Örvény-kő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az Örvény-kő, más néven: Pogányoltár,[1][2] a Bükk hegység egyik vadregényes mészkő természeti képződménye, 773 méter tengerszint feletti magasságon, a Bükk-fennsík Kis-fennsík nevű részének nyugati peremén. Anyagát tekintve felső triász korból származó mészkő, változatos, oldott formakinccsel.

Emlékoszlop[szerkesztés]

Az Örvény-kő tetején egy mészkőből készült oszlop áll, rajta a nagy mesemondó domborműves vastáblájával, melynek szövege:

Jókai Mór
a nagy magyar író
emlékére
állították e táblát a
diósgyőri turisták
1959-ben

A szépirodalomban[szerkesztés]

„A vármegyének mappája nincs. Ha volna, sem érne semmit. Ellenben van a Bükk kellős közepén egy messze kimagasló bércorom, ami még Gömörbe is ellátszik. Azt úgy hívják, hogy „Örvénykő, Pogányoltár!”

Aki annak a sziklacsúcsnak a tetejére fölmászik, az mint egy földabroszt, úgy látja maga alatt elterülni az egész Borsod vármegyét valamennyi hegyeivel, völgyeivel, folyóival és helységeivel együtt. Akkor azután egészen könnyű föladat lesz, kikeresni a helységek közül azt, amelyiknek a neve Barátfalva.”

Jókai Mór: A barátfalvi lévita (részlet az Itt van hát Barátfalva című fejezetéből)

„De a legnagyszerűbb tájkép-motívum volt, (melybe szerencsésen bele is buktam) maga az „Örvény-kőrül” kínálkozó panoráma. Az Örvény-kő a Bükk hegység legmagasabb pontja. Tardonából nézve havasként kimagasló sziklagerinc, de amelynek tetejébe nagy kerülővel fel lehet jutni. Ez volt rendesen a kóborlásaim végcélja. Fél nap oda, fél nap vissza, délben tüzet rakni targallyból a szikla lonkáján, pirított kenyérrel, szalonnával fejedelmi lakomát csapni, s aztán kiülve a szédületes szikla párkányára, megküzdeni a lehetetlen (nekem lehetetlen) festői feladattal.”

Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (részlet a Bálványosi Bálint és Rengetegi Tihamér című XI. fejezetből)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Jókai Mór szerint az urak „Pogányoltár”nak, a parasztok Örvény-kőnek hívták ezt a csúcsot.
  2. Jókai A fehér angyal című elbeszélésében is említi a bükki követ. A fehér angyal eredetileg egy pogány lány volt, akinek népe még fehér lovat áldozott a Pogányoltáron. A lány követte a halálba elárult vőlegényét, és fehér köddé változott.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]