Šibovska
| Šibovska | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Prnjavor |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 243 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 51,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 4,72 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 55′ 17″, k. h. 17° 42′ 21″44.921400°N 17.705800°EKoordináták: é. sz. 44° 55′ 17″, k. h. 17° 42′ 21″44.921400°N 17.705800°E | |
 | |
Šibovska (szerbül: Шибовска), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina és a Bosanska Posavina közötti átmeneti területen, Prnjavor község területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 43, közúton 69 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 9 km-re észak-északkeletre, az azonos nevű patak mentén, 195-215 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. Itt halad át a Prnjavort Derventával összekötő út.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 237 | 227 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 1 | 5 |
| Jugoszláv | 10 | 0 |
| Egyéb | 1 | 11 |
| Összesen | 249 | 243 |
Története
[szerkesztés]A falu határában egy nagyobb kiemelkedésen talált régészeti leletek tanúsága szerint ezen a területen már az őskőkorszakban is éltek emberek.[4] A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Bosznia-Hercegovina 1878-as megszállása után a németek és osztrákok közül számos gazdálkodó család érdeklődött Prnjavor régiója iránt. Amikor megérkezett az első 70 fős német család, földet kaptak a Vijaka-folyó jobb partján, a Prnjavor-Derventa út mentén. A családok új csoportjának érkezésével a mai Šibovska területén földet osztottak ki számukra, és létrehoztak két német települést, Glogovacot és Šibovskát.[5] 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó településen 77 háztartást és 444 római katolikus lakost találtak.[6] A németek a mezőgazdaság mellett jó szőlőtermesztőnek bizonyultak, amelynek termesztése a későbbi kiszorítások miatt ezen a területen teljesen kihalt. Azonban ezen a területen a németek leginkább állattenyésztőkként voltak ismertek, akik fajtatiszta állatállományt, elsősorban szarvasmarhát tenyésztettek.[7]
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. A németek számára nehéz napok következtek az első világháború után, amikor Ausztria-Magyarország szétesett, Bosznia-Hercegovina pedig a Jugoszláv Királyság része lett. A német nemzetiségű képviselőket megfosztották politikai jogaiktól, elsősorban a Jugoszláv Királyságban megtartott első választásokon való részvételtől, valamint a művelési célú föld kiosztásának jogától. Ezért mentek nagy számban Ausztriába és Németországba.[7] 1921-ben a településnek 92 háztartása és 471 lakosa volt.[8] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a németek ismét állami támadásoknak voltak kitéve. Nagy üldöztetések áldozatai lettek, lágerekbe zárták őket, vagyonukat elkobozták, ami a német nemzeti kisebbség számának meredek csökkenését eredményezte. Jugoszlávia-szerte nagyszámú német emigrált a területről, Ausztriába és Németországba[7], helyükre pedig a háború után szerbek települtek. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prnjavor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Oktatás
[szerkesztés]„Petar Kočić” Általános Iskola. A šibovskai elemi iskola az osztrák-magyar uralom idején alakult 1903-ban, és 1941-ig megszakítás nélkül működött. Az első és a második világháború között a német nemzetiségű diákokat elválasztották másoktól. Az első és a második osztályban német nyelvű órákon vettek részt a tanulók, harmadiktól szerb nyelvű órákat hallgattak. 1945-től 1959-ig az iskola újra működött - Šibovskai Nemzeti Általános Iskola néven. A diákok többsége kezdetben német nemzetiségű volt, a többiek jóval kevesebben voltak. Az iskola első tanárai Jakov és Milka Barbarić voltak. A tanári munka egyik feltétele a német nyelv ismerete volt. 1962-ben az iskola a „Danko Mitrov” Általános Iskola nevet kapta, majd hozzá csatolták Palačkovci, Donji Smrtići, Gornji Smrtići, Pečeneg Ilova, Gornja Ilova és Velika Ilova helyi iskoláit. Ezek a šibovskai iskola lett a központi iskola, a csatolt iskolák pedig regionális tagozatokká váltak. 1972-ben Prnjavor község összes általános iskoláját a Prnjavori Általános Iskolába integrálták. 1976 óta az iskolák a Prnjavori Általános Iskolai Központ keretében működnek. 2010-ben megszűnt a Prnjavor Általános Iskola, és a „Danko Mitrov” Általános Iskola nevét „Petar Kočić” Általános Iskolára változtatták, amely név alatt ma is működik.[9]
Sport
[szerkesztés]Az FK Borac Šibovska labdarúgóklubot 1966-ban alapították.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A falu római katolikus plébániatemploma. Bár a katolikus németek a 19. század végén költöztek ezekre a területekre, Jozo Garić akkori püspök csak 1917-ben döntött úgy, hogy a hívek nyomására megalakítja Šibovska plébániáját. Még a štivori olaszokat is meglepte a püspök döntése, hiszen megígérte nekik, hogy a háború (I. világháború) végéig nem alapítják meg a plébániát. A jadovicai és palačkovci lengyelek pedig nyíltan tiltakoztak, mert nem akartak egy plébániában lenni a šibovskai németekkel, míg a Velika Ilova-i hercegovinai horvátok kijelentették, hogy nem mondanak le prnjavori Szent Antal-templomukról. A katolikus plébánia végül csak 1917 és 1943 között létezett. A šibovskai plébániatemplom építése 1922-ben kezdődött, amikor a šibovskai hívek engedélyt kértek a püspöktől, hogy adományokat szedhessenek be a templom építéséhez. Az építkezés azonban nyilván nem indult el azonnal, mert Matko Baković plébános csak 1930. augusztus 25-én kelt levelében kéri Banja Luka püspökét, hogy engedje meg Dragutin Bandić akkori prnjavori papnak, hogy áldja meg az új šibovskai templomot. A második világháború után a templomot iskolává, lakóházzá, raktárrá, majd fogadóvá alakították át, míg ma az épület üresen tátong.[10]
- Korai őskőkori telep maradványai egy nagyobb kiemelkedésen nagyon ritka kőeszközökkel, melyeken jól látszanak a megmunkálás nyomai.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20494
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20494
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Prnjavor (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2025. március 3.)
- ↑ a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2025. január 17.)
- ↑ Kako je Prnjavor postao Mala Evropa. prnjavor.info . (Hozzáférés: 2025. április 17.)
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 210. o.
- ↑ a b c Nijemci, o nama. snm.rs.ba . (Hozzáférés: 2025. április 17.)
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 114. o.
- ↑ ОШ „Петар Кочић“, Шибовска - О школи. ospetarkocic-sibovska.org . (Hozzáférés: 2025. április 17.)
- ↑ „Naš zavičaj“ otkriva: Sudbina rimokatoličke crkve u Šibovskoj. Župa živjela samo 26 godina. prnjavorlive.info . (Hozzáférés: 2025. április 17.)
További információk
[szerkesztés]
