ÁVT BERAUN

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(ČSD 311.0 sorozat szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
ÁVT BERAUN
KkStB 32.jpg
ÁVT BERAUN
ÁVT IVs osztály
OMÁV IVs osztály
MÁV IIIm. osztály
OMÁV 33 sorozat
kkStB 32 sorozat
MÁV 358 sorozat
BBÖ 32 sorozat
ČSD 311.0 és 311.1 sorozat
FS 198 sorozat
Pályaszám
ÁVT 1873-ig: I 504–581
ÁVT 1873-tól: IVs osztály 758–859
ÁVT 1897-től: 3301–3388
MÁV 1891-től: IIIm 3061–3088
MÁV 1891-től: 358,001–028
kkStB: 32.01–91
BBÖ: 32.02..76
ČSD: 311.001–008 és 311.101–140
FS: 198.001
Általános adatok
Gyártó Mf. d. StEG, Bécs
Gyártásban 18711873
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés C
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 291 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km/h
Ütközők közötti hossz 14 629 mm
Hossz 3061–3069; 3075–3086 psz.: 8 301 mm
3070–3074; 3087–3088 psz.: 8 504 mm
Magasság 4 570 mm
Szélesség 2 870 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 3 108 mm
Teljes tengelytávolság 3 108 mm
Üres tömeg 30,3 t
Szolgálati tömeg 33,8 t
Tapadási tömeg 33,8 t
Legnagyobb tengelyterhelés 11,4 t
Fékek
Típusa kézifék
Rögzítőfék kézifék
Gőzvontatás
Jelleg C–n2
Szolgálati tömeg szerkocsival 58,8 t
Hengerek
Száma 2
Átmérője 421 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Állókazán típusa síktűzszekrényes
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett

1804,5 mm
Gőznyomás 9 at
Tűzcsövek
Száma 165 db
Belső/külső átmérője 46,5/52 mm
Hossza 4 135 mm
Rostélyfelület 3061–3069; 3075–3086 psz.: 1,62 m²
3070–3074; 3087–3088 psz.: 1,85 m²
Sugárzó fűtőfelület 3061–3069; 3075–3086 psz.: 8,0 m²
3070–3074; 3087–3088 psz.: 8,7 m²
Csőfűtőfelület 112,0 m
Gépezeti vonóerő 45,96 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő 53,05 kN
Vezérmű rendszere Stephenson, nyitott
Szerkocsi
Típusa 12, 14, 20, 37
Szolgálati tömege 25,0 t
Vízkészlet 8,8 m³
Tüzelőanyag-készlet 6,0 m³ szén

Az ÁVT I. 504-581 mozdonyok tehervonati szerkocsis gőzmozdonyok voltak az Államvasút-Társaság-nál (ÁVT), amelyek a kkStB is beszerzett Rakonitz-Protivín és a Tarnów-Leluchów pályaszakaszaira.

Története[szerkesztés]

Az ÁVT 1866-1873 között építette ezeket a három kapcsolt kerékpárú gépeket a saját mozdony gyárában. Az ÁVT első számozási rendszerében 504-581 pályaszámokat, 1873-ban pedig IVs osztály 758-835 számokat kaptak. Ennek a sorozatnak a később gyártott tagjai 836-859-ig lettek beszámozva. Végül 1897-ben 3301-3374 lett a pályaszámuk. A magyar pályaszakaszok 1891-es államosításakor a sorozat mozdonyaiból 14 db került MÁV állományba ahol előbb IIIm osztály 3061-3074, majd 1911-től a 358 sorozatba lettek beosztva.

1875-ben a cs.kir. Tarnów-Leluchów Vasútnak 12 db és 1875-1876-ban a Rakonitz-Protivín Vasút számára szintén 12 db épült. A Tarnów-Leluchów Államvasutaknál a BIAŁA, BOBOWA, DUNAJEC, GROMNIK, GRYBÓW, KRYNICA, LELUCHÓW, RYTRO, TARNÓW, TUCHÓW, SZCZAWINCA és ŻEGIESTÓW neveket kapták. Az sorozat mozdonyait a Rakonitz-Protivín Vasútnak a Wiener Neustadti Mozdonygyár és a Floridsdorfi Mozdonygyár szállította. A mozdonyok 201-212 pályaszámokat és a BERAUN, BŘEZNIC, MILIN, MIROVIC, PISEK, PŘIBRAM, PROTIWIN, PÜRGLITZ, RAKONITZ, ZDIC, ALTHÜTTEN és STADTL neveket kapták.

Az osztrák pályarészek államosítása után a Tarnow-Leluchów Vasút mozdonyai 32,01-12 32,31-91 az ÁVT gépek 32.31–91 a Rakonitz-Protivín Vasútéi pedig először le 37,01-12, majd 1892-től 32,13-24 pályaszámokat kaptak a kkStB-nél.

Az első világháború után a fennmaradó nyolc Rakonitz-Protivín Vasút mozdonyaiból mint 311,0 sorozat, 40 darab ÁVT mint 311,1 sorozat került a ČSD állományába, amelyeket 1937-ig selejteztek. A BBÖ-höz két gép a Tarnow-Leluchów Vasúttól (32,02 és 03) és három az ÁVT mozdonyok közül (32,45, 72 és 76) került, amelyek 1925 voltak állományban. Két mozdony a Tarnow-Leluchów Vasúttól Jugoszláviába került, egy Olaszországba, mint FS 198 001. A háború után a Tarnow-Leluchów Vasútnál megmaradt gépekből néhány a PKP-hez került, amelyeket ott selejteztek anélkül hogy, pályaszámot kaptak volna.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Lokomotiv-Typen der kk landesbef Maschinen-Fabrik in Wien der priv österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, M Engel & Sohn, kk Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie, Wien, 1888
  • Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978 ISBN 3-900134-40-5
  • Griebl, Slezak, Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, 1985 ISBN 3-85416-026-7
  • Johann Stocklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum (1985.). ISBN 963-552-161-8 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG I 504–581 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]