Óriás bűzvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Óriás bűzvirág
Bimbója és virága
Bimbója és virága
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Malpighiales
Család: Óriásvirágfélék (Rafflesiaceae)
Nemzetség: Rafflesia
Faj: Óriás bűzvirág (Rafflesia arnoldii)
R.Br
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriás bűzvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás bűzvirág témájú kategóriát.

Közép-Jáva (Jawa Tengah) Batang kormányzóságában

Az óriás bűzvirág (Rafflesia arnoldii) a kétszikűek (Magnoliopsida) Malpighiales rendjében az óriásvirágfélék (rafléziavirágúak, Rafflesiaceae) család névadó Rafflesia (bűzvirág) nemzetségének egyik faja, a Föld legnagyobb ismert virága. Tudományos nevét az egykori brit gyarmat, Szingapúr alapítójáról, sir Stamford Rafflesről és az őt (és családját) Délkelet-Ázsiába elkísérő botanikus Joseph Arnoldiról kapta.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A Maláj-félszigeten és a Szunda-szigeteken honos. Több forrás[1] szerint ritka és veszélyeztetett faj; ennek oka, hogy a helyiek gyűjtik. Ennek dacára a Vörös listán nem szerepel.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Gyökere, szára, levele nincs. Nem fotoszintetizál; az összes, számára szüksége tápanyagot a gazdanövény szöveteiben fonalszerűen húzódó sejtsorok veszik fel és továbbítják a virágnak.

Vegetatív ciklusában egyáltalán nem látható; a gazdanövény kérgét csak a fejlődni kezdő bimbó töri át. A káposztafejre emlékeztető bimbó tömege teljesen kifejlett, virágnyílás előtti állapotában eléri a 11 kg-ot.

A kifejlett, barnásvörös–téglavörös, fehéren mintázott virág átmérője egy méternél is nagyobb lehet. Az öt, a föld felszínéhez közel szétterülő szirom között kialakuló kehely 6–8 l esővíz tárolására alkalmas; ezzel tömege nem ritkán 15 kg-nál is több lehet. A porzók, illetve termők a tüskeszerű oszlopocskákként emelkednek ki a kehely közepéből. Szaga a rothadó húséra emlékeztet.

Bogyószerű termése ragadós magvakat rejt.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Kétlaki növény, amely a gesztenyeszőlő (Tetrastigma) kúszónövény nemzetség fajainak gyökerén élősködik. A gazdanövény kérgét áttörő bimbóik mintegy tíz hónap alatt fejlődnek ki; ez után a virág 5–7 napig nyílik. majd elfolyósodik, és csak egy fekete folt marad a helyén. Döglegyek porozzák be; ezt az 1980-as években bizonyították be a Yale Egyetem kutatói, John és Reed Beaman (előbbi fia).[2]

A legyeket bűzével vonzza magához. Magvait valószínűleg gyümölcsevő rágcsálók terjesztik.

Felhasználása[szerkesztés]

A bennszülöttek gyógynövénynek tartják. Az éretlen bimbók különleges csemegének számítanak. Tudományosan nem bizonyított, hogy bármilyen élettani hatása lenne.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]