1932–1933-as NHL-szezon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(1932-1933-as NHL-szezon szócikkből átirányítva)

Az 1932–1933-as NHL-szezon a tizenhatodik NHL-szezon volt. Az Ottawa Senators visszajövetelével megint kilenc csapat vett részt. A kilenc csapat egyenként 48 mérkőzést játszott. A Stanley-kupa-döntő a visszavágója volt az 1932-es döntőnek, ezúttal a New York Rangers verte meg a Toronto Maple Leafst, három győzelemmel egy vereséggel szemben.

A liga üzleti változásai[szerkesztés]

Az Ottawa Senators visszatért, miután pénzügyi nehézségek miatt egy szezont kihagyott a csapat. Viszont a Philadelphia Quakers nem tért vissza.

Bár a Montreal Maroonsnak három kapusa is volt - Flat Walsh, Dave Kerr és Normie Smith - nagyon érdekeltee a csapatot a Chicagóban játszó Charlie Gardiner. James Strachan egy kápusát és 10 000 dollárt ajánlott Gardinerért, de Chicago ezt nem fogadta el.

Szabálymódosítások[szerkesztés]

Ettől a szezontól fogva kötelező lett, hogy mindig legyen a jégen egy csapatkapitány vagy egy helyettes kapitány.

Az alapszakasz[szerkesztés]

Csúcsnak számított a kapitányként tevékenykedő kapusok száma: George Hainsworth, Roy Worters, Charlie Gardiner és Alex Connell. A Red Wings és a Bruins egyaránt 58-58 ponttal fejezte be a szezont, de Boston lett az első helyezett a jobb egymáselleni eredmény miatt. Ottawa erősen kezdte a szezont és a bajnokság felénél a Kanadai-divízió második helyét foglalta el, de a második felében összeesett és utolsó helyen végzett. A csapat elnöke elrendelte, hogy pénzbírságot kap minden olyan játékos, aki közömbösen játszott. Toronto menedzsere, Conn Smythe, három játékost ajánlott Ottawának cserében Hec Kilrea-ért, de ezt Frank Ahearn, a Senators elnöke, szó szerint kinevette.

Ez volt az első alkalom hogy Toronto első helyen fejezte be a szezont, mióta Maple Leafs név alatt játszott. A Canadiens új edzője Newsy Lalonde volt. Nagyon rosszúl kezdték a szezont, de éppenhogy sikerült bekerülni a rájátszásba. A Boston Bruins Eddie Shore kitűnő játékával első helyen végezett az Amerikai-divízió ban.

Tabella[szerkesztés]

Megjegyzés: a vastagon szedett csapatok bejutottak a rájátszásba

Kanadai-divízió MSz Gy V D P SzG KG
Toronto Maple Leafs 48 24 18 6 54 119 111
Montreal Maroons 48 22 20 6 50 135 119
Montréal Canadiens 48 18 25 5 41 92 115
New York Americans 48 15 22 11 41 91 118
Ottawa Senators 48 11 27 10 32 88 131
Amerikai-divízió MSz Gy V D P SzG KG B
Boston Bruins 48 25 15 8 58 124 88
Detroit Red Wings 48 25 15 8 58 111 93
New York Rangers 48 23 17 8 54 135 107
Chicago Black Hawks 48 16 20 12 44 88 101

Kanadai táblázat[szerkesztés]

Játékos Csapat MSz G A P B
Bill Cook New York Rangers 48 28 22 50 51
Busher Jackson Toronto Maple Leafs 48 27 17 44 43
Baldy Northcott Montreal Maroons 48 22 21 43 50
Hooley Smith Montreal Maroons 48 20 21 41 66
Paul Haynes Montreal Maroons 48 16 25 41 18
Aurel Joliat Montréal Canadiens 48 18 21 39 53
Marty Barry Boston Bruins 48 24 13 37 40
Bun Cook New York Rangers 48 22 15 37 35
Nels Stewart Boston Bruins 47 18 18 36 62
Howie Morenz Montréal Canadiens 46 14 21 35 32

Stanley-kupa rájátszás[szerkesztés]

A második helyezettek szériájában a Detroit Red Wings 5:2-es gólaránnyal verte meg a Montreal Maroonst, a New York Rangers pedig 8:5-ös összesítéssel a Montréal Canadienst. Ezután a Rangers győzött a Red Wings felett, 6:3-as gólaránnyal, és bekerültek a döntőbe. A divízióbajnokok sorozata eldöntéséhez az összes öt lehetséges meccsre volt szükség, a Toronto Maple Leafs három győzelemmel nyerte a szériát a Boston Bruins két győzelmével szemben.

Döntő[szerkesztés]

Toronto Maple Leafs vs. New York Rangers

Dátum Idegenben Eredmény Otthon Eredmény Megjegyzés
Április 4. Toronto Maple Leafs 1 New York Rangers 5
Április 8. New York Rangers 3 Toronto Maple Leafs 1
Április 11. New York Rangers 2 Toronto Maple Leafs 3
Április 13. New York Rangers 1 Toronto Maple Leafs 0 (hossz.)

Az öt mérkőzésből álló párharcot (három győzelemig tartó sorozatot) a New York nyerte 3:1-re, így ők lettek a Stanley-kupa bajnokok.

NHL díjak[szerkesztés]

Ez volt az első szezon amelyben a liga elnöke, Frank Calder, az év legjobb újoncát kiválasztotta.

Első All-Star csapat[szerkesztés]

Második All-Star csapat[szerkesztés]

Debütálók[szerkesztés]

Itt a fontosabb debütálók szerepelnek, első csapatukkal. A csillaggal jelöltek a rájátszásban debütáltak.

Visszavonulók[szerkesztés]

Itt a fontosabb olyan játékosok szerepelnek, akik utolsó NHL-meccsüket ebben a szezonban játszották.

Források[szerkesztés]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap