Ötödik betegség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Erythema infectiosum
16 hónapos gyermek tünetei
16 hónapos gyermek tünetei

Osztályozás
BNO-10 B08.3
BNO-9 057.0
Főbb tünetek
  • kiütés
  • Papular purpuric gloves and socks syndrome
  • low-grade fever
  • ízületi fájdalom
Adatbázisok
DiseasesDB4442
MedlinePlus000977
eMedicine

emerg/378  derm/136

ped/192
MeSH ID D016731
A Wikimédia Commons tartalmaz Erythema infectiosum témájú médiaállományokat.

Az eritema infekciózum vagy ötödik betegség (további elterjedt nevei: pillangóvírus, lepkehimlő) egy főként kisgyermekeket érintő vírusfertőzés, mely általában 7-10 napig tart, és többnyire nem igényel kezelést. A tünetek jelentkezésekor a beteg általában már nem fertőző.[1][2]

A betegség számos formáját az eritrovírus (előző néven parvovírus B19) okozza.[3] A betegség ismert nevei utalnak a szimptómák formájára, melyek lepke alakú foltokban jelentkeznek először a beteg arcán. Angol nyelvterületen a neve slapped cheek syndrome vagy slapped face (megpofozott arc), Japánban pedig りんご病 (ringobjó), vagyis „alma betegség”, utalva az arc pirosságára.

Szimptómák[szerkesztés]

Az arcpír a legjellemzőbb kezdeti tünet gyermekeknél, mely néha szétterjed az orr és a száj köré is. Az arcpír mellett gyakran kialakul vörös kiütés a teljes testen, melyből a leggyakoribb a kar tetején és a lábakon. A kiütés általában 7-10 napig tart, néhány esetben 2-3 hétig is, és általában nem igényel kezelést. A páciensek általában már nem fertőznek akkor, amikor a kiütések megjelennek.[1]

Nem mindenkinél az arcpír a kezdeti tünet: a kiütések bárhol kezdődhetnek. Az igen erősen viszkető kiütések alakja és nagysága szinte folyamatosan változik. A kiütések színe lilás is lehet.

A tinédzserek és felnőttek esetén ízületi fájdalmak jelentkezhetnek a csukló, térdek, bokák, ujjak és vállak környékén.[1][2]

A betegség általában enyhe lefolyású, és kezelés nélkül elmúlik.[4] Előfordulnak azonban súlyosabb tünetek a rizikócsoportok esetén:

  • Terhes nők esetében az első harmadban a fertőzés hydrops fetalis betegséghez vezethet a magzatban, ami spontán vetélést okozhat.
  • A hemolitikus anémia (drepanocytosis) krónikus betegségeiben (pl. örökletes spherocytosis) a fertőzés reticulocytopenia betegséget okozhat (a fejlődő vörös-vértestek számának csökkenése).[1][2]

Terjedése[szerkesztés]

A betegség főként cseppfertőzéssel terjed, de fertőzött vérrel való érintkezés is továbbíthatja. A lappangási ideje általában 4-21 nap, mely egyben a fertőző időszak is. A betegek a legfertőzőbbek a tünetek kialakulása előtt. Általában kisiskolások, tanárok, ápolók és gyermekeiket gondozó anyák a leggyakoribb fertőzöttek. A tünetek kialakulásakor a fertőzés esélye alacsony, ezért a tünetekkel rendelkező személyek elkülönítése nem szükséges.[1][2]

Epidemiológia[szerkesztés]

Bár szinte minden életkorban elkapható, a leggyakoribban az öt és tizenöt év közötti korosztályra jellemző.[5] A felnőttkor elérésekor általában a lakosság fele immunis a betegségre egy korábbi fertőzésnek köszönhetően.[1][2] A fertőzések általában bölcsődékben, óvodákban és általános iskolákban fordulnak elő, mindemellett foglalkozási kockázatot jelentenek az iskolai személyzetnek.[6] Nem érhető el vakcina a B19-es humán parvovírusra,[2] de történtek kísérletek annak kifejlesztésére.[7]

Története[szerkesztés]

Az „ötödik betegség” elnevezés a klasszikus, gyermekkorban előforduló kiütéses betegségek listájában ötödik helyre utal:

  1. kanyaró
  2. skarlát
  3. rózsahimlő (rubeola)
  4. Filatow-Dukes-féle kór
  5. Eritema infekciózum
  6. Exanthema subitum („háromnapos láz”)

A betegséget először Robert Willan írta le 1799-ben, „Rubeola, sine catarrho” formában hivatkozva rá. Ezt követte 1889-ben Anton Tschamer alaposabb definíciója, ami egy rubeola változatként („ortliche rotheln”) hivatkozott rá, melyet 1896-ban T. Escherich azonosított eltérő betegségként és nevezett el „erythema infectiosum”-nak 1899-ben.[8]

Források[szerkesztés]

  1. a b c d e f Sabella C, Goldfarb J (1999. October). „Parvovirus B19 infections”. Am Fam Physician 60 (5), 1455–60. o. PMID 10524489. (Hozzáférés ideje: 2009. november 6.)  
  2. a b c d e f Servey JT, Reamy BV, Hodge J (2007. February). „Clinical presentations of parvovirus B19 infection”. Am Fam Physician 75 (3), 373–6. o. PMID 17304869. (Hozzáférés ideje: 2009. november 6.)  
  3. Weir E (2005. March). „Parvovirus B19 infection: fifth disease and more”. CMAJ 172 (6), 743. o. DOI:10.1503/cmaj.045293. PMID 15767606.  
  4. Mankuta D, Bar-Oz B, Koren G (1999. March). „Erythema infectiosum (Fifth disease) and pregnancy”. Can Fam Physician 45, 603–5. o. PMID 10099795.  
  5. Kwon, Kenneth T: Pediatrics, Fifth Disease or Erythema Infectiosum. eMedicine, 2009. március 19. (Hozzáférés: 2009. november 7.)
  6. (1990) „Occupational risk of human parvovirus B19 infection for school and day-care personnel during an outbreak of erythema infectiosum”. JAMA 263 (15), 2061–5. o. DOI:10.1001/jama.1990.03440150069028. PMID 2157074.  
  7. (2003) „Safety and immunogenicity of a recombinant parvovirus B19 vaccine formulated with MF59C.1”. J Infect Dis 187 (4), 675–8. o. DOI:10.1086/368382. PMID 12599085.  
  8. Altman, Lawrence K. „THE DOCTOR'S WORLD”, 1982. november 30. (Hozzáférés ideje: 2009. november 7.) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]