Știrbei-palota (Brassó)
| Știrbei-palota | |
 | |
| Település | Brassó  |
| Cím | str. Crișan 5 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 1920–1925 |
| Építési stílus | neobizánci |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | kúria |
| Alapadatok | |
| Tszf. magasság | 637 m |
| Alapterület | 1378 m² |
| LMI-kód | BV-II-a-A-11389 |
| Elhelyezkedése | |
 Știrbei-palota
Pozíció Brassó térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 58″, k. h. 25° 34′ 44″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 58″, k. h. 25° 34′ 44″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brassói Știrbei-palota egy 1920–1925 között épült nemesi rezidencia. A két világháború között a román politikai élet egyik központja volt; az itt rendezett bálokra a királyi család is ellátogatott. A kommunista államosítás után úttörőházként szolgált, jelenleg magántulajdonban van. A romániai műemlékek jegyzékében az épületegyüttes a BV-II-a-A-11389 sorszámon szerepel.[1]
Története[szerkesztés]
Barbu Alexandru Știrbey herceg, Barbu havasalföldi fejedelem unokája 1872-ben született a Bukarest melletti Buftea városában. Párizsban jogot tanult, majd visszatért Romániába. 1913-ban I. Károly kinevezte a román királyi család birtokainak adminisztrátorává. Știrbey herceg és Ferdinánd trónörökös között szoros barátság alakult ki; trónra lépése után Ferdinánd személyes tanácsadójává fogadta Știrbeyt.[2]
1919 szeptemberében Barbu Știrbey 400 000 koronáért egy megközelítőleg 8 hektáros területet vásárolt Brassóban, a Warthe-domb oldalában, melyen kertek és lakóházak voltak.[2] Ezeket lebontatta, majd Mario Stoppa építész vezetésével 1920 és 1925 között egy 33 szobás palotát építtetett, ún. neobizánci stílusban (stil neobrâncovenesc, egyes magyar fordításokban román nemzeti stílus). A palota mellé több kisebb épületet is emeltek: szolgálók lakásai, garázsok, istállók, mosókonyha, vízművek.[3]
A következő években a birtok a román politikai élet egyik központja volt; az itt rendezett bálokon részt vett a román arisztokrácia krémje, a királyi pár pedig itt töltötte szabadságait.[4] Barbu Știrbey azonban csak rövid ideig élvezhette új palotáját: 1927-ben, Ferdinánd király halála után kegyvesztett lett, és 1930-ban Franciaországba száműzték. A palota II. Károly birtokába került, aki nyári rezidenciának használta.[3]
1944-ben az oroszok megrongálták a palotát, a lakóit elüldözték vagy megölték.[4] 1948-ban államosították, és kinevezték pionírháznak, ahol a pionírok (úttörők) különféle szakkörökön vehettek részt. A telken az 1950-es években a brassói egyetem erdészeti kara egy dendrológiai parkot létesített. Emellett egy gokartpályát is létrehoztak. A rendszerváltás után az épületet és a telket visszaszolgáltatták a Știrbey család örököseinek. A brassói városháza nem élt a visszavásárlás lehetőségével, így 2005-ben az örökösök eladták a birtokot egy helyi kiskirálynak.[3]
Leírása[szerkesztés]
A birtok Brassó nyugati részén, a Crișan utca 5. szám alatt helyezkedik el, közel Brassó központjához, ugyanakkor a Brassópojánára vezető úthoz is. A telek 85 hektáros, kelet felé lejt; a szintkülönbség a keleti és nyugati határ között 82 méter. A kaputól egy hosszú, kanyargós bekötőút vezet az épületekig.[5]
A telken több épület található, ezek közül a legnagyobb az 1378 négyzetméter alapterületű, négyszintes palota. Ez négy szárnyból áll; három szárny U alakban helyezkedik el, és egy belső udvart fognak közre.[6] Aurel Botez építész szerint a palota a neobizánci stílus legkorábbi, legjellemzőbb, és legsikerültebb képviselője.[7]
Az épületeket jelenleg nem használják, de jó állapotban vannak. A dendrológiai parkot elpusztították egy helikopterleszálló építésekor.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ a b Analele 44. o.
- ↑ a b c Analele 63–65. o.
- ↑ a b Popica, Simona: Castelele românilor. HotNews.ro, 2004. augusztus 14. (Hozzáférés: 2019. március 29.)
- ↑ Analele 83–87. o.
- ↑ Analele 95–96. o.
- ↑ Analele 7. o.
- ↑ Sebastian, Dan: A fost odată parcul dendrologic. NewsBV.ro, 2012. március 20. [2016. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. március 29.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Analele: Datcu et al: Palatul Știrbey. Analele Universității Spiru Haret, Seria Arhitectură, III. évf. 2. sz. (2011) ISSN 2067-3698 Hozzáférés: 2016. október 20.
További információk[szerkesztés]
- Marinache, Oana. Știrbey: reședințe, moșii, ctitorii (román nyelven). Bukarest: ACS (2015). ISBN 9786069358399