám | % | Jelölt | Állam | Elektorok | |||||
| Franklin D. Roosevelt (hivatalban) | Demokrata | New York | 27 752 648 | 60,80% | 523 | John Nance Garner (hivatalban) | Texas | 523 | |
| Alf Landon | Republikánus | Kansas | 16 681 862 | 36,54% | 8 | Frank Knox | Illinois | 8 | |
| William Lemke | Unió | Észak-Dakota | 892 378 | 1,95% | 0 | Thomas C. O’Brien | Massachusetts | 0 | |
| Norman Thomas | Szocialista | New York | 187 910 | 0,41% | 0 | George A. Nelson | Wisconsin | 0 | |
| Earl Browder | Kommunista | Kansas | 79 315 | 0,17% | 0 | James W. Ford | New York | 0 | |
| D. Leigh Colvin | Szesztilalom | New York | 37 646 | 0,08% | 0 | Claude A. Watson | Kalifornia | 0 | |
| John W. Aiken | Szocialista Munkáspárt | Connecticut | 12 799 | 0,03% | 0 | Emil F. Teichert | New York | 0 | |
| Egyéb | 3141 | 0.,00% | — | Egyéb | — | ||||
| Összesen | 45 647 699 | 100% | 531 | 531 | |||||
| Győzelemhez szükséges | 266 | 266 | |||||||
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kleppner, Paul. The Evolution of American Electoral Systems, 219–225. o.
- ↑ Keynoter Denounces Roosevelt Policies, Demanding Tax Cuts and Balanced Budget; Landon Men Take Control of Convention. archive.nytimes.com. (Hozzáférés: 2025. december 4.)













