Đuro Pilar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Đuro Pilar
Életrajzi adatok
Született1846. április 23.
Bród
Elhunyt1893. május 19. (47 évesen)
Zágráb
Sírhely Mirogoj temető
Ismeretes mint
Gyermekek Ivo Pilar

Đuro Pilar (Bród, 1846. április 22.Zágráb, 1893. május 19.),[1] horvát mineralógus, geológus, paleontológus, csillagász, politikus, akadémikus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora. Tudós volt, aki geológiai kutatásaival jelentősen hozzájárult a földkéreg változásainak megismeréséhez, és egy teljesen új elméletet hozott a Föld belső erőinek hatásáról. Az elsők között szorgalmazta azt az elméletet, hogy a Föld belsejében folyékony magma áll. Mindezek mellett a 19. századi horvát csillagászatnak is úttörője volt.

Élete és munkássága[szerkesztés]

1846. április 22-én született a Száva menti Bródban, ahol cseh származású apja kovács volt.[2] Anyja, Tereza Čulić a boszniai Derventából származott. Az elemi iskolát szülővárosában, a gimnáziumot pedig Eszéken és Zágrábban végezte, ahol 1866-ban a Klasszikus Gimnáziumban érettségizett.[2] 1866 őszén már a brüsszeli egyetemen találjuk, ahol filozófiát tanult, majd két évvel később, 22 évesen doktorált, azzal a kötelezettséggel, hogy az 1868/69-es tanévben továbbtanuljon, és a fizikai, kémiai laboratóriumban folytassa a munkát. 20 évesen, fiatal tudósként már németül, franciául, angolul, olaszul, oroszul és csehül beszélt. 1869. június 28-án doktorált, és az egyetem munkatársává nyilvánították. Ugyanebben az évben jelent meg Brüsszelben a földkéregről szóló elmélet forradalmáról szóló munkája, melynek értékét és hírnevét az 1877-ben Washingtonban nyomtatott angol nyelvű fordítása bizonyítja. Bár a mű tárgya általános geológia volt, de már felvázolta a leendő híres geológus pályáját.[2]

Nem lebecsülendő az a tény sem, hogy Pilar birtokában már akkor nemcsak irigylésre méltó csillagászati ismereteket találunk, hanem nyilvánvaló csillagászat iránti érdeklődést is. Ahogy Kišpatić professzor később írja a könyvről, Pilar az akkor ismert csillagászati tényeknek megfelelően mutatta be a Föld fejlődésének állomásait. Beszél az égitestek gázhalmazállapotáról és bemutatja ezen égitestek és kísérőik fejlődését, valamint tárgyalja a Naprendszernek és magának a Földnek a fejlődését.[2] Pilar Brüsszelből Párizsba utazott, ahol az 1869/70-es tanév kilenc hónapját töltötte, és ásványtani ismereteket szerzett. Kémiai laboratóriumban dolgozott, őslénytani és geológiai előadásokat látogatott. 1870 húsvétján a Párizsi Geológiai Társaság tagjaival Észak-Franciaországba ment, és részt vett Franciaország északkeleti részének geológiai felmérésében a belgiumi Namurig.[2]

Amíg Pilar külföldön tanult, Zágrábban is sokat fejlődtek a természettudományi ismeretek. 1866-ban a Nemzeti Múzeumból nemzeti intézmény lett, és természettudományi részlegének irányítását 1867-ben Spiridion Brusina vette át. A zágrábi barátok rávették Pilart, a fiatal és tehetséges tudóst, hogy elsősorban a geológiának szentelje magát, hogy segítse a modern horvát geológia fejlesztését. Elfogadta ezt a feladatot, és ezt követően egész életét ennek a célnak szentelte.[2] 24 évesen visszatért Zágrábba, és 1870. július 29-én a zágrábi Nemzeti Múzeum Ásvány- és Földtani Osztályának igazgatójává, 1875-ben pedig a zágrábi egyetem ásványtani- és geológiaprofesszorává nevezték ki és az akadémia rendes tagjává választották. Kétszer (1879–80 és 1890–91 között) volt a Zágrábi Egyetem Bölcsészkarának dékánja, 1884/85-ben pedig az egyetem rektora volt.[1] Az egyetemen ásványtant, kőzettant, geológiát, őslénytant és csillagászatot tanított. Előadásainak kéziratait ma is őrzi a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia Levéltára.[1] 1874-ben társalapítója volt a Horvát Hegymászó Szövetségnek, 1885-ben pedig a Horvát Természettudományi Társaságnak, melynek első alelnöki tisztét is betöltötte.[1]

Kedvenc témája volt a Föld tengelyének excentricitása. A Földnek ezt a sajátosságát természetesen nem csak szűkebb csillagászati értelemben használta, hanem vizsgálta ennek az excentricitásnak a hatását a két féltekén tapasztalható eltérő hőeloszlásra és arra vonatkozóan is, hogy az egyik pólus körül több jég halmozódik fel, mint a másik körül.[2] Számos dolgozatot írt a jegesedés okairól. Sokoldalú geológusként Pilar a vizeket is tanulmányozta, és lefektette a karszthidrológia alapjait. Kutatásai során földrengéseket, barlangtani objektumokat és szénleleteket vizsgált.[3] Ügyes amatőr sakkozóként a zágrábi sakkversenyek egyik szervezője, 1886-ban az első zágrábi sakkverseny győztese volt.[3]

Családja[szerkesztés]

Kétszer nősült meg. Első felesége, Klementina Crnadak fiút szült neki, Ivót, aki ügyvédként dolgozott Tuzlában, majd publicista, író, történész és politikai ideológusként a 20. század első fele horvát kultúrájának és politikai életének kiemelkedő alakja volt. Második felesége, Filipina Reiss három lányt szült neki. Pilart 1881-ben és 1884-ben parlamenti képviselővé választották Brodban.[2]

Emlékezete[szerkesztés]

Zágrábban utca[3], Bródban általános iskola viseli a nevét.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Oskudica vode po krasu u Hrvatskoj vojničkoj Krajini (1874.)
  • Osnovi abisodinamike (1880.)
  • Geološka opažanja u zapadnoj Bosni. Istraživanja god. 1879. (1882.)
  • Flora fossilis Susedana (1883.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Hrvatska enciklopedija
  2. a b c d e f g h Bród
  3. a b c Egyetem
  4. Archivált másolat. [2022. január 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 22.)

Források[szerkesztés]

  • Bród: Đuro Pilar. www.slavonski-brod.hr (Hozzáférés: 2022. március 22.)
  • Egyetem: Đuro Pilar. www.hosting.unizg.hr (Hozzáférés: 2022. március 21.)