Ördögárok utcai-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ördögárok utcai-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz45,1 m
Mélység21 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés21 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hidrotermális, inaktív
Barlangkataszteri szám 4732-3
Elhelyezkedése
Ördögárok utcai-barlang (Magyarország)
Ördögárok utcai-barlang
Ördögárok utcai-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 48″, k. h. 18° 57′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 48″, k. h. 18° 57′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ördögárok utcai-barlang témájú médiaállományokat.

Az Ördögárok utcai-barlang megkülönböztetetten védett barlang, amely a Budai-hegységben, Budapest II. kerületében található. A Fazekas-hegy leghosszabb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

Budapest II. kerületében, ezen belül a Fazekas-hegy tömbjének szélén, az Ördög-árok völgyében, az Ördögárok utca 68. számú ház előtt nyílik. Az Ördögárok utcának az 50012 helyrajzi számú területén található. A hegy leghosszabb barlangja. A barlang freatikus, vagy termálvizes kialakulású, feltételezett keletkezési ideje megegyezhet a többi budai hévizes barlangéval. A barlang az úttest közepén lévő telefonakna csak speciálisan nyitható fedelének felnyitásával érhető el. A járatai az Ördög-árok közelében, mélyen a patak szintje alá lehúzódva helyezkednek el. A hossza 45,1 méter, a függőleges kiterjedése és a mélysége 21 méter.

A barlang első leírását készítő Szabó Gyula szerint a barlangot az észak–déli irányú, tektonikus repedések mentén feltörő hévizek alakíthatták ki. A lejárati részt vasbeton alapra ültetett betongyűrűkkel képezték ki, a csapadékvíz-csatorna oldalához építve. Az alapzattól déli irányban található az első természetes barlangüreg, ahonnan nyugati irányban érhető el néhány méter után a barlang fő hasadéka, amely a barlang aljáig lenyúlik. Ezzel párhuzamosan egy kerülőjárat is vezet a barlang mélyebb részeibe.

A barlangban a legjellegzetesebb ásvány a kalcit, amely különféle kristályformákban található meg. Jellemzők a barlangra a gömbfülkék és más hévizes oldásformák.[1]

Egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy a még ismeretlen részek az Ördög-árok patakjának a vizét a karsztba vezették. Megkülönböztetetten védett barlang. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hozzájárulásával és kutatási céllal látogatható.

Előfordul az irodalmában Ördögárok-utcai-barlang (Takácsné 1990) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangot akkor fedezték fel, amikor a hűvösvölgyi Ördögárok utcában 1989 nyarán az ördög-árki nagy átmérőjű csapadékvíz-csatorna építését végezték. A munka közben, egy kiadós felhőszakadás után az Ördögárok utca 68. számú ingatlan előtt, a munkaárok déli részén egy dachsteini mészkőben kialakult üregben tűnt el a nagy mennyiségű csapadékvíz, az ácsolati elemeket is magával ragadva.

A barlang kutatásáról hét évből érhetők el kutatási jelentések: 1989-ből, 1990-ből és 1993-ból az Erzsébet SC-nek, 1995-ből és 1996-ból a Poligon barlangászainak, 2002-ből és 2004-ből pedig Kraus Sándornak a munkái. Az első, 1989-es kutatás során a feltárás mellett geológiai vizsgálat is zajlott. Az első barlangtérkép az 1989. július 27-i felmérés alapján készült, Kárpát József szerkesztette, valamint a két munkatársa Kiss Attila és Takácsné Bolner Katalin volt. 1990-ben az Erzsébet SC-nek volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1993-ban további feltárás zajlott. A Poligon első kutatása a védelmi szempontokra irányult, 1996-ban pedig újabb feltárásra került sor, és ez alapján új barlangtérkép készült. A 2002-es és 2004-es kutatási jelentésekben csak barlangleírás szerepel.

1989-ben az Erzsébet SC Szabó Gyula által vezetett kutatócsoportja még csak annyit tudott megállapítani, hogy a járatok az akkor megismert végpontjaiktól valószínűleg több irányban is folytatódhatnak, de azokat nagy mennyiségű agyag töltötte fel.[1] Az egyik szűkület átvésésére 1993 decemberében tettek kísérletet az Erzsébet SC kutatói, de nem jártak sikerrel. 1995-ben Szabó Gyula már a Poligon kutatójaként jelentette, hogy a barlangba folyamatos a felszíni csapadékvíz beszivárgása, ami a hátrányok mellett azzal az előnnyel járt, hogy a felfedezés óta eltelt években egy agyaggal eltömődött szifon átmosódott és a korábban magas széndioxid-koncentrációjú, barlangi levegő tartósan megtisztult.[2]

1996-ban a barlang állaga nem romlott tovább, a káros felszíni behatások csökkentek, amit erősített a barlangászok rendszeres állagmegóvó tevékenysége is. Az egyesület kutatói megállapították azt is, hogy a barlang feltehetőleg a régi Fazekas-hegyi kőbányában feltárt kisebb barlangok és barlangra utaló jelenségek irányában folytatódhat, amit alátámaszthatnak a feltételezett, folytatódási irányokban álló házaknak a kisebb épületmozgásairól szóló bejelentések is. Ebben az évben a barlangról metszeti barlangtérkép készült.[3] 2002-ben Kraus Sándor is összefüggő, bár szűk járatrendszert feltételezett a térségben, mely összekapcsolja a Fazekas-hegy többi, részben már hozzáférhetetlen hévizes üregével.[4] 2004-ben viszont Kraus Sándor azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy nem biztos, hogy az Ördög-árok törésvonala mentén kialakult, hévizes járatok barlangrendszerré olvadtak össze.[5]

A barlangban a 2000-es évek eleje óta nem folyt dokumentált kutatás, amit részben indokol, hogy kutatási munkát itt csak a közepes forgalmú utca forgalmi korlátozásával, félpályás útlezárással lehetne végezni, továbbá a járatokat eltömő törmelék és agyag a szűkös hely miatt a mélyben nem deponálható, viszont a kitermelt anyagnak a felszíni elhelyezése sem megoldható. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]