Kovács István (labdarúgó, 1920)

	Kovács István
	1971. július 19.
	Személyes adatok
Születési dátum	1920. október 2.
Születési hely	Temesvár, Románia
Halálozási dátum	1995. május 12. (74 évesen)
Halálozási hely	Kolozsvár, Románia
Sírhely	Házsongárdi temető
Állampolgárság	román
Poszt	fedezet
	Junior klubok
Időszak	Klub
1931–1934	Temesvári AC
1934–1937	Nagyváradi AC
	Felnőtt klubok1
	Edzőség
Időszak	Klub
1953–1962	Universitatea Cluj
1962–1967	Románia, edző
1967–1970	Steaua București
1971–1973	Ajax Amsterdam
1973–1975	Franciaország
1976–1979	Románia
1980	Románia
1981–1983	Panathinaikósz
1986–1987	AS Monaco
	1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. ;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács István témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Ez a szócikk az 1920-ban született labdarúgóról, edzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Kovács István (egyértelműsítő lap).

Kovács István (Temesvár, 1920. október 2. – Kolozsvár, 1995. május 12.) minden idők egyik legsikeresebb labdarúgó-szakembere. A Házsongárdi temetőben nyugszik.

Pályafutása[szerkesztés]

Játékosként[szerkesztés]

Élvonalbeli játékos volt, de testvére, Kovács Miklós sikeresebb volt nála, három világbajnokságon – 1930 – Uruguay-, 1934 – Olaszország-, 1938 – Franciaország – szerepelt a román válogatottal.

Edzőként[szerkesztés]

Edzői pályafutása Kolozsvárról indult, ahol a futballt befejezte Az Ajaxhoz úgy érkezett, hogy előtte három bajnoki címet és egy Román Kupát nyert a Steauával, de később is megfordult olyan csapatoknál, mint a Panathinaikosz vagy a Monaco, és sokan tudni vélik, amit a lexikonok meg sem említenek, hogy a francia szövetség szakmai igazgatójaként ő rakta le a később a Zidane-féle sikergenerációt eredményező országos utánpótlásprogram alapjait. Romániai pályafutása akkor fejeződött be, amikor 1982-ben a válogatottal elveszítette a világbajnoki-selejtezőket, gyakorlatilag éppen a magyarokkal szemben (a francia válogatottal azért egyszer megverte a magyart 1975-ben), a klubkarrierje pedig öt évvel később ért véget, amikor a Monaco kispadján a fiatal Arsene Wenger váltotta őt.

Edzőként, csapataival kétszer nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupáját [BEK] (a Bajnokcsapatok Ligája [BL] elődjét) – (az Internacional ellen 2:0, a Juventus ellen 1:0), ilyen minőségében az edzők közül nem sokan dicsekedhetnek. Két egymást követő évben sikerült a bravúr, mindkétszer a Johan Cruijff fémjelezte Ajaxot vezette sikerre, ráadásul 1972-ben és 1973-ban a holland bajnoki címet, 1973-ban az akkor első ízben kiírt európai Szuper Kupát (a hazai meccsen 6:0, idegenben 0:1 a AC Milan ellen, a Glasgow Rangers ellen 3:1 és 3:2), továbbá az első évben a Holland Kupát és az Interkontinentális kupát (az Independiente ellen 1:1 és 3:0)is begyűjtötte csapatával. Hét trófea két év alatt, abból négy nemzetközi… (Egyes források szerint Kovács kétszeres Szuper Kupa-győztes az Ajaxszal, sőt a francia szövetség honlapja szerint háromszoros BEK-győztes, viszont már francia szövetségi kapitányként dolgozott, amikor az első Szuperkupa-döntőt rendezte az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), ami azt jelenti, hogy akkor már vagy nem Kovács volt az edző, vagy párhuzamosan volt az Ajaxnál és a francia válogatottnál – mint később Verebes József a Győri ETO-nál és a Magyar Labdarúgó-szövetségné (MLSZ).

Nem Kovács István az egyetlen magyar BEK/BL-győztes edző, aki a román bajnokságban is sikereket ért el korábban. Guttmann Béla a Benficával kétszer is megnyerte a BEK-et (míg Kovácsnak Cruyff, neki Eusébio volt a kulcsjátékosa, akit ő is fedezett fel), Jenei Imre, a Steaua BEK-győztes mestere pedig ma is Nagyváradon él. Kovács István és a már említettek mellett is voltak nagyszerű külföldön tevékenykedő edzők, akik az adott ország labdarúgásának fejlődéséhez hozzájárultak. Az MTK-s Opata Zoltán Lengyelországban, Sós Károly az NDK-ban, Puskás Ferenc Görögországban.