Úton hazafelé: Egy hihetetlen utazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Úton hazafelé: Egy hihetetlen utazás
(Homeward Bound: The Incredible Journey)
Rendező Duwayne Dunham
Producer Jeffrey Chernov
Franklin R. Levy
Forgatókönyvíró Caroline Thompson
Linda Woolverton
Jonathan Roberts (nincs a stáblistában)
Főszerepben állathangok: Don Ameche
Sally Field
Michael J. Fox
Zene Bruce Broughton
Operatőr Reed Smoot
Vágó Jonathan P. Shaw
Jelmeztervező Karen Patch
Díszlettervező Nina Bradford
Gyártás
Gyártó Walt Disney Pictures
Touchwood Pacific Partners 1
Ország  USA
Nyelv angol
magyar szinkron
Időtartam 85 perc
Képarány 1,85 : 1
Forgalmazás
Forgalmazó Amerikai Egyesült Államok Buena Vista Pictures
Magyarország InterCom
Bemutató Amerikai Egyesült Államok 1993. február 3.
Magyarország 1993. november 12.
Bevétel 41 833 324 dollár[1]
Kronológia
Következő Úton hazafelé 2. - Kaland San Franciscóban
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Az Úton hazafelé: Egy hihetetlen utazás (eredeti cím: Homeward Bound: The Incredible Journey) 1993-ban bemutatott családi film állatokkal a főszerepben.

A film narrátora Michael J. Fox, aki egyúttal a fiatalabb kutya hangját adja.

A film az 1963-as Hihetetlen utazás című Disney-film újrafeldolgozása. Mindkét film története a népszerű gyerekkönyv, Sheila Burnford: The Incredible Journey című könyvén alapszik.

1996-ban készült el a film folytatása, az Úton hazafelé 2. - Kaland San Franciscóban (Homeward Bound II: Lost in San Francisco).

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lutri, a fiatal amerikai buldog meséli el hármójuk történetét. Lutri kölyökkorában kóbor kutya volt, majd állatmenhelyre került. Nem érzi magáénak a házat, ahol lakik, és Jamie-t, a család legfiatalabb tagját sem tartja a gazdájának. A házban lakik még Árnyék, egy golden retriever, idősebb, tapasztalt kutya, aki gyakran tanítgatja Lutrit, de ő nem nagyon hallgat rá. Árnyék gazdája Jamie bátyja, Peter Burnford. A harmadik állat Szeszi, egy colourpoint perzsa macska, akinek gazdája a család lánytagja, Hope.

Bob Seaver (Robert Hays) feleségül veszi Laura Burnfordot (Kim Greist), akinek három gyermeke van. Nem sokkal az esküvő után a család kirándulni megy San Franciscóba, így a gyerekek állatait a család egyik barátjához, Kate-hez (Jean Smart) viszik, aki egy ranchon él. Az állatok nem értik, mi történik, amikor gazdáik az idegen helyen hagyják őket. Kate pár nappal később állatokat megy terelni, így a két kutyát és a macskát egy segítőjére hagyja, aki azonban azt hiszi, hogy Kate magával vitte az állatokat. Árnyék ugyanis azt gondolja, hogy a gazdájával valami baj történt, azért nem jön érte, ezért elhatározza, hogy hazamegy. Lutri és Szeszi kis habozás után követik.

Az állatok azt gondolják, hogy mindössze a közeli dombra kell felmenniük, és onnan már látni fogják az otthonukat, azonban amerre csak néznek, hegyeket látnak. Árnyék ösztöneire hallgatva vezeti őket hazafelé. A szabadban töltött félelmetes éjszaka után a folyóhoz mennek reggelizni. Ott Szeszi karmainak segítségével sikerül néhány halat fogniuk, azonban Lutri reggelije addig ugrál, amíg medvebocsok közelébe ér. Lutri elijeszti a bocsokat, azonban a dühös anyamedve elől mindhárman elfutnak.

Egy másik folyónál Szeszi a gyors sodrású folyóba esik, ahonnan sem a maga erejéből nem tud kimászni, sem Árnyék nem tudja kimenteni, pedig utána ugrik a vízbe. Szeszi egy vízesésnél a mélységbe zuhan. A kutyák azt gondolják, hogy meghalt, ezért szomorúan, de tovább mennek.

A félig megfulladt Szeszit kisodorja a víz a partra, ahol egy idős természetjáró kimenti, és a kalyibájába viszi. Szeszi a gondos ápolástól és a kapott kecsketejtől erőre kap és már másnap barátai után indul.

Szeszi nélkül nehezebben megy a halfogás, de Árnyék kitartóan próbálkozik vele. Eközben Lutri a parton egy pumát vesz észre. Villámgyorsan menekülniük kell, azonban a puma követi őket. Menekülés közben Lutri elmondja Árnyéknak, hogy a ház közelében hova rejtett el csontokat és hogy a tévé távirányítóját a libikóka közelében ásta el. Árnyéknak erről eszébe jut egy csel: ő megmutatja magát pumának és maga után csalja, miközben Lutri egy bizonyos helyen várakozik. Amikor a puma a megfelelő helyre ér, Lutri ráugrik a lapos sziklára, aminek másik végére a puma lépett. A puma a levegőbe repül és a folyóba esik. A kutyák diadalmas ugatásba kezdenek, amit Szeszi meghall, és hamarosan újból együtt a csapat.

Lutri szeretne közelebbről megismerkedni egy tarajos süllel, az azonban néhány tüskéjét a kutya orrába szúrja. A tüskék mélyre fúródtak, még Szeszi sem tudja őket kipiszkálni.

Ahogy továbbhaladnak, egy elveszett kislányt találnak az erdőben. Mivel nincs szívük otthagyni, éjszaka mellette maradnak és melegítik. Másnap a szülők és egy mentőcsapat megtalálják őket, mert Árnyék ugatása oda vezeti őket. A mentőcsapatban lévő két vadőr felismeri az elveszett állatokat, mert a család plakátokat rakott ki, amivel keresi őket. Ezért az állatokat befogják és egy állatmenhelyre viszik őket, ahol állatkórház is van. Itt kiveszik a Lutri orrába fúródott tüskéket. Lutri azonban korábbi rossz emlékei alapján azt hiszi, hogy rossz helyre került, ezért figyelmezteti a többieket. Szeszinek sikerül elmenekülnie, de Árnyékot bezárják egy ketrecbe. Szeszi azonban visszalopózik és kinyitja a ketrecének zárját. Addigra a műtőben kiszedik a tüskéket Lutri orrából. Árnyék megtámadja a műtőt, Szeszi pedig maga után csalja a férfit aki el akarja kapni Árnyékot. Végül mindhárman kereket oldanak, a kutyák a kerítés alatt kiássák magukat.

Eközben a vadőrök értesítették a szülőket, így az egész család boldogan énekelve megy az állatmenhely felé, ahonnan az állataik nem sokkal korábban elmenekültek.

Az állatok végre megpillantják a város épületeit. Vasúti sínekhez érnek, amin átkelve Árnyék korhadt deszkára lép és egy sáros gödörbe zuhan. Szeszi és Lutri hiába biztatják, hogy másszon ki, Árnyék azt mondja, hogy nem fog menni, mert már túl öreg a mászáshoz, ezért Lutri leereszkedik hozzá és a lelkére beszél.

A család a kertben együtt kosárlabdázik. Jamie azt mondja, hogy Lutri ugatását hallja, és valóban feltűnik a kutya, amint kis gazdája felé rohan. Nem sokkal később megérkezik Szeszi is, akit Hope örömmel ölel magához. Peter szomorúan látja, hogy hiába várja Árnyékot, hiszen a hazavezető út hosszú volt, a kutya pedig öreg. Nem sokkal később azonban feltűnik a sántikáló Árnyék. Peter örömmel fogadja. Lutri úgy gondolja, hogy végre neki is van otthona.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film túlnyomó részt pozitív kritikákat kapott.[2] A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 88%-ra értékelte 24 vélemény alapján.[3]

Forgatási helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bend, Oregon állam, USA

Columbia-folyó vízesése, Oregon, USA

Deschutes National Forest - 1001 Southwest Emkay Drive, Bend, Oregon, USA

Eagle Cap Wilderness Area, Oregon, USA

Joseph, Oregon, USA

Mount Hood National Forest, Oregon, USA

Portland, Oregon, USA

Wallowa-Whitman National Forest, Wallowa, Oregon, USA

Willamette National Forest, Oregon, USA

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az állatok szája nem mozog, amikor beszélnek (de megértik, hogy mit mond a másik, tehát nem belső monológról van szó).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Homeward Bound: The Incredible Journey. Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2010. március 2.)
  2. Thomas, Kevin. „Movie Review : Disney's 'Homeward Bound' Remake Better Than Original”, The Los Angeles Times, 1993. február 3. (Hozzáférés ideje: 2010. október 26.) 
  3. Rotten Tomatoes értékelés

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Homeward Bound: The Incredible Journey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.