Óriásharcsafélék
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: ?Paleogén - jelen | ||||||||||||||||||||||
 Ázsiai cápaharcsa (Pangasianodon hypophthalmus)
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területük
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriásharcsafélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásharcsafélék témájú kategóriát. |
Az óriásharcsafélék (Pangasiidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó család.
Rendszertani besorolásuk és kifejlődésük[szerkesztés]
Ebbe a csontoshal-családba jelenleg 29 élő faj és 2 fosszilis faj tartozik.
Ez a harcsacsalád monofiletikus csoportot, azaz egy közös rendszertani őstől származó élőlények összességét alkotják. Azonban egyes kutatás azt mutatja, hogy nem önálló családról van szó, hanem részei a Schilbeidae nevű harcsacsaládnak; ha ez így van, akkor a jövőben az óriásharcsafélék, mint család megfog szűnni.[1]
A 29 élő faj mellett, még két fosszilis fajról is tudunk. Az egyik a Cetopangasius chaetobranchus, mely a miocén korban élt; a másik a Pangasius indicus, amelynek a létezési idejét eddig még nem lehetett pontosan behatárolni - akármikor élhetett az eocéntól egészen a miocénig.[1]
Előfordulásuk[szerkesztés]
Ezek a harcsák Pakisztántól kezdve Borneóig többfelé is előfordulnak; többségüket a túlhalászás veszélyezteti.[2]
Megjelenésük[szerkesztés]
E családon belül találhatók az egyik legnagyobb testű édesvízi halak; néhányuk elérheti a 300 centiméteres hosszúságot is, de 18 centiméteres fajok is vannak.[2] A hátúszójuk – más harcsáktól eltérően – jóval előbbre van. A farok alatti úszójuk elnyúlt, és fajtól függően 26–46 sugarú. A legtöbb fajnak két pár harcsabajsza van. Az egyetlen zsírúszójuk kicsi.[2]
Életmódjuk[szerkesztés]
Általában növényevőek; de étrendjüket kiegészíthetik gerinctelenekkel és kisebb halakkal is.[2]
Rendszerezés[szerkesztés]
A családba az alábbi 4 élő és 1 fosszilis nem tartozik:
- †Cetopangasius Roberts & Jumnongthai, 1999 - 1 faj
- Helicophagus Bleeker, 1858 - 3 faj
- Pangasianodon Chevey, 1930 - 2 faj
- Pangasius Valenciennes in G. Cuvier & Valenciennes, 1840 - 22 élő faj és 1 fosszilis faj
- Pseudolais Vaillant, 1902 - 2 faj
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Ferraris, Carl J., Jr. (2007). „Checklist of catfish, recent and fossil (Osteichthyes: Siluriformes), and catalogue of siluriform primary types” (PDF). Zootaxa 1418, 1–628. o. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
- ↑ a b c d Nelson, Joseph S.. Fishes of the World. John Wiley & Sons, Inc (2006). ISBN 0-471-25031-7
Források[szerkesztés]
- Pangasiidae FishBase
- ITIS rendszerbesorolása
- Magyar neve: Az Európai Bizottság 1332/2005/EK rendelete (2005. augusztus 9.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet módosításáról
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Shark catfish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
