163 Erigone

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
163 Erigone
Felfedezése
FelfedezőHenri Joseph Anastase Perrotin[1]
Felfedezés ideje1876. április 26.[1]
Felfedezés helyeToulouse Observatory[2]
Névadó
Ideiglenes név
  • 1957 OT
  • A892 RA
  • 2017 YH23
  • A876 HC
KisbolygókategóriaErigone family
Pályaadatok
Epocha2009. június 18.
(2455000,5 JD)
Aphélium távolsága421 464 175 km
(2,817 CsE)[1]
Perihélium távolsága286 783 054 km
(1,917 CsE)[1]
Fél nagytengely354 123 615 km
(2,367 CsE)[1]
Pálya excentricitása0,19[1]
Orbitális periódus1330,279 nap
3,64 év[1]
Közepes anomália296,301°[1]
Inklináció4,813°[1]
Felszálló csomó hossza160,209°[1]
Perihélium szöge298,348°[1]
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő72,63 km[1]
Forgási periódus16,136 h[1]
Albedó0,055[1]
Abszolút fényesség9,47[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz 163 Erigone témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A 163 Erigone a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Henri Joseph Anastase Perrotin fedezte fel 1876. április 26-án.

2014. március 20-án a kisbolygó eltakarta a Regulus csillagot.[3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2009. augusztus 4.)
  2. JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2024. január 24.)
  3. http://hvg.hu/vilag/20140318_Oriasi_aszteroida_tuntet_el_egy_csillagot