Óriáslapu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Óriáslapu
Az óriásrebarbara (Gunnera tinctoria) kúp alakú, 1 méter magas virágzata
Az óriásrebarbara (Gunnera tinctoria) kúp alakú, 1 méter magas virágzata
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Óriáslapu-virágúak (Gunnerales)
Család: Gunneraceae
Meisn.
Nemzetség: Gunnera
(L.)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Óriáslapu témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriáslapu témájú kategóriát.

Gunnera insignis
Gunnera magellanica
Gunnera manicata
Gunnera manicata
Gunnera perpensa
Gunnera tinctoria

Az óriáslapu (Gunnera) az óriáslapu-virágúak (Gunnerales) rendjébe tartozó óriáslapufélék (Gunneraceae) családjának egyetlen nemzetsége.

Egyes rendszerezések, mint például az APG II-rendszer a Myrothamnus nemzetséget is ebbe a családba sorolja. Az APG III-rendszer már viszont azt önálló családba, a Myrothamnaceae családba sorolja.

A család különböző méretű, zárvatermő, lágy szárú növényt tartalmaz.

A nemzetség, a család és a rend, a tudományos nevüket Johan Ernst Gunnerus norvég botanikusról kapták.

Tudnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba körülbelül 69-72 faj tartozik. Az egyik legnagyobb faj, a Gunnera manicata, amely Délkelet-Brazília hegyeiben, Serra do Mar-ban őshonos. Ennek a növénynek általában 1,5 - 2 méter szélesek a levelei és akár 3,4 méter hosszúak. A vastag levélnyél 2,5 méter hosszú is lehet. A nedves, és nem a mocsaras területeket kedveli. A 22 - 29 Celsiu fokos hőmérséklet a megfelelő ennek a növénynek.

Az alig kisebb Gunnera masafuerae a Chile partjához közeli Juan Fernandez-szigeteken található meg. Skottsberg szerint, a növény levelei 2,9 méter szélesek és 1,5 méter hosszúak; a levélnyél 11 centiméter vastag. A közelben levő Alejandro Selkirk-szigeten élő Gunnera peltata, gyakran 5,5 méter magas törzsön nő, amely 25 - 30 centiméter vastag. Levelei 2 méter szélesek. A kolumbiai Andokban élő Gunnera magnificának vannak a legnagyobb levélrügyei; 60 centiméter hosszúak és 40 centiméter vastagok. A levélnyelek 2,7 méter hosszúak. Az apró, vörös virágokból álló hatalmas virágzat, 2,3 méter magas és 13 kilogramm súlyú. Egyéb Gunnera-fajok az újvilági trópusok flórabirodalmában és Hawaiin találhatók meg.

Néhány kisebb faj, Új-Zélandon is fellelhető, ilyen például a Gunnera albocarpa, amelynek 1 - 2 centiméter hosszúak a levelei. Egy másik kisméretű faj, az 5 - 9 centiméter széles levelű és 8 - 15 centiméter hosszú levélnyelű, dél-amerikai Gunnera magellanica.

Cianobaktériális szimbiózis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes óriáslapu-faj szimbiózisban él egy cianobaktérium fajjal, a Nostoc punctiformeval. Ez a cianobaktérium képes megkötni a nitrogént. A baktérium a levélnyélen levő nyíláson jut a növénybe.[1] A cianobaktérium nitrogént ad a növénynek, míg a növény szenet ad a baktériumnak. Ez a folyamat sejti szinten játszódik le, és egyedei a zárvatermők között. Éppeg ezért a tudósok tanulmányozzák ezt a folyamatot, azért, hogy olyan módszereket hozzanak létre, amelyek megengedhetik a mezőgazdálkodást az olyan helyeken, ahol nincs megkötött nitrogén a talajban.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az óriásrebarbara levélnyeleit, az emberek, Dél-Chilétől Argentínáig eszik. A növény e részét magára, salátákban, likőrökben és marmaládéként lehet fogyasztani. Leveleit a curanto nevű chilei hagyományos ételnél használják fel.

A Gunnera perpensát Afrika déli részén hagyományos orvoságként hasznosítják.

Rendszerezésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A családba és nemzetségbe az alábbi 69 faj tartozik:

A következő három faj rendszertani helyzete bizonytalan, mivel vagy nem ebbe a nemzetségbe tartozik, vagy a fenti fajok szinonimája: Gunnera cuatrecasii L.E. Mora, Gunnera manicata Linden ex André és Gunnera umbraculifera Linden.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bergman, B. (1992.). „The Nostoc-Gunnera symbiosis”. New Phytologist 122, 379. o. DOI:10.1111/j.1469-8137.1992.tb00067.x.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gunnera című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]