107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú
1910/30 a szentpétervári tüzérségi múzeumban
1910/30 a szentpétervári tüzérségi múzeumban
Gyártási adatok
Típus tábori ágyú
Ország  Szovjetunió
Tervező KB NTK GAU
Gyártó Bolsevik, Barrikadi
Alkalmazás
Alkalmazó ország

 Szovjetunió

 Harmadik Birodalom
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 106,7 mm
Tömeg2,535 t
Fegyver hossza7530 mm
Csőhossz4050 mm
Gyakorlati tűzgyorsaság5–6 lövés/perc
Hatásos lőtávolság16 130 m
Oldalirányzás
Magassági irányzás mínusz 5° plusz 37°

A 107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú (oroszul 107-мм пушка образца 1910/30 годов) egy szovjet gyártmányú tábori ágyú volt.

Az ágyú az első világháborús 107 mm-es 1910 mintájú ágyún alapul, melyet eredetileg a francia Schneider et Cie fejlesztett ki az első világháború előtt Oroszország számára. A modernizált változatot 1931-ben rendszeresítették, nagyobb töltényűrrel és hosszabb lövegcsővel rendelkezett, így nagyobb volt a lőtávolsága is. Az 1910/30 löveget az 1930-as évek közepéig gyártották, harctéri bevetésére a második világháború alatt került sor a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg által.

A világháború alatt a német Wehrmacht is zsákmányolt a típusból, melyeket később be is vetettek.

Fejlesztés és gyártás[szerkesztés]

Az 1920-as évek végétől a Vörös Hadsereg belefogott első világháborús tüzérségi eszközeinek modernizálásába. Ezek közül az egyik a 107 mm-es 1910 mintájú ágyú volt, melyet eredetileg a francia fegyvergyártó cég, a Schneider tervezett. A modernizációs tervezési munkálatot az Orugyijno-Arszenalnij Treszt (OAT) és a Tüzér Főcsoportfőnökség Tudományos-műszaki Bizottságának tervezőirodája (KB NTK GAU) végezte. A csapatpróbák után úgy határoztak, hogy a KB NTK GAU által tervezett fegyvert rendszeresítik, de az OAT által tervezett kiegyensúlyozó mechanizmusával. Az modernizált fegyvert 1931-ben rendszeresítették 107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú jelöléssel.[1]

A továbbfejlesztés a következőket tartalmazta:

  • A csövet 10 űrmérethosszal megnövelték és ellátták csőszájfékkel;
  • A töltényűrt meghosszabbították;
  • Bevezették az osztott lőszer használatát;
  • Változtatásokat eszközöltek a csőhelyretolón, a bölcsőn és az emelőmechanizmuson.

A löveget a leningrádi Bolsevik gyárban és a sztálingrádi »Barrikadi« gyárban gyártották nagyjából 1931 és 1935 között. Emellett néhány 1910 mintájú löveget is átépítettek a »Bolsevik« gyárban, a 7-es számú és 13-as számú üzemekben és a kijevi »Krasznoznamennij« gyárban.

Leírás[szerkesztés]

Bal oldali nézet

Az 1910/30 mintájú ágyú csöve hosszabb, mint az eredeti ágyúé, emellett ellátták egy csőszájfékkel is (ennek segítségével 25%-kal csökkent a fegyver visszarúgása); a cső kiegyensúlyozására egy speciális ellensúlyt szereltek a cső másik végére. A lövegzár megszakított menetű csavarzár típusú. A hátrasikló rendszer, amely egy hidraulikus fékből és egy hidropneumatikus helyretolóból állt, egy szánon kapott helyet, amelyet a cső alá helyeztek.

A szekrényes elrendezésű lövegtalp közel azonos az 1910 mintájú ágyúéval. Az ágyút felfüggesztés nélküli faküllős kerekekkel vagy acélkerekekkel látták el, ezek már gumiabronccsal készültek. A faküllős kerekű lövegek vontatási sebessége 6 km/h-ra korlátozódott. Egy nyolc lóból álló fogattal vontatták az ágyút; további hat húzta a lőszerkocsit, amelybe 42 darab lövedék fért.

Szervezés és alkalmazás[szerkesztés]

Vörös Hadsereg[szerkesztés]

Az 1910/30 mintájú ágyúkat a hadtest-tüzérséghez osztották. 1941-ben a hadtest-tüzérezrednek három változata létezett:

  • Két zászlóalj 152 mm-es 1937 mintájú tarackágyúval (ML–20) (24 darab) és egy zászlóalj 107 mm-es ágyúval (12 darab) felszerelve.
  • Két zászlóalj ML–20 tarackágyúval (24 darab) és két zászlóalj 122 mm-es löveggel vagy 107 mm-es löveggel (24 darab) felszerelve.
  • Három zászlóalj ML–20 tarackágyúval (36 darab) felszerelve.

1941 szeptemberében a Vörös Hadsereg lövész-hadtestjeit feloszlatták, így a hadtest-tüzérség is megszűnt létezni. A 107 mm-es ágyúkat a főparancsnokság tartalék egységeihez osztották 12, 18 vagy 24 löveges ezredekbe, vagy 36 löveges dandárokba szervezve.

Mikor 1943-ban a hadtest szervezeti szintet ismét bevezették, a legtöbb 107 mm-es ágyút újból a hadtest-tüzérség kapta meg. Az új hadtest-tüzérezredek 16-20 darab löveggel rendelkeztek, és a 107 mm-es ágyúk mellé bevezették a 122 mm-es és 152 mm-es tarackokat is.

Sok 107 mm-es ágyút használtak az önálló tüzérezredek a megerősített régiókban, illetve az önálló zászlóaljak és ütegek, melyek a fronthoz és a hadsereghez tartoztak.

Az 1910/30 mintájú lövegeket a Vörös Hadsereg a Halhin-goli csatában is használta, ahol négy darabot elvesztettek. Bevetésre kerültek a téli háborúban (12 darabot a 7. hadsereg, 24 darabot a 8. hadsereg 467. tüzérezrede, 12 darabot a 9. hadsereg 51. tüzérezrede használt) is, veszteségek nélkül.

1941 júniusában a Vörös Hadsereg 828 vagy 863 darab 1910/30 mintájú löveggel rendelkezett (ebből négy a haditengerészeté volt). 474 darab 107 mm-es ágyú kis számú új M–60 típusú löveggel együtt a nyugati katonai körzethez tartozott. Sokat elveszítettek belőle a Nagy Honvédő Háború elején. 1943-ban a Vörös Hadsereg még legalább 490 darab 107 mm-es löveggel rendelkezett, többségük 1910/30 mintájú volt.

Egy túlélő példány a szentpétervári tüzérségi múzeumban van kiállítva.

Wehramcht[szerkesztés]

Néhány 1910/30 mintájú ágyú a Wehrmacht hadrendjébe került, ahol tábori és parti tüzérségi eszközként egyaránt használták. Német jelölése a 10,7 cm Kanone 352(r) volt. 1944 márciusában a Wehrmacht tulajdonában 17 darab ilyen löveg volt, mind a keleti fronton.

Összegzés[szerkesztés]

A modernizált 1910/30 mintájú ágyúval a Vörös Hadsereg egy viszonylag könnyű, megbízható tüzérségi eszközt kapott megnövelt lőtávolsággal és széles lőszerkínálattal. Másfelől az eredeti fegyver egyes hiányosságait nem tudták orvosolni. Felfüggesztés nélküli kerekei miatt csak alacsony sebességgel lehetett vontatni a löveget. Kicsi, mindössze 6°-os vízszintes tartományban történő irányzása miatt harckocsik ellen korlátozott hatékonysággal bírt, bár páncélátütő képessége figyelemre méltó volt.

Összehasonlításképpen a szabványos német 105 mm-es löveg, a 10,5 cm sK 18 nagyobb lőtávolsággal rendelkezett (19 km, modernizált változatának, a K 18/40-nek már 21 km), oldalirányzása 60°, vontatási sebessége pedig akár 40 km/h volt. Emellett azonban súlya nagyobb, nagyjából hat tonna volt.

1940-ben a Vörös Hadsereg rendszeresített egy sokkal modernebb 107 mm-es löveget, az M–60-at. Annak ellenére, hogy eredetileg egy hadosztálylövegnek szánták, a lövészhadosztályok soha nem alkalmazták; 1943-tól főleg az újból bevezetett hadtest-tüzérség használta. Azonban nem sokkal a háború kitörése után az M–60 gyártását leállították. 1943-ban egy újabb 107 mm-es löveget, a 9SZ-1 jelűt fejlesztették ki, viszont rendszeresítésre nem került, így az 1910/30 mintájú löveg maradt az utolsó nagy mennyiségben gyártott 107 mm-es löveg a Vörös Hadsereg arzenáljában.

Rendszeresített lőszertípusok[szerkesztés]

A löveghez osztott lőszereket és kétfajta töltetet - teljes és csökkentett - használtak. A teljes töltetet csak a csőszájfék eltávolítása után vagy régi nagy rombolóerejű, srapnel és füst lövedékekkel használhatták.

Az OF–420 típusú lövedék repeszhatású gyújtóval 6-14 méteres körzetben a célpontok 90%-át, 20-42 méteres körzetben pedig 50%-át pusztíthatta el. Nagy rombolóerejű gyújtóval a lövedék 1-1,5 méter átmérőjű, 40-60 centiméter mély krátert ütött átlagos keménységű talajba.

A srapnel lövedék több, mint 600 golyót tartalmazott, melyek 800 méter hosszú és 45-50 méter széles körzetben szóródtak szét.

Elérhető lőszertípusok[1]
Típus Modell Súly, kg Töltetsúly, kg Csőtorkolati sebesség, m/s Lőtávolság, m
Páncéltörő lövedékek
APCBC B–420 18,71 0,44 655 3000
Nagy rombolóereű és repesz lövedékek
Repesz-romboló, nagy hatótávolságú, acél OF–420 17,2 2,15 670 16 130
Repesz-romboló OF–420U 17,4 2,01 670 16 130
Nagy rombolóerejű F–420U 16,54 1,8 581 (csökkentett töltet) 14 150
Nagy rombolóerejű, régi F–422L 16,41 1,56 580 (csökkentett töltet) 11 220
Nagy rombolóerejű, régi F–422K 16,41 1,54 580 (csökkentett töltet) 11 220
Nagy rombolóerejű, régi F–422M 16,41 1,7 580 (csökkentett töltet) 11 220
Srapnel lövedékek
Srapnel with 45 mp.es csővel S–422 16,54-17,25 0,44 579 (csökkentett töltet) 9400
Srapnel T–6 csővel S–422T 16,44 0,44 579 (csökkentett töltet) 10 700
Füst töltetek
Füst D–422U 16,73 0,32/1,76 580 (csökkentett töltet) 11 220
Gyújtó töltetek
Gyújtó T–6 / T–7 csővel Z–420 17,2 0,035/1,6 670 10 800 (15 000)
Gyújtó T–6 / T–7 csővel Z–420 16,37 0,035/1,6 680 10 180 (15 260)
Vegyi töltetek
Vegyi-repesz OH–420 17,2 670 16 130
Vegyi HSZ–420 16,9 670 16 130
Vegyi HN–422 16,4 580 (csökkentett töltet) 11 220
Vegyi HSZ–422 16,4 0,35/1,7 580 (csökkentett töltet) 11 220
 
Páncélátütési táblázat[1]
B–420 APCBC lövedék
Távolság, m 60°-os becsapódási szög, mm 90°-os becsapódási szög, mm
100 95 117
250 93 115
500 90 111
750 87 107
1000 84 103
1500 78 95
2000 72 89
2500 67 82
3000 62 76
Ezek az adatok szovjet páncélátütési mérésekből származnak (75%-os páncélátütési valószínűség). Közvetlenül nem összehasonlítandók a hasonló típusú nyugati eszközök adataival.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Shirokorad - Encyclopedia of the Soviet Artillery.

Források[szerkesztés]

Commons:Category:107 mm gun M1910/30
A Wikimédia Commons tartalmaz 107 mm-es 1910/30 mintájú ágyú témájú médiaállományokat.
  • Ivanov A. - Artillery of the USSR in Second World War - SPb Neva, 2003 (Иванов А. - Артиллерия СССР во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом Нева, 2003., ISBN 5-7654-2731-6)
  • Kolomiets M. - The Battle of River Khalkhin-Gol - "Frontovaya Illustratsiya" magazine, no. 2, 2002 (М.Коломиец. - Бои у реки Халхин-Гол. - журнал «Фронтовая иллюстрация», №2, 2002)
  • Shirokorad A. B. - Encyclopedia of the Soviet Artillery - Mn. Harvest, 2000 (Широкорад А. Б. Энциклопедия отечественной артиллерии. — Мн.: Харвест, 2000., ISBN 985-433-703-0)
  • Shirokorad A. B. - Northern Wars of Russia - M. AST, 2001 (Широкорад А. Б. - Северные войны России. — М., АСТ, 2001. — 848 с., ISBN 5-17-009849-9)
  • Shirokorad A. B. - The God of War of The Third Reich - M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. - Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-015302-3)
  • Shunkov V. N. - The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999.) ISBN 985-433-469-4
  • Military History Journal, no 5, 2005.
  • Red Army on 22 June 1941, Statistics, no 1.
  • Artillery of Western Districts, 1-15 June 1941 at tank.uw.ru

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 107 mm gun M1910/30 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.