Örkényi Strasser István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Örkényi Strasser István
Született 1911. február 6.
Szentes
Elhunyt 1944. október 11. (33 évesen)
Kiskunhalas
Foglalkozása szobrászművész

Örkényi Strasser István (Szentes, 1911. február 6.Kiskunhalas, 1944. október 11.) magyar szobrászművész.

Élete[szerkesztés]

Zsidó családban született. Anyja korán meghalt, apja Strasser Sándor városi adóügyi tanácsnok volt. Tehetsége korán megnyilatkozott, a várostól kapott ösztöndíj segítségével végezte el 1932–1933-ban[1] a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, ahol Sidló Ferenc növendéke volt. 1935-től vett részt kiállításokon. 1935-ben és 1937-ben is kitüntették a Szinyei Merse Pál Társaság Tavaszi Szalonján, 1938-ban elnyerte a Wolfner Gyula-díjat. Részt vett a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) Nemzeti Szalonban rendezett kiállításán. 1940-ben még kiállított a Műcsarnokban, később már csak az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) képzőművészeti kiállításain.

Számos portrét készített megrendelésre. Honoráriumából 1939-ben a budapesti Alkotmány u. 19. szám (vagy 9. szám) alatt művészeti szabadiskolát nyitott, mely 1943-ig állt fenn. Bernáth Auréllal közösen vezetett esti iskoláját főként olyan fiatalok látogatták, akik származásuk, illetve az ún. zsidótörvények miatt nem kerülhettek be a főiskolára.

Varga Sándorral együtt 1942-ben Fiatalok művészete címen könyvet állított össze, „hogy a tehetséges fiatal művészek munkáit bemutassam a műértő és műpártoló zsidóságnak.”[2] Az összeállításban szerepelt többek között Gábor Marianne, Gedő Ilka, Glück Félix, Friedman Jenő, Földes Péter Mihály.

1941-től több alkalommal behívták munkaszolgálatra. Kijevben honvédtisztek portréit mintázta, így mentesült a nehéz fizikai munka alól. Ahhoz a 101/322. sz. munkásszázadhoz tartozott, melynek tagjait 1944. október 11-én SS-katonák lemészárolták a kiskunhalasi vasútállomáson.[3]

Műveiből 1947-ben a budapesti Fókusz Galériában rendeztek emlékkiállítást (Jándi Dávid műveivel közösen) és 1969-ben szülővárosában, a szentesi Koszta József Múzeumban. „Korai klasszicizáló, majd expresszív-dinamikus szobrai”-nak[4] legnagyobb részét a beavatottak is csak képről ismerhetik. Hagyatékának gipszszobrai egy 1994-ben készült interjú idején az örökösöknél porladtak.

Somlyó Zoltánt ábrázoló szobrát 1982-ben állították fel a budapesti Városligetben. A szobor eltűnt, 2009 óta sorsa ismeretlen.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói
  2. A könyv előszavából idézi S. Nagy Katalin, i. m., 170. o.
  3. Randolph L. Braham. A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon, ford. Zala Tamás és mások, Budapest: Belvárosi Kvk., 348. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 6. 
  4. S. Nagy Katalin, i. m., 171. o.
  5. Kozterkep.hu. (Hozzáférés: 2014. augusztus 5.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.