Övesférgecskék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Övesférgecskék
Evolúciós időszak: Kambriumjelenkor
Az övesférgecskék testtájai az Encyclopædia Britannica 1911-es kiadásában
Az övesférgecskék testtájai az Encyclopædia Britannica 1911-es kiadásában
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: ParaHoxozoa
Alországág: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Főtörzs: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Csoport: Eubilateria
Csoport: Ősszájúak (Protostomia)
Csoport: Scalidophora
Törzs: Vedlő állatok (Ecdysozoa)
Törzs: Övesférgecskék (Kinorhyncha)
Reinhard, 1881
Rendek
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Övesférgecskék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Övesférgecskék témájú kategóriát.

Az övesférgecskék (Kinorhyncha) a kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria) közé sorolt ősszájúak (Protostomia) főtörzsében a Scalidophora klád három törzsének egyike.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

A klád három törzse[1] közül először a páncélosférgek (Loricifera) váltak külön, így az övesférgecskék a farkosférgek (Priapulida) testvércsoportja. Hosszú evolúciós idejük miatt képviselői a Föld valamennyi tengerében megtalálhatóak.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Egy milliméternél is kisebb lények, fejlett ivari dimorfizmussal: a hímek mindig kisebbek a nőstényeknél.

Csillótlanok. Tetőcserépszerű lemezekből álló kutikulájuk kemény páncéllal borítja testüket. Testük három tájékra, ezen belül 13 kívülről jól látható gyűrűre tagolódik; ezek az úgynevezett zonitok. Az első zonit a visszahúzható ormány (fej), amit legfeljebb hét visszahajló sörtehorog vesz körül. A szájnyílás körül körülbelül 9 erős sörte nyúlik előre. A következő gyűrű a nyak, amelybe a fej behúzható, a többi gyűrű pedig a törzs.

A csúcson elhelyezkedő szájnyílást izmos és mirigyes garat követi, majd az egyenes bélcsatorna, ami hátul a végbélnyílásba torkollik. Hosszanti, körkörös és ferde irányultságú izomrostjai összetett mozgásformákat tesznek lehetővé.

Idegrendszerük két fő része a garatideggyűrű és a hasi oldalon futó idegtörzs. Törzsfejlődéstani szempontból fejlett bélyegek a 3–13. gyűrű kültakarójában kifejlett idegdúcok; ezeket idegsejtek hálózata köti össze.

A hímek speciális szervei a ragasztómirigyek; ezek két, a 4. zonit hasoldalán található függelékbe torkollanak. Nincs se keringési rendszerük, se légzőkészülékük.

Váltivarúak; a két, meglehetősen hasonló ivarszerv a bélcsatorna két oldalán helyezkedik el.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Kizárólag tengerekben fordulnak elő, ahol a parthoz közel élnek az iszapban. Főleg kovamoszatokat, baktériumokat és elhalt növénydarabkákat esznek.

Posztembrionális fejlődésük kifejlés; a fiatal lárvák hat vedlés után érik el az ivarérett állapotot.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

Hozzávetőleg 150 fajukat két rendbe sorolják.

Jellegzetes képviselőjük az Atlanti-óceán európai partjai mentén élő, 0,3 mm-es Echinoderes dujardini (Claparède, 1863?)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Telford MJ, Bourlat SJ, Economou A, Papillon D, Rota-Stabelli O (2008. April). „The evolution of the Ecdysozoa”. Philos. Trans. R. Soc. Lond., B, Biol. Sci. 363 (1496), 1529–37. o. DOI:10.1098/rstb.2007.2243. PMID 18192181.  

Források[szerkesztés]