115-ös antiokheiai földrengés
| 115-ös antiokheiai földrengés | |
| Dátum | 115. december 13. |
| Momentum magnitúdó | 7,3-7,5[1] Mw |
| Felületi hullám magnitúdó | 7,5[2] Ms |
| Érintett országok | Római Birodalom (Syria provincia) |
| Utórengések | erősebb utórengések több napig voltak érezhetők[3] |
| Szökőár | igen |
| Károk, áldozatok | ~260 ezer halott (vitatott becslés)[4] |
| Az epicentrum elhelyezkedése | |
 115-ös antiokheiai földrengés
Pozíció Szíria térképén
| |
 é. sz. 36° 06′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 06′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″ | |
A 115-ös antiokheiai földrengés december 13-án tört ki. Az áldozatok számáról és a károk mértékéről nem maradtak fenn adatok, de korabeli beszámolók szerint a pusztítás hatalmas volt mind a Római Birodalom Syria provinciájának székhelyén, Antiokheiában, mind annak környékén. A rengés nyomán a Földközi-tenger partján egy cunami is kialakult, amely főként Caesarea Maritima kikötőjét érintette.
A Pártus Birodalom ellen hadjáratot vezető Traianus császár, valamint majdani utódja, Hadrianus is Antiokheiában tartózkodtak a földrengés idején.[5]
A földrengés[szerkesztés]
Antiokheia környéke három tektonikai lemez, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek találkozási pontjánál fekszik. A települést az elmúlt kétezer év során mintegy 150 évente rázták meg pusztító, a Mercalli-skálán 9-10-es fokozatot is elérő földrengések.[6] A 115-ös földrengés magnitúdóját 7,3-7,5-re becsülik. A holt-tengeri transzform vető északi szakaszának vizsgálata alapján a térséget háromszor érte ilyen erősségű rengés i.sz. 100 és 1210 között.[1]
A földrengés lefolyásáról Cassius Dio Róma történetét feldolgozó főművének LXVIII. könyvében írt (24-25. szakasz), amely - mint a mű jelentős része - csak a 12. századi Konstantinápolyban dolgozó szerzetes, Joánisz Xiphilínosz kivonatolt változatában maradt fenn. A szövegből megtudjuk, hogy a földrengés idején a Pártus Birodalom ellen hadjáraton lévő Traianus Antiokheiában telelt. A császár katonái mellett a városban élők száma a különféle diplomáciai, jogi és üzleti ügyeket intézőkkel, illetve kíváncsiskodókkal a szokásosnál nagyobbra duzzadt. A katasztrófa előtt viharok sújtották a várost, amelyeket a történetíró figyelmeztető jelekként értelmez, előrengésekről azonban nem beszél: az első földmozgás már épületeket emelt fel alapjukról és döntött le, a romok a város körüli nyílt térséget is beborították. A hullám a szabadban tartózkodó embereket felemelte, majd visszaejtette a földre, ami miatt sokan megsérültek, egyesek pedig meghaltak. Néhány helyen fák csavarodtak ki gyökerestől a talajból.[7]
A romok alá temetettek mentését a sűrű por, majd a napokig tartó utórengések nehezítették. Sokan nem sérülések miatt vesztették életüket, hanem éhen haltak. Az utolsó utórengés után - az addig eltelt napok számát nem tudni - a romok között egy asszonyt találtak, aki mind csecsemőjét, mind önmagát életben tartotta anyatejével. Miután a mentési munkálatok elkezdődhettek, rajtuk kívül már csak egy túlélőt fedeztek fel: egy gyermeket, aki szintén anyja teje miatt menekült meg az éhhaláltól.[8]
Traianus kisebb sérüléseket szenvedett, amikor egy ablakon kiugorva menekült el a szállásául szolgáló épületből. (Cassius-Xiphilínosz szerint egy "embernél nagyobb termetű lény mutatta neki az utat"). Az utórengések alatt a császár nyílt téren, a lóversenypályán (hippodrom) táborozott.[9]
A földrengés a domborzatot is átformálta: hegyek ormai szakadtak le, folyóvizek tűntek el és újak jelentek meg.[10]
A szíriai Apameia városa szintén elpusztult, a libanoni Bejrút pedig komoly károkat szenvedett.[1]
A rengés nyomában keletkezett cunami komoly károkat okozott Yavneh és Caeserea Maritima kikötőiben,[11] utóbbit valószínűleg el is pusztította: a tengerfenéken végzett geológiai kutatások a cunami által hátrahagyott törmelékréteg vastagságát fél méteresnek találták.[12]
Egy 20. század eleji tanulmány a halálos áldozatok számát 260 ezerre becsüli, de nem világos, hogy a szám milyen forrásokon vagy megfontolásokon alapul.[4]
A katasztrófa után[szerkesztés]
Antiokheia helyreállítását Traianus császár kezdte el, majd 117-es trónra lépésétől Hadrianus folytatta és fejezte be.[13] Az újjáépített színházban Traianus az i.e. 4. századi görög Eutükhidésznek a szerencse és a véletlen istennőjéről, Tükhéről (a római Fortuna megfelelőjéről) készített szobrának aranyozott másolatát állíttatta fel.[14] A károk mértékét mutatja, hogy az Antiokheiában feltárt mozaikok egy kivételével a földrengés után készültek.[15]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Meghraoui et al. 2003
- ↑ NGDC
- ↑ Cassius Dio 405-409. o.
- ↑ a b Musson 2001
- ↑ Cassius Dio 405-409. o.
- ↑ Çaktı et al. 2011
- ↑ Cassius Dio 405-409. o.
- ↑ Cassius Dio 405-409. o.
- ↑ Cassius Dio 405-409. o.
- ↑ Cassius Dio 405-409. o.
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005
- ↑ Reinhardt et al. 2006
- ↑ Boatwright 2003 138. o.
- ↑ Dirven 1999 112. o.
- ↑ Hengel & Schwemer 1997 478. o.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 115 Antioch earthquake című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ↑ Boatwright 2003: Mary T. Boatwright: Hadrian and the Cities of the Roman Empire. Princeton: Princeton University Press. 2003. ISBN 978-0-691-09493-9
- ↑ Çaktı et al. 2011: Eser Çaktı, Murat Bikçe, Oğuz Özel, Cemal Geneş, Selçuk Kaçın & Yavuz Kaya: Antakya Basin Strong Ground Motion Network. www.koeri.boun.edu.tr (2011) (Hozzáférés: 2013. október 16.) (PDF)
- ↑ Cassius Dio: Dio Cassius: Roman History, Volume VIII: Books 61-70. Ford. Earnest Cary & Herbert Baldwin Foster. 1925. = Loeb Classical Library L176, ISBN 9780674991958
- ↑ Dirven 1999: Lucinda Dirven: The Palmyrenes of Dura-Europos: A Study of Religious Interaction in Roman Syria. Leiden: Brill. 1999. = Religions in the Graeco-Roman World, ISBN 978-90-04-11589-7
- ↑ Hengel & Schwemer 1997: Martin Hengel & Anna Maria Schwemer: Paul between Damascus and Antioch: The Unknown Years. Ford. John Bowden. Louisville: Westminster John Knox Press. 1997. ISBN 978-0-664-25736-1
- ↑ Meghraoui et al. 2003: Meghraoui, M., Gomez F., Sbeinati R., van der Woerd J., Mouty M., Darkal A.N., Radwan Y., Layyous I., Al Najjar H., Darawcheh R., Hijazi F., Al-Ghazzi R. & Barazangi M. (2003). „Evidence for 830 years of seismic quiescence from palaeoseismology, archaeoseismology and historical seismicity along the Dead Sea fault in Syria”. Earth and Planetary Science Letters 210 (1-2), 35–52. o, Kiadó: Elsevier. DOI:10.1016/S0012-821X(03)00144-4. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
- ↑ Musson 2001: Roger Musson: The Ten Deadliest Ever Earthquakes. www.earthquakes.bgs.ac.uk. (angolul) British Geological Survey (2001. március 7.) (Hozzáférés: 2013. október 21.)
- ↑ NGDC: Comments for the Significant Earthquake. www.ngdc.noaa.gov. National Geophysical Data Center (Hozzáférés: 2013. október 15.)
- ↑ Reinhardt et al. 2006: Reinhardt, E.G., Goodman B.N., Boyce J.I., Lopez G., van Hengstum P., Rinnk W.J., Mart Y. & Raban A. (2006). „The tsunami of 13 December A.D. 115 and the destruction of Herod the Great's harbor at Caeserea Maritima, Israel”. Geology 34 (12), 1061–1064. o, Kiadó: Geological Society of America. DOI:10.1130/G22780A.1. (Hozzáférés: 2013. október 21.)
- ↑ Sbeinati, Darawcheh & Mouty 2005: Sbeinati, M.R., Darawcheh, R. & Mouty, M. (2005. június). „The historical earthquakes of Syria: an analysis of large and moderate earthquakes from 1365 B.C. to 1900 A.D.” (PDF). Annals of Geophysics 48 (3), 347–435. o. (Hozzáférés: 2013. október 21.)
