Újkóvár
| Újkóvár | |
| Közigazgatás | |
| Település | Balassagyarmat |
| Alapítás ideje | 1922[1] |
| Városhoz csatolás | 1926 |
| Korábbi rangja | község |
| Irányítószám | 2660 |
| Körzethívószám | 35 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 95 fő (2022. okt. 1.)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Földrajzi nagytáj | Északi-középhegység[3] |
| Földrajzi középtáj | Észak-magyarországi-medencék[3] |
| Földrajzi kistáj | Középső-Ipoly-völgy[3] |
| Távolság a központtól | 2 km |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Újkóvár weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Újkóvár témájú médiaállományokat. | |
Újkóvár Balassagyarmat városrésze a város nyugati határában. A 20. század elejéig Kóvárhoz tartozott, majd Trianon után először önálló községgé alakult, majd hozzácsatolták Balassagyarmathoz.
Megközelíthetősége
[szerkesztés]Közúton
[szerkesztés]Újkóvár a 22-es főút mellett helyezkedik el, Budapest irányából tekintve közvetlenül a város határa előtt. A városrész nincs külön kitáblázva a főúton.
Autóbusszal
[szerkesztés]Újkóvárra utoljára a 2006-ban indult helyi járat a kábelgyártól Újkóvárra, majd a kórházhoz. Jelenleg az egyetlen, „Balassagyarmat (Újkóvár), szövetkezeti bolt” nevű megállóhelyen minden olyan helyközi busz megáll, ami Balassagyarmatot nyugati irányban hagyja el, kivéve az 1010-es busz azon járatait, melyek Budapest irányába, illetve Budapest irányából közlekednek.
Története
[szerkesztés]Kóvárt a trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta. Az Ipoly bal partján megmaradt magyar településrész 1922-ben önálló községgé alakult. Négy évvel később, 1926-ban a falut Balassagyarmat városhoz csatolták.
Népesség
[szerkesztés]Újkóvár népességének változása:
| Lakosok száma | 121 | 120 | 95 |
| 2001 | 2011 | 2022 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Kmetty Kálmán. Balassagyarmati utcanevek (magyar nyelven). Balassagyarmat: Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat (1980). ISBN 963031150X
- ↑ https://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_id=13657
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
