11-es főút (Magyarország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
11-es főút
11-es főút a visegrádi várral
11-es főút a visegrádi várral
ÚttípusMásodrendű főút
Építkezés1920-as évek
Hossza
elkészült72 km
épül0 km
tervezett0 km
OrszágMagyarország
Tartományok
MérnökségekMagyar Közút Kht.
Az út elejeBudapest
Az út végeEsztergom
Időzónaközép-európai idő
A Wikimédia Commons tartalmaz 11-es főút témájú médiaállományokat.

A 11-es számú főút Budapesttől Tátig tartó másodrendű főút, hossza 72 km. Budapesten a békásmegyeri Batthyány utcától indul. A Duna jobb partján észak felé haladva, többek között Szentendrén, Visegrádon és Esztergomon áthaladva torkollik Táton a 10-es főútba.

Fekvése[szerkesztés]

A főút Szentendrei út néven Budapest III. kerületében, Óbudán kezdődik a Flórián térnél, a főútra az Árpád hídról, a Vörösvári útról és a Pacsirtamező útról lehet közvetlenül ráhajtani, később Csillaghegynél Rákóczi utca, majd Békásmegyernél Batthyány utca néven éri el a városhatárt, ahol azt alig elhagyva Budakalásznál az M0-s körgyűrű is becsatlakozik hozzá, ezt követően ér Szentendrére. Ezután lényegében a Szentendrei-Duna, majd a Duna partvonalát követi egészen Tátig. Az út Budakalász után egy egészen rövid szakaszon érinti Pomáz közigazgatási területét, majd Szentendrét, Leányfalut, Tahitótfalut, Dunabogdányt, Visegrádot, Dömöst, Pilismarótot és Esztergomot; Tát határában, a 117-es úttal találkozva ér véget. A Dunakanyarban a Duna jobb partján halad. Esztergomban a Mária Valéria híd felé lehet róla letérni a 11 326-os úton; ez az út Szlovákiában 63-as útként folytatódik egészen Pozsonyig. Az út régen Tát belterületén ért véget, a 10-es útba torkollva, a 117-es út megépülte után a táti szakasza 1011-es számmal mellékút lett.

Története[szerkesztés]

1934-ben a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter 70 846/1934. számú rendelete másodrendű főútnak nyilvánította, a jelenlegi útszámozással és csaknem teljesen a maival megegyező útvonalon. Különbség csak annyi volt, hogy akkor a 11-es főút Esztergom után még Dorog felé folytatódott (a mai 111-es főút nyomvonalán) és ott ért véget, az akkor még 1-es számot viselő, mai 10-es főútba csatlakozva. Akkoriban már csaknem a teljes hosszában autóbusz-közlekedés is volt rajta, ez alól csak a Budapest-Szentendre szakasz volt kivétel, ahol a párhuzamos HÉV-járat miatt már akkor sem volt szükség buszközlekedésre.[1]

Egy dátum nélküli, feltehetőleg 1950 körül készült térkép csak a Budapesttől Esztergomig tartó szakaszát tüntette fel 11-es útszámozással, az onnan Dorogig továbbvezető út abban az időben a 13-as számot viselte.[2]

Visegrádon a Duna-parti elkerülő szakasz 1964-ben épült. Addig a kisváros központján átvezető Fő utcán haladt a korabeli szerényebb mértékű forgalom. Az Budapest III. kerületében a Flórián tértől induló 11-es főút az 1970-es és az 1980-as években szélesedett ki a fővárosi Szentendrei úti szakaszán a mai formájára és kapott új, irányonként két forgalmi sávos nyomvonalat - a Dunakanyar gyorsabb megközelítése, valamint Békásmegyer, Budakalász és a Szentendre tehermentesítése céljából - a csillaghegyi Czetz János köz és a szentendrei Kalászi út, továbbá a Duna korzó Pannónia utcai déli vége és az Ady Endre út között. Szentendrén a Dunakanyar körút a belvárost és az addig főútvonalként funkcionált Duna korzót mentesíti az átmenő forgalom terhelése alól. A mai formájában a Szentlászlói útig 1978-ra, az Ady Endre úti elágazásig - megközelítőleg - 1982-ig készült el.

A Szentendre HÉV-állomás környéke (Állomás tér) szintén az 1970-es évek végén nyerte el a mai formáját. 1978-ban az új Dunakanyar körút alatt a belváros felé vezető gyalogos aluljáró épült és a buszpályaudvar első ütemét is ekkor adták át.[3]

2006 és 2008 között az országban ezen a főúton történt átlagosan a második legtöbb baleset, vagyis minden 232. méterén.[4]

Települései[szerkesztés]

Kereszteződések, pihenőhelyek és hidak[szerkesztés]

Kereszteződések, pihenőhelyek és hidak
(0) Budapest
(17) Szentendre
(26) Leányfalu
(32) Tahitótfalu
(36) Dunabogdány
(41) Visegrád
(50,5) Dömös
(52) Pilismarót
(52,8) Zebegény 11 324
(55,4) Szob 11 325
(63,5) Esztergom
(72) Tát

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]