Újkóvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újkóvár
Balassagyarmat001.JPG
Közigazgatás
Település Balassagyarmat
Alapítás éve 1922[1]
Városhoz csatolás 1926
Korábbi rangja község
Irányítószám 2660
Körzethívószám 35
Népesség
Teljes népesség 120 fő (2011. okt. 1.)[2]
Földrajzi adatok
Földrajzi nagytáj Északi-középhegység[3]
Földrajzi középtáj Észak-magyarországi-medencék[3]
Földrajzi kistáj Középső-Ipoly-völgy[3]
Távolság a központtól 2 km
Elhelyezkedése
Újkóvár (Balassagyarmat)
Újkóvár
Újkóvár
Pozíció Balassagyarmat térképén
é. sz. 48° 04′ 03″, k. h. 19° 15′ 37″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 03″, k. h. 19° 15′ 37″
Újkóvár weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Újkóvár témájú médiaállományokat.

Újkóvár Balassagyarmat városrésze a város nyugati határában. A 20. század elejéig Kóvárhoz tartozott, majd trianon után először önálló községgé alakult, majd hozzácsatolták Balassagyarmathoz.

Megközelíthetősége[szerkesztés]

Közúton[szerkesztés]

Újkóvár a 22-es főút mellett helyezkedik el, Budapest irányából tekintve közvetlenül a város határa előtt. A városrész nincs külön kitáblázva a főúton.

Autóbusszal[szerkesztés]

Újkóvárra utoljára a 2006-ban indult helyi járat a kábelgyártól Újkóvárra, majd a kórházhoz. Jelenleg az egyetlen, „Balassagyarmat (Újkóvár), szövetkezeti bolt” nevű megállóhelyen minden olyan helyközi busz megáll, ami Balassagyarmatot nyugati irányban hagyja el, kivéve az 1010-es busz azon járatait, melyek Budapest irányába, illetve Budapest irányából közlekednek.

Története[szerkesztés]

Kóvárt a trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta. Az Ipoly bal partján megmaradt magyar településrész 1922-ben önálló községgé alakult. Négy évvel később, 1926-ban a falut Balassagyarmat városhoz csatolták.

Népesség[szerkesztés]

Újkóvár népességének változása:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kmetty Kálmán. Balassagyarmati utcanevek (magyar nyelven). Balassagyarmat: Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat (1980). ISBN 963031150X 
  2. Magyarország helységnévtára (magyar nyelven). Központi Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2017. május 26.)
  3. ^ a b c szerk.: Dövényi Zoltán: Magyarország kistájainak katasztere, az első kiadást szerkesztette: Marosi Sándor és Somogyi Sándor, Második, átdolgozott és bővített kiadás (magyar nyelven), Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet (2010). ISBN 978-963-9545-29-8