115-ös antiokheiai földrengés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
115-ös antiokheiai földrengés
Dátum 115. december 13.
Momentum magnitúdó7,3-7,5[1] Mw
Felületi hullám magnitúdó7,5[2] Ms
Érintett országok Római Birodalom (Syria provincia)
Utórengések erősebb utórengések több napig voltak érezhetők[3]
Szökőár igen
Károk, áldozatok ~260 ezer halott (vitatott becslés)[4]
Az epicentrum elhelyezkedése
115-ös antiokheiai földrengés (Szíria)
115-ös antiokheiai földrengés
115-ös antiokheiai földrengés
Pozíció Szíria térképén
é. sz. 36° 06′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″Koordináták: é. sz. 36° 06′ 00″, k. h. 36° 06′ 00″

A 115-ös antiokheiai földrengés december 13-án tört ki. Az áldozatok számáról és a károk mértékéről nem maradtak fenn adatok, de korabeli beszámolók szerint a pusztítás hatalmas volt mind a Római Birodalom Syria provinciájának székhelyén, Antiokheiában, mind annak környékén. A rengés nyomán a Földközi-tenger partján egy cunami is kialakult, amely főként Caesarea Maritima kikötőjét érintette.

A Pártus Birodalom ellen hadjáratot vezető Traianus császár, valamint majdani utódja, Hadrianus is Antiokheiában tartózkodtak a földrengés idején.[5]

A földrengés[szerkesztés]

Antiokheia környéke három tektonikai lemez, az Afrikai-, az Arab- és az Anatóliai-lemezek találkozási pontjánál fekszik. A települést az elmúlt kétezer év során mintegy 150 évente rázták meg pusztító, a Mercalli-skálán 9-10-es fokozatot is elérő földrengések.[6] A 115-ös földrengés magnitúdóját 7,3-7,5-re becsülik. A holt-tengeri transzform vető északi szakaszának vizsgálata alapján a térséget háromszor érte ilyen erősségű rengés i.sz. 100 és 1210 között.[1]

A földrengés lefolyásáról Cassius Dio Róma történetét feldolgozó főművének LXVIII. könyvében írt (24-25. szakasz), amely - mint a mű jelentős része - csak a 12. századi Konstantinápolyban dolgozó szerzetes, Joánisz Xiphilínosz kivonatolt változatában maradt fenn. A szövegből megtudjuk, hogy a földrengés idején a Pártus Birodalom ellen hadjáraton lévő Traianus Antiokheiában telelt. A császár katonái mellett a városban élők száma a különféle diplomáciai, jogi és üzleti ügyeket intézőkkel, illetve kíváncsiskodókkal a szokásosnál nagyobbra duzzadt. A katasztrófa előtt viharok sújtották a várost, amelyeket a történetíró figyelmeztető jelekként értelmez, előrengésekről azonban nem beszél: az első földmozgás már épületeket emelt fel alapjukról és döntött le, a romok a város körüli nyílt térséget is beborították. A hullám a szabadban tartózkodó embereket felemelte, majd visszaejtette a földre, ami miatt sokan megsérültek, egyesek pedig meghaltak. Néhány helyen fák csavarodtak ki gyökerestől a talajból.[7]

A romok alá temetettek mentését a sűrű por, majd a napokig tartó utórengések nehezítették. Sokan nem sérülések miatt vesztették életüket, hanem éhen haltak. Az utolsó utórengés után - az addig eltelt napok számát nem tudni - a romok között egy asszonyt találtak, aki mind csecsemőjét, mind önmagát életben tartotta anyatejével. Miután a mentési munkálatok elkezdődhettek, rajtuk kívül már csak egy túlélőt fedeztek fel: egy gyermeket, aki szintén anyja teje miatt menekült meg az éhhaláltól.[8]

Traianus kisebb sérüléseket szenvedett, amikor egy ablakon kiugorva menekült el a szállásául szolgáló épületből. (Cassius-Xiphilínosz szerint egy "embernél nagyobb termetű lény mutatta neki az utat"). Az utórengések alatt a császár nyílt téren, a lóversenypályán (hippodrom) táborozott.[9]

A földrengés a domborzatot is átformálta: hegyek ormai szakadtak le, folyóvizek tűntek el és újak jelentek meg.[10]

A szíriai Apameia városa szintén elpusztult, a libanoni Bejrút pedig komoly károkat szenvedett.[1]

A rengés nyomában keletkezett cunami komoly károkat okozott Yavneh és Caeserea Maritima kikötőiben,[11] utóbbit valószínűleg el is pusztította: a tengerfenéken végzett geológiai kutatások a cunami által hátrahagyott törmelékréteg vastagságát fél méteresnek találták.[12]

Egy 20. század eleji tanulmány a halálos áldozatok számát 260 ezerre becsüli, de nem világos, hogy a szám milyen forrásokon vagy megfontolásokon alapul.[4]

A katasztrófa után[szerkesztés]

Antiokheia helyreállítását Traianus császár kezdte el, majd 117-es trónra lépésétől Hadrianus folytatta és fejezte be.[13] Az újjáépített színházban Traianus az i.e. 4. századi görög Eutükhidésznek a szerencse és a véletlen istennőjéről, Tükhéről (a római Fortuna megfelelőjéről) készített szobrának aranyozott másolatát állíttatta fel.[14] A károk mértékét mutatja, hogy az Antiokheiában feltárt mozaikok egy kivételével a földrengés után készültek.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]