Ördögárok utcai-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ördögárok utcai-barlang
Az Ördögárok utcai-barlang bejárata
Az Ördögárok utcai-barlang bejárata
Hossz45,1 m
Mélység21 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés21 m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hidrotermális, inaktív
Barlangkataszteri szám 4732-3
Elhelyezkedése
Ördögárok utcai-barlang (Magyarország)
Ördögárok utcai-barlang
Ördögárok utcai-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 48″, k. h. 18° 57′ 19″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 48″, k. h. 18° 57′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ördögárok utcai-barlang témájú médiaállományokat.

Az Ördögárok utcai-barlang Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között volt. A Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben, Budapest II. kerületében található. A Fazekas-hegy leghosszabb barlangja.

Leírás[szerkesztés]

Budapest II. kerületében, ezen belül a Fazekas-hegy tömbjének szélén, az Ördög-árok völgyében, az Ördögárok utca 68. számú ház előtt nyílik. Az Ördögárok utcának az 50012 helyrajzi számú területén található. A hegy leghosszabb barlangja. A barlang freatikus, vagy termálvizes kialakulású, feltételezett keletkezési ideje megegyezhet a többi budai hévizes barlangéval. A barlang az úttest közepén lévő telefonakna csak speciálisan nyitható fedelének felnyitásával érhető el. A járatai az Ördög-árok közelében, mélyen a patak szintje alá lehúzódva helyezkednek el. A hossza 45,1 méter, a függőleges kiterjedése és a mélysége 21 méter.

A barlang első leírását készítő Szabó Gyula szerint a barlangot az észak–déli irányú, tektonikus repedések mentén feltörő hévizek alakíthatták ki. A lejárati részt vasbeton alapra ültetett betongyűrűkkel képezték ki, a csapadékvíz-csatorna oldalához építve. Az alapzattól déli irányban található az első természetes barlangüreg, ahonnan nyugati irányban érhető el néhány méter után a barlang fő hasadéka, amely a barlang aljáig lenyúlik. Ezzel párhuzamosan egy kerülőjárat is vezet a barlang mélyebb részeibe.

A barlangban a legjellegzetesebb ásvány a kalcit, amely különféle kristályformákban található meg. Jellemzők a barlangra a gömbfülkék és más hévizes oldásformák.[1]

Egyes kutatók szerint elképzelhető, hogy a még ismeretlen részek az Ördög-árok patakjának a vizét a karsztba vezették. Megkülönböztetetten védett barlang volt. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hozzájárulásával és kutatási céllal látogatható.

Előfordul a barlang az irodalmában Ördögárok-utcai-barlang (Takácsné 1990) néven is. 1998-ban volt először Ördögárok utcai-barlangnak nevezve a barlang az irodalmában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A barlangot akkor fedezték fel, amikor a hűvösvölgyi Ördögárok utcában, 1989 nyarán, az ördög-árki nagy átmérőjű csapadékvíz-csatorna építését végezték. A munka közben, egy kiadós felhőszakadás után, az Ördögárok utca 68. számú ingatlan előtt, a munkaárok déli részén lévő (dachsteini mészkőben kialakult) üregben tűnt el a nagy mennyiségű csapadékvíz úgy, hogy ácsolati elemeket is magával ragadott.

A barlang kutatásáról hét évből érhetők el kutatási jelentések: 1989-ben, 1990-ben és 1993-ban az Erzsébet SC, 1995-ben és 1996-ban a Poligon Barlangkutató Geológiai Hidrológiai Egyesület, 2002-ben és 2004-ben pedig Kraus Sándor készített olyan jelentést, amelyben szó van a barlangról. Az első, 1989-es kutatás során, a feltárás mellett megtörtént a barlang geológiai vizsgálata is. A barlang első térképe a barlang 1989. július 27-én történt felmérésének adatait felhasználva készült. A térképet Kárpát József szerkesztette, Kiss Attila és Takácsné Bolner Katalin segítségével. Az Erzsébet SC-nek 1990-ben volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1993-ban is történt feltáró munka az üregben. A barlangnak a Poligon Barlangkutató Geológiai Hidrológiai Egyesület által végzett kutatása először védelmi szempontok miatt történt. 1996-ban egy új rész lett feltárva a barlangban. Ekkor, a megnagyobbodott barlangnak meg lett szerkesztve a térképe. A 2002-es és 2004-es kutatási jelentésekben csak ismertetve van a barlang.

Az Erzsébet SC Szabó Gyula által vezetett kutatócsoportja 1989-ben még csak annyit tudott megállapítani, hogy a járatok az akkor megismert végpontjaiktól valószínűleg több irányban is folytatódhatnak, de azokat nagy mennyiségű agyag töltötte fel.[1] Az egyik szűkület átvésésére 1993 decemberében tettek kísérletet az Erzsébet SC kutatói, de nem jártak sikerrel. Szabó Gyula 1995-ben, már kutatójaként jelentette, hogy a barlangba folyamatos a felszíni csapadékvíz beszivárgása, ami a hátrányok mellett azzal az előnnyel járt, hogy a felfedezés óta eltelt években, egy agyaggal eltömődött szifon átmosódott, illetve a korábban magas széndioxid-koncentrációjú barlangi levegő tartósan tiszta lett.[2]

A barlang állaga 1996-ban nem romlott tovább, a káros felszíni behatások csökkentek, amit erősített a barlangászok rendszeres állagmegóvó tevékenysége is. Az egyesület kutatói megállapították azt is, hogy a barlang feltehetőleg a régi Fazekas-hegyi kőbányában feltárt kisebb barlangok és barlangra utaló jelenségek irányában folytatódhat, amit alátámaszthatnak a feltételezett, folytatódási irányokban álló házak kisebb épületmozgásairól szóló bejelentések is. Ebben az évben elkészült a barlang alaprajz térképe és hosszmetszet térképe. A térképeket a Poligon Barlangkutató Geológiai Hidrológiai Egyesület által, vesztett pontokkal, 1996. november 27-én végzett barlangfelmérés adatainak felhasználásával, Szabó Gyula szerkesztette. A térképek 1:100 méretarányban mutatják be a barlangot. A két térképlapon jelölve van az É-i irány.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Budai-hegységben található Ördögárok utcai-barlang az igazgatóság engedélyével látogatható. 2002-ben, Kraus Sándor is feltételezte hogy van egy összefüggő, de szűk járatrendszer a térségben. Az elképzelés szerint ez a járatrendszer összekapcsolja az Ördögárok utcai-barlangot a Fazekas-hegy többi, részben már hozzáférhetetlen, hévizes eredetű üregével.[3] Kraus Sándor 2004-ben viszont azt tartotta fontosnak kiemelni, hogy nem biztos az Ördög-árok törésvonala mentén kialakult, hévizes keletkezésű járatok barlangrendszerré kapcsolódása.[4]

A 2002. évi MKBT Tájékoztatóban meg van említve, hogy 1995-ben a POLIGON Barlangkutató Geológiai Hidrológiai Egyesület feltárta az Ördögárok utcai-barlang oldaljáratait. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Budai-hegységben található Ördögárok utcai-barlang a felügyelőség engedélyével látogatható. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Budai-hegységben elhelyezkedő és 4732/3 kataszteri számú Ördögárok utcai-barlang, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang.

2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő Budai-hegységben elhelyezkedő Ördögárok utcai-barlang az igazgatóság engedélyével tekinthető meg. 2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Ördögárok utcai-barlang (Budai-hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint az Ördögárok utcai-barlang (Budai-hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) az igazgatóság engedélyével látogatható. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Források[szerkesztés]

  • Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2978. old.
  • Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64208. old.
  • Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 14. old.
  • Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6369. old.
  • Kocsis Ákos: Újabb nagy barlangrendszerek megismerésének lehetőségei Budapesten és környékén.
  • Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről. Kézirat. 52. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
  • Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2338. old.
  • Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 740. old.
  • Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 212. old.
  • Szabó Gyula: 15 éves a POLIGON. MKBT Tájékoztató, 2002. március–április. 16. old.
  • Takácsné Bolner Katalin: Barlangkutató csoportjaink életéből. Fontosabb kutatási eredmények 1989-ben. Karszt és Barlang, 1990. 1. félév. 82. old.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]