Üvegszárnyú almafalepke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Üvegszárnyú almafalepke
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak
(Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Valódi lepkék (Glossata)
Alrendág: Heteroneura
Öregcsalád: Sesioidea
Család: Szitkárfélék (Sesiidae)
Nem: Synanthedon
Faj: S. myopaeformis
Tudományos név
Synanthedon myopaeformis
Borkhausen, 1789
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üvegszárnyú almafalepke témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üvegszárnyú almafalepke témájú médiaállományokat és Üvegszárnyú almafalepke témájú kategóriát.

Az üvegszárnyú almafalepke vagy almafaszitkár (Synanthedon myopaeformis) a szitkárfélék (Sesiidae) családjának egyik, Magyarországon is honos faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

Palearktikus faj, így Magyarországon is ott van mindenütt, ahol megtalálja tápnövényeit, elsősorban az almát.

Megjelenése[szerkesztés]

Ennek a szitkárfajnak a szárnycsúcsa és a szárny szegélye fénylő kék, a potrohgyűrűi viszont vörösek. A szárny fesztávolsága 12–22 mm.

Életmódja[szerkesztés]

Egy évben egy nemzedéke fejlődik ki. A különféle stádiumú hernyók telelnek át a kéregbe rágott járataikban. Tavasszal, nyár elején bábozódnak az ugyancsak a kéregben kialakított bábkamrában. A bábállapot 2–3 hetes, a lepke kikelése előtt a báb nagyobbik felét kitolja.

Egész nyáron rajzik. A lepkék nappal aktívak. Virágokon táplálkoznak, de nagyon nehéz észrevenni őket, mert darázsra hasonlítanak.

Fő tápnövénye az alma, de kifejlődhet a birsben, a körtében és a szilvában is.

Kárképét könnyű felismerni egyrészt a megtámadott törzs- és ágrészeken törmelékbe tapadt, apró, barna ürülékszemcsék tömegéről, másrészt a kitolt bábhüvelyekről.

A hernyók járatai különösen gyakoriak a metszési felületeken, az oltás helyén vagy a vastagabb gallyak eltávolításakor ejtett sebek szélein keletkezett sebkalluszokban.

Régebben úgy tartották, hogy a legyengült, beteges fákon szaporodik el, a huszadik század második felében azonban a fiatal almaültetvények kártevőjeként vált ismertté.

Külső hivatkozások[szerkesztés]