Óriás-fenyődarázs
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Urocerus gigas (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás-fenyődarázs témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás-fenyődarázs témájú médiaállományokat és Óriás-fenyődarázs témájú kategóriát.
|
Az óriás-fenyődarázs (Urocerus gigas) a rovarok (Insecta) osztályába, a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fadarazsak (Siricidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Palearktikus faj, Magyarországon elsősorban a hegyvidékeken találkozhatunk vele. Az óriás-fenyődarázs Európa nagy részén megtalálható.
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 12-40 milliméter. A hímek mindig kisebbek, azonkívül nehezebben megfigyelhetők, mivel a nőstényekkel ellentétben a lombkorona középső és felső részében repülnek.
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Késő tavasztól októberig repül. Jelenlétükre a fatörzsön gyakran gyantafolyás utal. A rovar a tűlevelű erdők lakója.
Az imágók tűlevelűek nedvével táplálkoznak.[1]
A lárvák aknaszerű járatokat rágnak a fatestben, miközben a falisztet erősen összepréselik, ezért kártevőnek minősülnek.[1]
Fontos parazitoidja az óriás-fenyődarázsfürkész.[1]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lárvája fenyőkben, vagy ritkán lombfákban fejlődik ki, 3 év alatt. A tojásrakó nőstény egy Amylostereum areolatum nevű gombát injektál a fába, mely a fát korhasztja, ezzel optimális táplálékforrást biztosít a lárváknak. Egyetlen nőstény egy nyár folyamán akár 1000 petét is lerak.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 "Tartally András (összeáll.): Állatrendszertan gyakorlati segédanyag, DE Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék". Hozzáférés: 2009. december 29.[halott link]
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Bugwood.org
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
