10255 Taunus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
10255 Taunus
Felfedezése
Felfedező Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1]
Felfedezés ideje 1977. október 16.[1]
Felfedezés helye Palomar
Névadó Taunus
Alternatív nevek 3398 T-3, 1991 YN
Pályaadatok
Epocha 2010. július 23.
(2455400,5 JD)
Aphélium távolsága 381 563 970 km
(2,551 CsE)[1]
Perihélium távolsága 294 931 604 km
(1,971 CsE)[1]
Fél nagytengely 338 247 787 km
(2,261 CsE)[1]
Pálya excentricitása 0,128[1]
Orbitális periódus 1241,832 nap
3,4 év[1]
Közepes anomália 197,913°[1]
Inklináció 2,236°[1]
Felszálló csomó hossza 151,534°[1]
Perihélium szöge 267,311°[1]
Fizikai tulajdonságok
Abszolút fényesség 14,3[1]

A 10255 Taunus (ideiglenes jelöléssel 3398 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l JPL Small-Body Database Browser. (Hozzáférés: 2010. július 8.)