Ón(II)-klorid

Kémiai azonosítók
Ón(II)-klorid

IUPAC-név	Ón(II)-klorid
Szabályos név	Ón-diklorid
Más nevek	E512
CAS-szám	[7772-99-8] (anhidrát) [10025-69-1] (dihidrát)
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	SnCl₂
Moláris tömeg	189,60 g/mol (anhidrát) 225,63 g/mol (dihidrát)
Megjelenés	fehér, kristályos
Sűrűség	3,95 g/cm³ (anhidrát) 2,71 g/cm³ (dihidrát)
Olvadáspont	247 °C (anhidrát) 37 °C (dihidrát)
Forráspont	623 °C (896 K) (bomlik)
Oldhatóság (vízben)	83,9 g/l (20 °C)
Oldhatóság (etanol, dietil-éter, ecetsav, aceton, etil-acetát)	7,4 g/l (30 °C)
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet	rétegrácsos szerkezet (anhidrát)
Koordinációs geometria	trigonális piramisos (anhidrát)
Molekulaforma	hajlított (gáz fázisban)
Veszélyek
EU osztályozás	Ártalmas (Xn)^[1]
R mondatok	R22, R36/37/38, R43^[1]
S mondatok	S24, S26, S37^[1]
LD₅₀	700 mg/kg (patkány, szájon át)^[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation	Ón(II)-fluorid Ón(II)-bromid
Azonos anion	Ón(IV)-klorid Germánium-diklorid Ólom(II)-klorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az ón(II)-klorid egy fehér, kristályos anyag, mely az ón klórral alkotott egyik sója. Képlete: SnCl₂. Általában dihidrát formájában fordul elő, de forró vízben oldva hidrolizálható. Redukálószerként, valamint elektrolitként széles körben alkalmazzák.

Kémiai tulajdonságok[szerkesztés]

A SnCl₂ szilárd, kristályos formában láncokat képez a képen látható módon. Dihidrát formában a kristályszerkezetbe víz épül be.

Az ón(II)-klorid szerkezetének golyó- és pálcikamodellje

Az ón(II)-klorid saját tömegénél kevesebb vízben is feloldódik, de amint az oldat telített lesz, hidrolízis útján csapadék képződik:

SnCl₂(aq) + H₂O(l) ⇌ Sn(OH)Cl(s) + HCl(aq)

Ebből következik, hogy tiszta ón(II)-klorid oldat eléréséhez hidrogén-kloridot kell adni az oldathoz. Az ón(II)-klorid levegőn könnyen oxidálódik:

6 SnCl₂(aq) + O₂(g) + 2 H₂O(l) → 2 SnCl₄(aq) + 4 Sn(OH)Cl(s)

A folyamat tiszta ón segítségével megelőzhető.^[2]

Előállítása[szerkesztés]

Az ón(II)-klorid anhidrát formáját gáz halmazállapotú hidrogén-klorid és ón reakciójából nyerik. Dihidrát előállításához a hidrogén-kloridot vízben oldják:

Sn(s) + 2 HCl(aq) → SnCl₂(aq) + H₂(g)

A víz elpárologtatásával SnCl₂·2H₂O kristályokat kapunk. A kristályokból a víz jégecet használatával távolítható el.

Felhasználása[szerkesztés]

az ón(II)-klorid oldatából kevés sósav jelenlétében elektrolízis során a katódon ón válik ki, és ónbevonat kialakítására alkalmazható
a politejsav (PLA) nevű műanyag előállítása során katalizátorként használják
tükrök ezüst-bevonatának készítésekor redukálószerként működik:

Sn²⁺(aq) + 2 Ag⁺ → Sn⁴⁺(aq) + 2 Ag(s)

régebben hasonló reakciót alkalmaztak higany, valamint arany kimutatására. Higany jelenlétében fekete, míg arany jelenlétében világos lila színű oldatot kapunk.
a biokémiában az ón(II)-klorid szelektíven csak az anilin aromás csoportját redukálja^[3]
élelmiszerek esetén antioxidánsként és stabilizálószerként, E512 néven alkalmazzák. Elsősorban konzervekben fordul elő. Napi maximum beviteli mennyisége 2 mg/testsúlykg. Ilyen mennyiségben mellékhatása nem ismert.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b ^c ^d Az ón(II)-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 30. (JavaScript szükséges) (angolul)
↑ H. Nechamkin. The Chemistry of the Elements. New York: McGraw-Hill (1968)
↑ F. D. Bellamy and K. Ou (1984). „Selective reduction of aromatic nitro compounds with stannous chloride in non acidic and non aqueous medium”. Tetrahedron Letters 25 (8), 839-842. o. DOI:10.1016/S0040-4039(01)80041-1.

Források[szerkesztés]

N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Chemistry of the Elements, 2nd ed., Butterworth-Heinemann, Oxford, UK, 1997.
Handbook of Chemistry and Physics, 71st edition, CRC Press, Ann Arbor, Michigan, 1990.
The Merck Index, 7th edition, Merck & Co, Rahway, New Jersey, USA, 1960.
A. F. Wells, 'Structural Inorganic Chemistry, 5th ed., Oxford University Press, Oxford, UK, 1984.
J. March, Advanced Organic Chemistry, 4th ed., p. 723, Wiley, New York, 1992.
http://www.food-info.net/uk/e/e512.htm

[BGIA_GESTIS-1] Az ón(II)-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 30. (JavaScript szükséges) (angolul)

[2] H. Nechamkin. The Chemistry of the Elements. New York: McGraw-Hill (1968)

[3] F. D. Bellamy and K. Ou (1984). „Selective reduction of aromatic nitro compounds with stannous chloride in non acidic and non aqueous medium”. Tetrahedron Letters 25 (8), 839-842. o. DOI:10.1016/S0040-4039(01)80041-1.

[1]

[2]

[3]