Ónpestis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Az ónpestis az a jelenség, amikor ónból készült tárgyak felületén foltok jelennek meg, melyek az idő előrehaladtával egyre nagyobbakká válnak, s végül az egész tárgy elporlad. Az ilyen tárgyakra mondják, hogy ónpestises. Amennyiben ónpestises tárgy vagy annak pora ép óntárggyal érintkezik, úgy az ép óntárgyon az érintkezés helyétől kiindulva megjelennek és elterjednek az ónpestis jellemző tünetei, tehát az ónpestises tárgy vagy pora képes „megfertőzni” ép óntárgyat. Az is tapasztalható, hogy a „megfertőzést” követő ónpestis lefolyása gyorsabb, mint a spontán ónpestisé.

Anyagszerkezeti háttere[szerkesztés]

Az ónpestis jelenségét az ón két allotrop módosulata közötti kristályszerkezeti átalakulás okozza: a mindennapi életben gyakran használt, fémfényű, jól alakítható, tetragonális kristályrendszerű fehér ón (négyzetes ón, β-ón) légköri nyomáson és 13,2 °C-os hőmérséklet alatt instabillá válik, és átalakul a stabilisabb, porszerű megjelenésű, szabályos kristályrendszerű szürke ón(α-ón). Az átalakulás lassú, sebességének nagysága a hőmérséklet változásával ellentétesen változik. Az ónpestis (tehát az átalakulás) azonban gyorsabb, amikor ép, fehér ónból készült tárgy valamiképpen szürke ónnal érintkezik. A szerkezeti átalakulást ugyanis a rendszerbe került, viszonylag nagy mennyiségű szürke ón katalizálja; azaz ebben az esetben autokatalízis zajlik le, hiszen az átalakulás során keletkező anyag – jelen esetben a szürke ón – az, ami katalizálja magát az átalakulást. A folyamat visszafelé nem játszódik le.

Források[szerkesztés]

  • Ón (Stannum, Sn). In Dr. Korcsmáros Iván – Dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Szervetlen kémia. Bírálták: Dr. Nyilasi János, Dr. Sipos Sándorné. Budapest: Tankönyvkiadó. 1980. 167. o. ISBN 963 17 3965 1  
  • Ón és ólom (Sn, Pb). In Nyilasi János: Szervetlen kémia. Szakmailag ellenőrizte: Pais István. 2. javított kiadás (első kiadás: 1975). Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1980. 67. o. ISBN 963 280 649 2