1868-as spanyol forradalom
| 1868-as spanyol forradalom | |||||||||
.jpg) | |||||||||
| Az ideiglenes kormány a forradalom után | |||||||||
| Dátum | 1868. szeptember 19-27. | ||||||||
| Helyszín |
 Spanyolország | ||||||||
| Eredmény | II. Izabella elűzése | ||||||||
| |||||||||
A dicső forradalom (spanyolul: La Gloriosa vagy Sexenio Democrático) 1868-ban zajlott Spanyolországban, és eredményeképpen megfosztották trónjától II. Izabella királynőt. A forradalom vezetői végül egy herceget is szereztek, Savoyai Amadét, akiből spanyol király lett. Uralma két évig tartott, és az első spanyol köztársaság váltotta fel. Az szintén két évig létezett, míg a vezetők 1875-ben kikiáltották Izabella fiát, XII. Alfonzt királlyá, megvalósítva ezzel a Bourbon-ház restaurálását.
Háttér[szerkesztés]
Egy 1866-os lázadás, amit Juan Prim vezetett és a testőrök lázadása a San Gil laktanyában, Madridban, mind egy-egy jelzés volt a spanyol liberálisoknak és republikánusoknak, hogy komoly nyugtalanság van a társadalomban, amit ki lehetne használni, ha megfelelően irányítanának. A liberális és republikánus száműzöttek egyességeket kötöttek Ostendben (ma Belgium) 1866-ban és Brüsszelben 1867-ben. Ezek az egyezmények fektették le egy nagy forradalom kereteit, ebben az esetben nem csak hogy leváltsák a miniszterelnököt egy liberálissal, hanem hogy megbuktassák II. Izabellát, akinek személyében látták Spanyolország problémáinak forrását.
A királynő folyamatos ingadozása a liberális és konzervatív csoportok közt 1868-ig, felháborította a mérsékelteket, a haladókat és a Liberális Unió tagjait. Uralma elleni ellenállás fejlődött mozgalommá és átlépte a pártok határait. Leopoldo O'Donnell 1867-es halála a Liberális Uniót arra késztette, hogy felbomoljon. Sok támogatója, akik eredetileg átlépve a párthatárokat megalakították a pártot, csatlakoztak a dagadó mozgalomhoz Izabella hatalmának megdöntésére egy hatékonyabb rendszer érdekében.
A forradalom[szerkesztés]
1868 szeptemberében Juan Bautista Topete admirális tengerészei fellázadtak Cádizban. Ez ugyanazon város, ahol fél évszázada Rafael del Riego indított puccsot Izabella apja ellen.
Amikor Prim és Francisco Serrano tábornokok megbuktatták a kormányt, a hadsereg java része átállt a forradalmi tábornokok oldalára, mikor azok megérkeztek Spanyolországba. A királynő egy röpke erőfitogtatást mutatott be az Alcoleai csatában, ahol a lojális tábornokok Manuel Pavia vezetése alatt vereséget szenvedtek Serrano tábornok csapataitól.
1868-ban Izabella királynő Franciaországba menekült és visszavonult a spanyol politika eseményei elől Párizsba. Ott élt száműzetésben haláláig 1904-ben.
A forradalmi szellem éppen megfosztotta trónjától a spanyol kormányt, azonban hiányzott az irányzat. A liberálisoknak, mérsékelteknek és republikánusoknak szembe kellett nézni a hatalmas feladattal, egy olyan kormányt alakítani, amely jobban szolgálja érdekeiket, mint Izabella tette. Baldomero Espertero önkényuralmával szemben a kormányzás ellenőrzése Francisco Serrano kezébe került, aki kitervezte ezt a forradalmat. A cortes eleinte elutasította a köztársaság eszméjét, ezért Serranot nevezték ki helytartónak, míg elkezdtek megfelelő uralkodót keresni. 1869-ben a Cortes kihirdetett egy liberális alkotmányt, az első hasonló alkotmányt Spanyolországban 1812 óta.
A megfelelő király megtalálása gondokat okozott a Cortesnek. A republikánusok többsége elfogadhatónak talált volna egy királyt, aki tehetséges lett volna és ragaszkodott volna az alkotmányhoz. Prim, egy örökös lázadó Izabella rendszere ellen, lett a régens 1869-ben.a koros Espartero felmerült, mint egy lehetőség, akinek még mindig jelentős befolyása volt a haladók között. Annak ellenére, hogy visszautasította a királyi címet, mégis 8 szavazatot kapott a végső szavazáson. Számosan Izabella kiskorú fiát, Alfonzt javasolták, de sokan úgy gondolták, hogy anyja befolyása alá kerülhetett volna és örökölhette volna hibáit. A Szász-Coburg-házból származó Ferdinánd, a szomszédos Portugália hajdani régense, szintén szóba került. A politikusok attól féltek, hogy Hohenzollern-Sigmaringen Lipót herceg jelölése porosz–francia háborúhoz vezetne.
1870 augusztusában a választás egy olasz hercegre, Savoyai Amadére esett. Ő II. Viktor Emánuel olasz király fiatalabb fia volt, akinek személye kevesebb politikai komplikációt jelentett, mint a német, vagy francia trónigénylő és liberális támogatással is bírt. Őt választották tehát meg I. Amadé néven Spanyol királynak 1870. november 3-án.
November 27-én szállt partra Cartagenában, ugyanazon a napon, amikor meggyilkolták Juan Primet, mikor elhagyta a Cortes épületét. Amadeo megesküdött a tábornok sírja felett, hogy betartja a spanyol alkotmányt. Két évig uralkodott, mígnem a pártok meg nem alakították az első spanyol köztársaságot. Az is csak két évig létezett. Semmilyen politikai erő nem akarta visszaállítani II. Izabella királynő hatalmát, ehelyett a Cortes 1875-ben kikiáltotta Izabella fiát, XII. Alfonzt királynak.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Glorious Revolution (Spain) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
