Orhei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Őrhely szócikkből átirányítva)
Várhely, Őrhely (Orhei, Oрхей, Oргеев, Uriv)
Várhely, Őrhely címere
Várhely, Őrhely címere
Várhely, Őrhely zászlaja
Várhely, Őrhely zászlaja
Közigazgatás
Ország Moldova
TartományOrhei
Alapítás éve1554
PolgármesterVitalie Colun
IrányítószámMD-3500
Körzethívószám235
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség21 065 fő (2014)[1]
Népsűrűség33500 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság68 m
Terület14,02 km²
IdőzónaEET (UTC+2)
EEST (UTC+3)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 22′ 59″, k. h. 28° 49′ 23″Koordináták: é. sz. 47° 22′ 59″, k. h. 28° 49′ 23″
Várhely, Őrhely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Várhely, Őrhely témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Orhei (vagy magyarosan: Várhely, esetleg Őrhely, ukránul és oroszul: Oргеев, Moldáv nyelven: Oрхей, jiddisül: Uriv, אוריװ) város Moldovában.

Fekvése[szerkesztés]

A Dnyeszterbe ömlő Reut folyó bal partján, Moldova fővárosától Kisinyovtól 46 km-re fekvő város.

Története[szerkesztés]

A moldvai keleti végvárakban Dnyeszterfehérvár, Várhely, Csöbörcsök és más moldvai várakban, véghelyeken a moldvai vajdák környezetében a különböző történelmi korszakokban jelentős magyar katonai népesség élt.[2] Várhely a Hunyadi János által kiépített végvárrendszer része volt.[3] Régi magyar neve Őrhely vagy Várhely.

Az akadémiai történetírásunk szerint a moldvai magyarok első csoportjai többségükben Erdély északi részéről az Árpád-korban vándoroltak ki, és számuk a XIII. századtól, amikor a Moldvai Fejedelemség a Magyar Királyság hűbérese volt, gyarapodott. E vélemény szerint azért nevezik a keleti magyarságot csángónak, mert »elcsángáltak«, vagyis kirajzottak a Kárpátokon belülről, s ezzel folyamatosan, a XVIII. századig sokasították Moldva magyar népességét. E véleménnyel szemben más történetírók, a moldvai magyarság középkorban folyamatos magas számának ismeretében és a magyar eredetű földrajzi nevek alapján állítják, hogy jóval Árpád népének hazaköltözése előtt jelentős magyar lakossága volt a keleti területeknek. Sok magyar történész egybehangzó véleménye, hogy a Prut és a Szeret folyók között fekvő egykori Kumánia, a későbbi Moldva, javarészt magyar lakosságú volt. E szerint a csángók sem „elcsángáltak”, hanem eredetileg is itt éltek, magyarul beszéltek és a későbbi, Kárpátokon belülről jövő, székely kiáramlással erősödtek. A kettős honfoglalás elmélete szerint a VI. században már biztosan éltek itt magyarok. Később, az Árpád-korban, a magyar közösségeket erősítette az ide telepített magyar gyepűőrök serege, ők újabb önálló településeket hoztak létre. Ez az egyik magyarázata a »csángó«  őr, és a »csángál«  őrjárat szavak jelentésének.
Faragó Imre – Sokrétű térképészet II. könyv: Domborzat- és tájábrázolás – 9. A történeti-földrajzi és néprajzi tájrendszer[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]