Ökröss Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ökröss Bálint
Született 1829. február 13.
Debrecen
Elhunyt 1889. január 4. (59 évesen)
Vác
Állampolgársága magyar
Foglalkozása jogász,
jogtudós

Ökröss Bálint (Debrecen, 1829. február 13.Vác, 1889. január 4.) jogász, jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A kiegyezést követően jelentős tevékenységet fejtett ki a polgári jogi kodifikáció területén, emellett a magyarországi közjegyzői rendszer jogi és intézményi hátterének megteremtője (1875), a Budapesti Közjegyzői Kamara első elnöke volt.

Életútja[szerkesztés]

A Debreceni Református Kollégium elvégzése után 1849-ben a Pesti Egyetemre iratkozott be. Tanulmányait csakhamar félbeszakítva csatlakozott a honvédsereghez és a 16. huszárezredben, a Károlyi-huszárok altisztjeként harcolt a szabadságharc nyári hadjáratában. A nemzeti honvédő harc bukása után befejezte jogi tanulmányait az egyetemen. Előbb a Pesti Országos Törvényszéknél tevékenykedett, később a székesfehérvári megyei törvényszéknél vállalt hivatalt, majd 1860–1861-ben közjegyzőként dolgozott Szentesen (a közjegyzői rendszer felszámolásáig). Ezt követően Pesten egy köz- és váltóügyvédi iroda munkáját vezette, illetve váltójegyzőként is tevékenykedett. A kiegyezést követően, 1867-ben Horvát Boldizsár miniszter hívására a frissen felállt, önálló magyar igazságügyi minisztérium munkatársa lett, ahol a törvény-előkészítő osztályon dolgozott 1875-ig előbb mint titkár, majd mint tanácsos. 1868-ban bajorországi, 1870-ben svájci és németországi útján tanulmányozta az egyes országok jogrendszereit. 1875-től haláláig Budapest VIII. kerületében folytatott közjegyzői praxist, ezzel párhuzamosan 1881 után a Budapesti Közjegyzői Kamara első elnöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

Gyakorlati kodifikációs és elméleti jogtudományi életműve egyaránt jelentős volt. Közreműködött az ideiglenesnek szánt polgári perrendtartás (1868. évi LIV. tc.), valamint a közjegyzői törvény (1874. évi XXXV. tc.) előkészítésében, szövegének megfogalmazásában és törvénymagyarázatának összeállításában. A polgári jog területén kifejtett munkásságát az osztrák polgári jogi törvényhozás szellemisége és konzervativizmus jellemezte, e kettős hatás alatt dolgozta ki 1870-ben a szóbeliség és közvetlenség elvén alapuló polgári perrendtartási tervezetét. Javaslatait azonban nem fogadták el, s a nyilvánosság, szóbeliség, közvetlenség hármas elve csak 1911-ben került bele a magyar polgári törvénykezésbe.

1865-ben átdolgozva és kibővítve újra kiadta Szlemenics Pál jórészt meghaladott büntetőjogi összefoglalását, amely a Csemegi-kódex, az első magyar büntető törvénykönyv 1878. évi törvényerőre emelkedéséig az igazsászolgáltatásban legtöbbet használt munka volt. Az általa összeállított törvénytárak és önálló kötetekben megjelent kommentárok mellett kisebb jogtudományi cikkeket is publikált, főként a Jogtudományi Közlöny és az Igazságügy című folyóiratokban. 1866-ban részt vett és 1868-ig szerkesztőként is közreműködött a Jogtudományi Közlöny című folyóirat elindításában, 1868–1870-ben pedig a Jogtudományi Szemle társszerkesztője volt.

Fiatalabb korában foglalkozott műfordítással (pl. Molé-Gentilhomme: Nápolyi Johanna, 1857), élete későbbi szakaszában pedig több költeményt és színdarabot is szerzett. 1887-es Czinka Panna című népszínművét 1888-ban mutatták be Kolozsváron.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

Gyakorlati és elméleti jogászi tevékenysége elismeréséül 1868-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, 1875-ben pedig királyi tanácsosi címet kapott.

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara a közjegyzői hivatás terén elért eredmények elismerésére 2007-ben Ökröss Bálint-díjat alapított.[1]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Magyar polgári magánjog: Az 1848-dik évi törvényhozás és az országbírói tanácskozmány módosításai nyomán kézikönyvül. Pest. 1861. (Negyedik kiadása: 1873)
  • Általános magyar törvénykezési eljárás peres és perenkívüli ügyekben a legújabb törvényhozás szerint. Pest. 1863.
  • Austriai általános polgári törvénykönyv I–II. Pest. 1865.
  • Szlemenics Pál: Magyar fenyítő törvény. Átd. Ökröss Bálint. Pest. 1865.
  • Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye a nemzeti felelős kormány visszaállításától fogva 1867-ig I–II. Pest. 1869.
  • A törvénykezés reformjai. Pest. 1869.
  • Magyar polgári törvénykezési rendtartás. Pest. 1870.
  • Magyar közjegyzői törvény. Budapest. 1875.
  • A törvénykezés reformja a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapján, javaslatul a polgári perrendtartáshoz. Pest. 1880.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Tóth Lőrinc: Emlékbeszéd Ökröss Bálint l. tag felett. Budapest. 1889.
  • Hamza Gábor: "Az európai magánjog fejlődése." Budapest 2002.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap