Öröm (érzelem)
| Érzelmek |
|---|
 |
|
Aggodalom · Bánat · Bátorság · Bizalmatlanság · Boldogság · Bosszúság · Büszkeség · Csalódás · Depresszió · Düh · Együttérzés · Elégedettség · Ellenségesség · Eksztázis · Érdeklődés · Eufória · Fájdalom · Félelem · Félénkség · Féltékenység · Frusztráció · Gyűlölet · Hála · Harag · Hisztéria · Irigység · Izgalom · Káröröm · Kíváncsiság · Komperzió · Közöny · Lelkesedés · Lelkiismeret-furdalás · Magányosság · Megbánás · Meglepődés · Megvetés · Nosztalgia · Önbizalom · Öröm · Pánik · Remény · Rettegés · Sajnálat · Szégyen · Szenvedély · Szenvedés · Szerelem · Szeretet · Szorongás · Unalom · Undor · Vágy |
Az öröm széles körben olyan mentális állapotokat jelöl, amelyet az emberek és állatok pozitívként, kellemesként, vagy keresni érdemesként tapasztalnak. Ez magában foglal több különleges mentális állapotot, mint például amilyen a boldogság, szórakozás, élvezet, eksztázis, eufória is. A korai pszichológiai örömre való képesség, az öröm elve írja le a pozitív visszacsatolási mechanizmust, ami a szervezetet motiválja, hogy újraélje a jövőben azt a helyzetet amit kellemesként érzékel, és arra, hogy kerülje az olyan helyzeteket amelyek a múltban fájdalmat okoztak.[1]
Az öröm tapasztalása szubjektív , illetve más egyének különböző mértékű örömöt tapasztalnak ugyanabban a helyzetben. Sok örömteli élmény kapcsolódik az alapvető biológiai funkciók kielégítéséhez, mint például az evés, a testmozgás, a higiénia, és a szex.[2] A kulturális dolgok elismerése, és az olyan tevékenységek, mint például a művészet, a zene, a tánc, és az irodalom gyakran örömteliek.[2]
Filozófiai nézetek[szerkesztés]
Epikurosz és követői a legnagyobb örömet, a szenvedés hiányaként határozzák meg [3] az öröm maga "a szervezet szabadsága a fájdalomtól, illetve szabadság a lélek zűrzavarától".[4] Cicero szerint (vagy inkább Torquatus nevű karaktere szerint) Epikurosz is hitte, hogy az öröm a legfőbb jó és a fájdalom a legfőbb gonosz.[5]
Arthur Schopenhauer 19. századi német filozófus szerint az öröm egy negatív érzékelés ami tagadja a szokásos egzisztenciális állapotot, a szenvedést.[6]
Öröm filozófiái[szerkesztés]
A haszonelvűség és a hedonizmus olyan filozófia, amely azt tanácsolja, hogy az öröm mértékét növeljük, és a szenvedés mértékét minimalizáljuk.
Egyedülállóan emberi tapasztalat[szerkesztés]
A múltban vitáztak arról, hogy állatok is éreznek-e örömöt, vagy ez egy kizárólagosan emberi tulajdonság; viszont ma már ismert, hogy az állatok éreznek örömöt, amelyet az örömteli ingerekre adott objektív viselkedéstudományi és idegrendszeri hedonikus válaszok jeleznek. [7]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pleasure című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Beyond the pleasure principle. New York: Liveright (1950)
- ↑ a b (2015) „Neuronal reward and decision signals: from theories to data”. Physiological Reviews 95 (3), 853–951. o. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1152/physrev.00023.2014. (Hozzáférés: 2015. szeptember 24.)
- ↑ The Forty Principal Doctrines Archiválva 2008. május 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, Number III.
- ↑ Letter to Menoeceus Archiválva 2008. október 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, Section 131-2.
- ↑ About the Ends of Goods and Evils, Book I Archiválva 2013. december 9-i dátummal a Wayback Machine-ben, From Section IX, Torquatus sets out his understanding of Epicurus's philosophy.
- ↑ Counsels and Maxims Archiválva 2017. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben, Chapter 1, General Rules Section 1.
- ↑ (2015. május 1.) „Pleasure systems in the brain”. Neuron 86 (3), 646–664. o. DOI:10.1016/j.neuron.2015.02.018.
